Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-18
18 Milosevics hosszú árnyéka Népszabadság • 2003. november 18. • Szerző: Aczél Endre A vasárnapi elnökválasztáson Szerbia nem a legjobb arcát mutatta Európának. Egyrészt szok atlan, ha egy ország választásra jogosult polgárai annyira közönyösek, hogy még államfőt sem akarnak maguknak. Másrészt visszataszító, hogy három évvel Szlobodan Milosevics megbuktatása után a szerb emberek még mindig képesek a diktátor egykori politikai s zövetségesét nyerő helyzetbe juttatni. Amiből az következik, hogy vagy Milosevics alatt volt nagyon jó nekik, vagy a demokráciában nagyon rossz. Hála istennek azért, e politikai szövetségesből nem lesz elnök, mivel a választás az alacsony részvétel miatt érvénytelennek nyilváníttatott. De amögött, hogy Tomiszlav Nikolics úr – „civilben” a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt álló Vojiszlav Seselj, a horvátfaló, magyarfaló, Nyugatfaló „csetnikvajda” helyettese – jó tíz százalékkal meg tudta előzni a demokrat ikus erők jelöltjét, a kissé koros Dragoljub Micsunovicsot (73), küld néhány vaskos üzenetet a világba. Na meg, hazafelé is. Milosevicset a DOS névre hallgató, sokpárti demokratikus koalíció döntötte meg. Ennek híre még van, hamva alig már. Otthagyta Kost unica, az első demokratikus elnök, a félszívű refomer. Otthagyták a G17 nevű pártalakulatba tömörült liberális technokraták. Otthagyta több kis párt is. Aztán merénylet áldozata lett Djindjics miniszterelnök, a DOS motorja. A belső rivalizálás, amely még D jindjics életében is jócskán emésztette a DOS energiáit, mára halálosan meggyöngítette ezt a koalíciót. Most, amikor a szerbek harmadszor futottak neki (s harmadszorra is eredménytelenül), hogy elnököt válasszanak, Kostunica szerb demokratái épp úgy bojkot tálták a szavazást, mint a G17. A DOS közös jelöltje, Micsunovics mögött nem maradt más, mint a Zsivkovicskormány. Jele nem volt annak a demokratikus szolidaritásnak, amit a kissé fasisztoid versenytárs (a Lukasenko fehérorosz diktátorral és a francia Le Pennel szemező Seseljhelytartó) leküzdése igényelt volna. Ez ugyanis nem vétetett komolyan. A bojkott elegendő volt a radikális befutó föltartóztatásához. A többi meg csak olyan fokon volt érdekes, hogy ne Micsunovics fusson be. Alapjában Kostunica állt bosszút önnön sérelmeiért. Két, korábbi elnökválasztási fordulóban tudniillik épp a DOS (Djindjics) bojkottja akadályozta meg őt abban, hogy elnök lehessen megint. Most visszafizetett. Egyébként is erősnek érzi magát. Tisztázni akarja a párterőviszonyokat – s erre majd a karácsony utánra kiírt általános választások lesznek alkalmasak. Akkor kiderül, hogy a demokraták (Zsivkovics miniszterelnök) az erősebbek vagy ő, azaz ki alakít kormányt. Ha ez kiderül, akkor majd érdemes lesz komolyan venni az államfő – j obbára ceremoniális – tisztének a betöltését is – véli Kostunica. Ez az érem egyik oldala. A másik azonban az, hogy a bojkottversenybe bocsátkozó demokraták csaknem ötvenszázalékos erődemonstrációhoz, hatalmas erkölcsi sikerhez segítettek olyan elemeket, akik visszasírják Milosevicset, eszményítik a csetnikvajdát, nemet mondanak a Hágával való együttműködésre, orrfacsarást éreznek a transzatlanti integrációnak még a gondolatára is. Aritmetikailag ezek az elemek nincsenek többen, mint a választásra jogosult szerbek ötöde – de így is túl sokan vannak. Éspedig megint csak a demokraták bűnéből. A reformok, amiket Szerbiának Milosevics után el kell szenvednie, kemények. Vállalhatóságuk „nem”je vagy „igen”je az, ami a személyi rivalizálásokon túl szétrobbantott a a Milosevicsellenes koalíciót. A többség a féloldalas reformok felé ment. Amelyekből viszont az ország népe szinte semmit se profitált. A csalódott emberek pedig a végén még tényleg elhiszik, hogy Milosevics alatt jobb volt. Láttunk már ilyet. vissza Kovács támogatókat gyűjt a magyar indítványhoz - Az EU tagállamok közös ügynökségre bízzák a védelmi együttműködést Népszava 2003. november 18. A tagállamok katonai és hadiipari együttműködését összehangoló ügynökség fölállítá sáról döntöttek hétfőn Brüsszelben az Európai Unió kül- és védelmi miniszterei. A jelenlegi és a leendő tagországok külügyi vezetőinek tanácskozása ma az alkotmánytervezet vitájával folytatódik.
