Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-04
15 Ha valami szép van a magyar politikában, az a kölcsönös bizalom. A kormány, illetve ellenzéki pártok közötti bizalom különösen az európai u niós kérdésekben virágzik, m int arra már sok elemző rámutatott. Itt van most a közelgő európai parlamenti választás, amelyen először vehetünk részt mi magyarok, mármár büszke EUtagok. Lássuk hát, hogy néz ki ez a gyakorlatban! Pillanatnyilag sehogy, de ez még átmeneti állapot. Az átmeneti állapot amúgy elég régóta tart, és most abban a kérdésben csúcsosodik ki, hogyan szavazhatnak a külföldön tartózkodó magyarok. Számuk lehet ugyanis több százezer, és ez már erre vagy amarra billentheti a mérleget. Az ún. jobb- vagy baloldalra, am i, mint tudjuk, az Európai Parlamentben rendkívüli jelentőséggel bír. Elvégre az Európai Parlament döntéseiben korántsem mindegy, hogy többségükben utódpárti komenisták avagy nacionalista populisták képviselik nemzetünk sorsát. A haza mindenesetre úgyis el lesz árulva a kölcsönös bizalom jegyében, haza ugyanis már régóta kettő van, és most egy árnyalattal még kettébb osztódik. Az Európai Parlamentben ezt ugyan jó ideig nem fogják érteni, de ez az ő bajuk, a fő, hogy a magyar választópolgár már eme választás kapcsán megérezze, merre kell majd az igazán fontos választásokon szavazni. Az opciók a következők voltak. Ha a kormánypártok elfogadták volna a Fidesz javaslatát, akkor Ulánbátortól Canberrán át, Washingtonig küldtünk volna ki a pénzünkön megbízható emb ereket a kinti választási bizottságokba, nehogy csalás történjen. Később a kinti követségi dolgozók (mint szavazatszedő bizottság) lekáderezéséről volt szó, majd konszenzusos pártmegfigyelőkről. Ám mindez a múlt, mert tegnap a küzdő feleknek semmiben sem s ikerült megállapodniuk. Mindehhez képest tizedrangú, hogy a kint tartózkodó magyarnak a kinti fővárosba kell utaznia, ha nem ott lakik, ám megátalkodottan szavazni akar. Ahelyett, hogy nyomtatványt kérne, föladná levélben, ahogy szerte a világon teszik. I gaz, nem bizalmi vagy hazaárulási, pusztán praktikus alapon. vissza A négyek nem bajlódtak problémákkal Magyar Hírlap 2003. november 4. Szerző: Kósa András Semmilyen, az országok között létező vitás kérdést nem tárgyaltak meg érdemben tegnap a Visegrádi Együttmûködés csúcstalálkozójának résztvevői Budapesten. A megbeszélések után a cseh, a lengyel, a magyar és a szlovák elnök is azt hangsúlyozta, hogy az együttmûködés új formáira van szükség a V4en belül az uniós csatlakozás után, ezenkívül a tagállamoknak a később csatlakozó keleteurópai országok integrációját is támogatnia kell. "A Visegrádi Együttmûködés él és élni fog” - ezzel a némileg más asszociációkat keltő kifejezéssel próbálta me g Rudolf Schuster szlovák köztársasági elnök érzékeltetni a tegnapi találkozó jelentőségét. A megbeszéléseket követő tájékoztató alapján elmondható, hogy Mádl Ferenc, Václav Klaus, Aleksander Kwasniewski és Rudolf Schuster alapvetően a jövőre koncentrált, a további együttmûködés fontosságát hangsúlyozó nyilatkozatok mellett azonban a jelen problémáit inkább elkerülték az elnökök. "A második világháború után jogsérelmeket szenvedettekről szóló állásfoglalást lengyelnémet belügynek tekintem, így nem is volt téma a mostani megbeszéléseken” - mondta a múlt heti gdanski nyilatkozattal kapcsolatban Klaus cseh elnök. Hozzátette még azt is, hogy "ez a téma már 99,9 százalékban ismert, mindenki tisztában van mindenki véleményével, így az enyémmel is, és ezt én nem is vagyok hajlandó megváltoztatni”. Furcsa dokumentum A második világháború utáni kitelepítésekről javasolt összeurópai vita végzetes lehet a visegrádi együttmûködésre. Nem kizárt, hogy a szlovák és a magyar államfő a visegrádi négyek budapesti csúcstal álkozóján támogathatja Kwasniewski lengyel és Rau német államfő gdanski nyilatkozatát, amely összeurópai vitát kezdeményezett a kitelepítésekről és kiûzetésekről. Úgy tûnik, a szlovák és a magyar államfő, Rudolf Schuster és Mádl Ferenc – mindketten a törté nelmi Magyarországon élő németek leszármazottjai – támogatását a lengyel elnök megszerzi. Ami Václav Klaust illeti, ha egyáltalán Budapestre érkezik, meglehet, hogy idő előtt el is utazik. Végre lesz oka elmondani, hogy az egész Visegrád semmit sem ér, aho gy ő azt már évek óta állítja. A Benesdekrétumok Visegrádot egyszer egy évre már folytatott eddigi, inkább lengyel – német vitát összeurópai színtérre kívánja kivinni.
