Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-26
9 adnak. Az autonómiaértelmezésben óriási tehát a különbség. Budapestről nézve ezért is megmosolyogtató, ahogyan Tőkés az autonómiát Markó Bélán és azon az RMDSZen kéri számon, amely a legtöbbet tette az erdélyi magyarok autonómiájáért – állítja a szocialista pol itikus. – Az viszont már árulkodó, hogy Tőkés kijelenti: az RMDSZ nem az egyedüli politikai képviselője az erdélyi magyarságnak. A Fidesszel a háta mögött ketté akarja szakítani az erdélyi magyarságot. Ennek tragikus következményei lehetnek, ha a romániai magyarság legitim szervezete, az RMDSZ nem kerül be legközelebb a román törvényhozásba – figyelmeztet Tabajdi. Szerinte nem szerencsés, ha az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének ajánlását egyesek Erdélyben szelektív módon kezelik, azaz az egész szöveg mondandójából részeket kiszakítva idéznek. Andreas Gross svájci szocialista politikus jelentésében ugyanis arra hívja fel a figyelmet, hogy az autonómia mindig hatáskörök, döntési kompetenciák megosztását jelenti, mindenkor alku eredménye a többség és kise bbség között, és akkor elfogadható, ha a stabilitást és az etnikumok közti viszonyok javulását szolgálja. vissza Kevés érdeklődőt vonzott a Székely Nemzeti Tanács Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tagjainak megválasztása iránti közérdeklődést nehéz előre megjósolni, de a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) létrejöttekor szerzett tapasztalatok némi fogódzót nyújthatnak. Az SZNT októberi, sepsiszentgyörgyi alakuló ülésén a történelmi Székelyföld ötszáz településéből 97 képviseltette magát, kétszáz küldöttel. A helyi ülések is kevés érdeklődőt vonzottak: Kovásznán hatvan, Baróton száz, Székelyudvarhelyen alig ötven személy gyű lt össze. A székely tanácsokat a Tőkés László püspök körül tömörülő szervezők kezdetben parlamentként működő székelyföldi közképviseletnek szánták. Később közölték: az SZNT fő feladata Székelyföld autonómiastatútumainak véglegesítése és a román parlamenth ez történő benyújtása. A statútumok értelmében Székelyföldön a román mellett a magyar nyelv is hivatalossá válna, a közoktatás pedig különkülön magyarul, illetve románul folyna a térségben élő nyolcvanszázaléknyi magyar és húszszázaléknyi román részére. A Hargita, Kovászna, illetve Maros megye délkeleti részéből álló autonóm régió saját címerrel rendelkezne. Az RMDSZ úgy látja, a nemzeti tanácsok hátterében alternatív politikai szervezet létrehozása a cél. Az SZNT viszont azt állítja: nem kíván jelölteket állítani a választásokon. Nem készültek felmérések a nemzeti tanácsok támogatottságáról. (Tibori Szabó Zoltán) vissza Öten háromfelé a Vajdaságban NSZ • 2003. november 26. • Szerző: Munkatársunktól Az öt vajdasági pártból há rom biztosan koalíciós partnerekkel, s egymás ellen indul a december végi szerbiai rendkívüli parlamenti választáson. A magyar pártoknak nincs esélyük az önálló mandátumszerzésre, de arra sem, hogy közös – ötpárti – koalíciót létrehozva kerüljenek be a p arlamentbe. (Az ötpárti választási szövetséget az egymás közötti viták akadályozzák.) Egyik esetben sem érnék el ugyanis a parlamentbe jutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt. Ez abból is következik, hogy a magyar lakosság aránya Szerbiában még a négy szá zalékot sem éri el. Ráadásul a magyar nemzetiségű szavazók 3032 százaléka a Vajdaság és Szerbia nagyobb (szerb) pártjaira adja voksát. A Milosevicsidőkben elfogadott választási törvény nem biztosít külön képviselői helyeket a kisebbségeknek, akik ezt al kotmányellenesnek tartják. Az ötszázalékos parlamenti küszöb miatt a nemzetiségi alapon szerveződő pártok egy részének körében két hete felvetődött a választás bojkottjának ötlete is. A vajdasági magyar pártok többsége időközben meggondolta magát. A legna gyobb magyar politikai erő, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) nyolcpárti koalíció tagjaként indul. A VMSZ előbb három szerbiai
