Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-28
10 hangsúlyozták: milyen jó, hogy Erdélyből elszármazott „dunások” foglalkoznak a mi ügyeinkkel, mert „témaérzékenyek”, mert jól ismerik az erdélyi valóságot. Most valószínűleg azért lettek ők egyesek szemében kegyvesztettek, mert néha kritikus hangnemben viszonyultak az RMDSZ jelenlegi csúcsvezetőségéhez. Leegyszerűsítve a képletet: feltételezem, hogy ha az erdélyi származású „dunások” mindig csakis a legnagyobb elismerés hangján szóltak volna Markó Béláról s az ő szűkebb csapatáról, és soha nem engedték volna képernyőre Tőkés László püspököt, akkor nem vált volna most egyszeriben kérdésessé a Duna Televízió léte. Lehet, hogy az illetékesek eg yelőre tagadni fogják azt, hogy egyáltalán szóba jöhet a Duna TV felszámolása. Pedig ez már akkor megfordulhatott a magyarországi médiairányítók fejében, amikor elrendelték, hogy a Magyar Televízió 2es csatornájának műsorát tele kell tűzdelni a határon tú li magyarságról, magyarsághoz szóló adásokkal, és ezzel már régebben megteremtették a Duna Televízió alternatíváját. Szerény véleményem szerint nem kellene feláldozni a politikai harc oltárán a magyar kulturális televíziót. Inkább segíteni kellene, hogy a magára vállalt miszsziót az eddiginél színvonalasabban, érdekesebben teljesítse. És itt elsősorban nem a határon túliaknak szóló adásokra gondolok. Ám ha ezt a „szőnyeget” kihúzzák a Duna TV alól, akkor menthetetlenül elvérzik a magyar médiacsatában. vissza Legyen, de milyen? Népszabadság • 2003. november 28. • Szerző: Demény Péter Tibori Szabó Zoltán néhány hete megjelent cikke (Lesze erdélyi magyar televíziózás? október 31.) felért egy felhívással. Politikusok tettek ígér etet, hogy megteremtik az erdélyi magyar televíziócsatorna létrehozásához szükséges feltételeket, egyes szakemberek örültek, mások dohogtak, és sokan, akik jónak találják ugyan az ötletet, de megvalósítása érdekében vajmi keveset tudnak tenni, magánbeszélg etésekben érvelnek egy ilyen adó szükségessége mellett. November 22én Marosvásárhelyen Markó Béla beszélgetést folytatott az erdélyi magyar televíziók vezetőivel, s elhangzott: decemberben tanácskoznak a csatorna létrehozásának jogi, szakmai és pénzügyi v etületeiről, és 2004 közepén ez a televízió már sugározni is fog. Azt hiszem, mindenki egyetért azzal, hogy az erdélyi magyarságnak önálló stúdióra és egész napos adásra lenne szüksége. Igaz ugyan, hogy minden magyarországi televízió vezetője „szépen” ny ilatkozik a határon túli magyarságról, s e nyilatkozatokban a műsorrácsra is hivatkozik, de nem kevésbé igaz, hogy olykor éppen a műsorrács vagy a körülötte dongó vezetőségi gondolatok cáfolják a szép szavakat. (Néhány hónapja felröppent a hír, hogy az M 2 spórolás céljából megszüntetné a határon túliaknak szóló műsorokat. A tévé elnöke persze hevesen cáfolta ezt.) A Duna Televízió (a kétségtelen odafigyelés és az anyaországi és határon túli magyarok összetartozásának jóleső hangoztatása mellett) képi szemp ontból nagyon következetes. Ahogy egy beszélgetőtársam megfogalmazta: a határon túli helységekben mindig esik az eső, és fekete ruhás asszonyok bandukolnak az utcákon. Vagyis a Duna mindig úgy mutatja be az utódállamokat, mintha ott már rég mindennek vége volna, s akik mégis maradtak, azok az apokalipszis túlélői lennének. „Erdélytől 1020 éve elszakadt – sokszor előítéletektől sem mentes – személyek magyaráznak román belpolitikai összefüggéseket, s Budapestről oktatják ki az erdélyi magyarságot arról, hog y hogyan kellene cselekednie” – írja Tibori Szabó Zoltán joggal, hiszen aki eltávozott, annak az egzisztenciális gondjai egészen mások, mint a mieink, az adózási rendszertől egészen odáig, hogy melyik pártra szavaz és miért. Fokozatosan meg kell szüntetni az ottani jelenségek importálását: mindent nekünk kell megteremtenünk, mert különben nagyon becsapjuk magunkat. Bármilyen didaktikusan hangozzék is, az önértékelés azt jelenti, hogy az ember (a csoport, a nemzetrész) maga értékeli önmagát, nem mástól várja el saját értékelését, és nem is kritikátlanul kölcsönzött eszközökkel végzi el ezt a feladatot. Ezért tartom feltétlenül szükségesnek az erdélyi magyar televízió megszületését, amelynek adását Nagyváradtól Kézdivásárhelyig és Temesvártól Brassóig mindenki nézheti, és mindenki viszonyulhat hozzá. Hogy aztán ez a televízió miként születik meg, nem tudom. Ha jól értettem, léteznek bizonyos technikai eszközök, s az utóbbi időben (legalábbis a Román Televízió magyar adásában) érezhető néhány olyan