Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-07
15 arra, hogy magyar személyre voksoljon. Az MKP csak januárban dönt, kit támogat majd. – Eduard Kukan nem sok esélylyel pályázhat a támogatásunkra, mert többet tehetett volna, hogy végre megszülessék a kormányköz i egyezség a módosított kedvezménytörvény szlovákiai alkalmazásáról. S azzal is magára haragított sok szlovákiai magyart, hogy ellenezte a kisebbségi kollektív jogok rögzítését a készülő uniós alkotmányban. Rudolf Schuster megbízatása június 15én jár le. vissza Határon túli támogatás A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egy most folyó kutatás alapján január végére kap valós képet a határon túli magyar kulturális intézmények állapotáról. Ez különösen azért fontos, mert a tárca határon túli támogatásainak jelentős hányada az intézményeket érinti. Ez is szóba került tegnap a Magyar Állandó Értekezlet kulturális bizottságának ülésén. (V. Gy.) vissza Utolsó figyelmeztetés Magyar Nemzet „…a dol got őt magát nézzük…” 2003. november 7. 7:00 Stier Gábor Fél év múlva véget ér a tíz ország „hosszú menetelése” az EUba. Az induláshoz képest látványos átalakuláson átment, e munkában megfáradt, a kezdeti lelkesedésből is érezhetően vesztett jelöltek a vállveregetéseket és az intőket megszokott végzős kisdiákokként, kissé fásultan vették át utolsó bizonyítványukat. Szekundát senki sem kapott, a nagybetűs élet kihívásainak közelsége azonban még a legjobb tanulók hangulatára is nyomasztóan hat. Ráadásul az osztályzatokat nézve sem várhat senki jövő májusban győzelmi bevonulásra. Egyrészről ugyan biztató, s a megtett utat, az elvégzett munkát jelzi, hogy az Európai Bizottság a csatlakozó tíz ország esetében vizsgált mintegy 1400 területnek mindössze három százalékában, 39 esetben állapított meg súlyos aggodalomra okot adó lemaradásokat. Másrészről azonban az is tény, hogy a leendő tagországokban egyelőre minden negyedik törvény nincs összhangban az uniós szabályozással. Szlovénia és Ciprus a legügyesebb, míg Lengyelország a sereghajtó. Ljubljanánál csak egy, Varsónál viszont kilenc rendbeli súlyos mulasztást állapított meg az Európai Bizottság. Magyarország négy „fekete pontot” kapott, ennél Litvániának és Észtországnak is kevesebbje van. Figyelemre méltó, hogy noha minden jelöltnek kijutott a bírálatokból, Varsó különösen sok intőt kapott. Az új tagok összlakosságának és nemzeti össztermékeinek több mint felét adó Lengyelország felkészültsége már a méretek miatt is problémásabb a sorstársakénál, az is igaz, hogy a kisebbségben kormányzó baloldali SLD szinte telje sen leállt a reformokkal, az osztályzatok látványos romlásában azonban egyéb okok is szerepet játszanak. Mégpedig az, hogy Varsó kormányközi konferencián mutatott öntudatos magatartását elszemtelenedettnek ítéli a brüsszeli tanító bácsi. Ami Magyarország ot illeti, az Európai Unió besorolása végérvényesen megsemmisítette azt az egy ideje már erősen megkérdőjelezhető mítoszt, hogy hazánk lenne a legjobb a csatlakozó országok között. Csak Kovács László pártelnökkülügyminiszter nem akarja látni, hogy a közép mezőnybe csúsztunk le. A kormány azt hiszi, hogy a sajtó nagy részétől támogatott píárpolitizálásával az Európai Uniót is elkábíthatja. Brüsszelből azonban az agrárszektor tragikus felkészületlensége mellett nagyon is jól látják az egyre jobban elburjánzó korrupciót, a pénzügyi egyensúly romlását, a jegybankra, az ügyészségre és más független intézményekre nehezedő politikai nyomást. Erre az osztályzatra aligha lehetünk büszkék. A lecsúszás ráadásul csak folytatódni fog, ha az ország jelenlegi vezetése to vábbra is makacsul ragaszkodik valóságtól elrugaszkodott, délibábos elképzeléseihez, ha az MSZP pártja látszatintézkedéseihez szokott uniós szakértője a csodákban bízik, s a talán a rendszerváltásnál is nagyobb kihívásra minden eddiginél megrendültebb morá lis állapotban,
