Reggeli Sajtófigyelő, 2003. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-12-18
19 Véletlennek aligha mondható, hogy éppen ez év októberébe n kérte fel a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a kolozsvári Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontját: készítsen felmérést az erdélyi magyarok hangulatáról, politikai preferenciáiról. Az időszerûséget nemcsak a 2004es helyhatósági és parlamenti vá lasztások adják, hanem az is, hogy az idén beindult erdélyi magyar "szakadár mozgalom” december 13án elérte eddig csúcspontját: ekkor jött létre Kolozsvárott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). A kocka tehát el van vetve, immár neve van az erdélyi m agyar ellenzéknek, de még mindig nem tisztázódott, hogy a Székelyföld területi, és az azon kívül élő magyarok személyi elvû autonómiáját szavatoló törvénytervezet kidolgozása mellett, vállale valódi ellenzéki szerepet az EMNT. Eddig markáns tagjai váltig azt hangoztatták: jövőre nem indítanak magyar jelölteket a választásokon, nem az RMDSZ ellen politizálnak, csupán tételesen megjelenítik azokat a követeléseket, amelyek benne vannak ugyan a szövetség programjában, ám a kormányzókkal folytatott együttmûködé s érdekében elfelejtődtek. Az EMNT hezitálásának több oka is lehet. Egyrészt, a jelek szerint nem akarja felvállalni a jelöltállításban is megnyilvánuló szakadár politikát, mert ez veszélyeztetné az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét. Másfelől elgo ndolkodhatnak a már említett közvéleménykutatás eredményein, amiből az derül ki: a romániai magyarság elsöprő többsége az RMDSZ mögé sorakozik fel. Ha most lenne a parlamenti választás, az erdélyi magyarok 88,2 százaléka, a falvakban élőknek pedig 90,3 sz ázaléka voksolna az RMDSZ jelöltjeire. Az emberek szerint ugyanis feltétlenül szükség van arra, hogy a törvényhozásban ott legyenek a szövetség küldöttei. A belső ellenzék egyik "vesszőparipája” az, hogy az RMDSZnek 1996 és 2000 között nem kellett volna korábban belépnie a hatalmi koalícióba, most pedig nem kellene együttmûködnie a Szociáldemokrata Párttal. A közvéleménykutatás azonban azt mutatja, a romániai magyarok csaknem 88 százaléka eredményesnek tartja ezt a politikát. Igaz, 38 százalék azt is lát ja, hogy ez nem tett jót az erdélyi magyarság egységének. Egyes elemzők szerint véletlen, mások szerint tudatos egybeesés volt az, hogy múlt szombaton egy időben ülésezett a két tábor: míg Kolozsvárott az EMNT alakult meg, Marosvásárhelyen az RMDSZ belső parlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa ülésezett. Azért sem volt ez szerencsés, mert több RMDSZtisztségviselőnek mindkét helyen jelen kellett volna lennie, ami máris egy furcsa "tudathasadásos” állapotra utal. Ez az időbeni egybeesés aztán arra adot t alkalmat, hogy a szemben álló felek egymásnak üzengessenek. Marosvásárhelyen Markó Béla Deák Ferenc reálpolitikájából kiindulva ("Engedni ott, hol az engedés öngyilkosság, kockáztatni ott, hol arra szükség nem kényszerít, egyaránt bûn volna a nemzet elle n”) vette számba mindazokat az eredményeket, amelyeket a szövetség a kis lépések politikájával megvalósított: az anyanyelvhasználat alkotmányos joggá vált az igazságszolgáltatásban is; a csángóknál az anyanyelv hivatalos oktatása mellett ma már komolyan sz óba kerül a magyar mise lehetősége; újabb magyar középiskolák jöttek létre Szatmárnémetiben és Brassóban; a vasútállomások nevét kiírják magyarul; erdők, földek és immár az egyházi ingatlanok egy része is visszajutott tulajdonosaikhoz. Elismerte Markó, hog y voltak kudarcok is - lásd aradi Szabadságszobor , ám már lépett is tovább, vette a közvéleménykutatást, s megüzente az EMNT létrehozóinak: a romániai magyarság elsöprő többségét az érdekli, hogy növekedjenek a bérek és nyugdíjak, s munkahelyek teremtő djenek. "A szociális gondokra szociális választ, a gazdasági gondokra gazdasági választ, a nemzeti sorskérdésekre nemzeti választ kell nekünk adnunk. A kenyérhiányra nem válasz a himnusz, de a pirosfehérzöld lobogó hiányára sem válasz a nagyobb darab ken yér. Ezekért nekünk együtt, egyszerre kell megdolgoznunk a jövőben is” - érvelt az elnök. Kolozsvárott azonban megélhetési gondokról nem sok szó esett. Ott azt tûzték ki célul, hogy 2007re megvalósuljon a Székelyföld autonómiája. Az viszont gyakorlatilag felmérhetetlen, hogy az Erdély és a Partium különböző kistérségeiből ide érkezett 373 személy mekkora tömeget képviselt. Az immár két szervezet között zajló erdélyi viszály egyik legaggasztóbb vetülete egyébként az, hogy a feleket magyarországi politikai erők legitimizálják. A kolozsvári alakuló ülésen Kövér László, a FideszMPSZ alelnöke öntött olajat a tûzre, amikor kijelentette: az EMNTvel való rendszeres konzultáció révén kívánják hitelesíteni az alakulatot. (A román kormánypárt bírálja is ezért a Fi deszt.) De jelen voltak a Magyar Demokrata Fórum és a Magyarok Világszövetsége képviselői is, míg az SZKTüléseken általában a baloldali politikai erők jeles személyiségei szoktak megjelenni. Marosvásárhelyen amúgy ki is mondatott: az erdélyi magyarság meg osztottsága Magyarországról származik. Kérdés, hogy ennek a befolyásolásnak miként lehet véget vetni. Bizonyára sehogy. Pedig a romániai magyarmagyar konfliktus egyetlen lehetséges
