Reggeli Sajtófigyelő, 2003. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-12-31
De hiba az is, ha a határon túliak életlehetőségeit, problémáit csak abból a szempontból vizsgáljuk, hogy az ő sorsukat miként érinti egyegy döntés. Elfogadtuk már - ha nem is érvényesül mindig - azt a szemléletet, hogy a magyar nemze t a politikai határoktól függetlenül egységes. Ebben a dimenzióban a többségihazai és a kisebbségihatárokon túli magyarság problémáit is egységükben kell vizsgálnunk. A kedvezménytörvény ezt a szemléletet kezdte megjeleníteni; hogy mostani formájában vég rehajtva mit jelent, azt majd a gyakorlat fogja megmutatni. Ha azonban a kisebbségben élők úgy gondolják, hogy az ő sorsukban a kettős állampolgárság javulást eredményezhet, akkor ezt a többségieknek minden egyéb megfontolástól függetlenül nagyon komolyan kell venniük. Mert azt sem szabad elfelejteni, hogy itt nem egyszerűen jogi vagy politikai kérdésről van szó, hanem emberi sorsokról. Végeredményben a nemzet életképességét - a kisebbségi és a többségi nemzet életképességét is - az növeli, ha a közösséget minél több boldog és elégedett ember alkotja. A nemzeti kohéziót nem lehet kényszerítő erejű intézkedésekkel növelni. Az idén többször is felkereste a határon túli magyarokat. Zsúfolt erdélyi programjából, amely még a harcedzett újságírókat is próbára t ette, mi volt a legemlékezetesebb? Egy csíksomlyói pap nagy szomorúsággal említette, hogy őket nem látogatta meg. Kezdjük a kérdés második felével. Sajnos nincs olyan utazás, amelyiknek a végeztével nem azok a helyszínek, emberek, közösségek volnának tö bbségben, ahol nem jártunk. A legemlékezetesebb pillanatok közül egyet nagyon nehéz lenne kiemelni, többet is fel kellene sorolni. A Házsongárdi temetőt például, ahol a magyar tudomány és kultúra nagyjaira emlékeztünk, és ahol Tonk Sándor professzor, az új erdélyi magyar tudományegyetem alapítójának sírjánál is fejet hajtottunk. Ő volt ennek az erdélyi útnak az egyik kezdeményezője, sajnos már csak a sírjánál találkozhattunk. A Sapientia Egyetemen az oktatókkal és a diákokkal beszélhettünk, s bár egy ilyen találkozás során a problémák is rendre szóba kerülnek, fontosabb volt a remény, hogy a magyarság megmaradásának egyik feltétele, a magas színvonalú értelmiségképzés jó kezekben van. Az egyetemhez kapcsolódik egy számomra szomorú tény is, ugyanis megígértem az intézmény vezetőinek, hogy közbenjárok a magyar államtól kapott támogatásért. Személyes kudarcként élem meg, hogy a megígért összeget mégsem kapták meg most a magyar költségvetéstől. Bízom azonban benne, hogy valamilyen kormánykeretből lesz még mód a t ámogatásra. Nagyon megrázó volt, s ezzel kellett volna kezdenem, az a szeretet, amellyel Erdély városaiban, falvaiban fogadtak minket. Végső soron mindez együtt, egységesen hatott rám, s biztos, hogy az egyik legemlékezetesebb utam marad az erdélyi. Deá k Ferencév volt a 2003as, s decemberben Antall József halálának tizedik évfordulójára emlékeztünk. Mindkét esemény kapcsán fontos nyilatkozatokat tett, beszédet mondott. Tekinthetjük ezeket az ön politikai credójának? Antall József Deákhoz hasonlíthat ó történelmi személyiség volt. Magyarország XX. század végi békés forradalmának vezérlő egyénisége volt, aki a demokratikus fordulat első szabadon választott miniszterelnökeként elévülhetetlen érdemeket szerzett a demokrácia és a jogállamiság intézményeine k kiépítésében és megszilárdításában. Deák és Antall, e két nagy formátumú politikus emberi, politikusi hitvallását nemzeti és európai történelmünk értékei alakították. Küzdöttek ezekért az értékekért, s ezek jegyében voltak mindketten értékelvű politikuso k. E két államférfi példája felértékelődik mai világunkban, ezért is tartottam fontosnak megemlékezni róluk. A kérdésre tehát szívesen válaszolok igennel. Osztovits Ágnes vissza Romániának bizonyítania kell (Borbély Zsolt Attil a)
