Reggeli Sajtófigyelő, 2003. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-11-15
5 Végre minden világos. Egyértelműek a tárgyalási pozíciók, a szlovák fél felkötheti a gatyáját. A legjobb , rögvest elbontják a dunacsúni műtárgyat, majd szépen kérik, hogy ugyan helyezzük üzembe közösen a dunakiliti duzzasztót, hogy akkor és annyi vizet ereszthessünk a Szigetközbe, amennyit akarunk. Az sem baj, ha a jövőben egy cseppnyi sem kerül Bősre. Ha í gy volna… Csakhogy a magyar kormány másfél évvel a megalakulása után még mindig nem mondta meg, miként akarja megoldani a vízlépcső problémáját. Bős jegelésével kihúzta volna a ciklus végéig: a kormányzati politikusok érthető okokból nem forszírozták a kér dést, az ellenzéknek pedig az Orbánidőszak négyéves semmittevése miatt a legkisebb erkölcsi alapja sincs arra, hogy ezzel szekírozza a kabinetet. A 2002 nyara óta született ilyenolyan szintű látszattervezetek az államigazgatás különféle szintjein rendre elakadtak. Egykét koncepcióféle készült volna még a következő választásig, hogy legyen mit megfúrni. Nem is értik mifelénk, hogy éppen azok elégelték meg a döntésképtelenséget – a szlovákok – , akiknek a jelenlegi helyzet fenntartása tökéletesen megfeleln e. A bősi duzzasztón megtermelt áram kizárólag az ő javukat szolgálja. Nálunk elszárad a Szigetköz növényzete, eltűnnek egyes őshonos állatok, a mellékágakban alig van víz. Mégis a pozsonyi külügyminisztérium írt jegyzéket, azt tudakolva: mikor fedi fel vé gre a kártyáit a magyar kormány. A Medgyessykabinet nem tudja, mit kellene tenni. A kormányszóvivő tájékoztatóján annyi derült ki, hogy a környezetvédelmi és vízügyi miniszter vezetésével – az állatkert korábbi igazgatójának szép nagy gombócot nyomtak le a torkán – , az összes érintett főhivatal részvételével tárcaközi bizottságot hoznak létre a bősi feladatok összehangolására. Gál J. Zoltán szerint a magyar fél tárgyalási készsége változatlan, továbbra is rendezésre törekszünk a szlovák féllel. Ami persze a roppant dicséretes hagyományok töretlen folytatása. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter rövidesen meghatalmazottat nevez ki, aki a magyar küldöttséget vezeti majd a Szlovákiával folytatandó tárgyalásokon. Mindössze az apró mellékkörül mény maradt homályban: nem lehet tudni, mit képvisel majd a megbízott. A kormány szerint még összegezni kell a vízlépcső miatt a szigetközi térségben elmaradt infrastrukturális és egyéb beruházásokat, a környezeti károkra vonatkozó vizsgálatok eredményeit, illetve a magyar – szlovák tárgyalások eddigi tapasztalatait. Ezek alapján készül majd el a Duna és a térség rehabilitációs koncepciója, amit a további tárgyalásokon a magyar fél megpróbál elfogadtatni Szlovákiával. Vagyis ma még senki sem tudja, mit akarj unk. November végéig kiderül, kit terhelnek meg a dunai koordinációs poszttal (kivel bánnak el ily módra kegyetlenül), illetve március végéig kidolgozzák a tárgyalási stratégiát. Az új biztos sikerre nem, politikai jellegű támadásra annál inkább számíthat. A legkisebb támadási felületet a fideszes kormánybiztos, Székely László koncepcióját képviselő Székely László kinevezése adná. A kormánykoalíció biztos lehetne benne, hogy tovább ra se történik semmi, tehát jóvátehetetlen se, továbbá a kinevezés által biztosítaná a hátát is az ellenzéki kirohanásokkal szemben. (Nemzeti konszenzus) – Ő – mármint a most kinevezendő – lesz immár az ötödik partnerem, akinek a kinevezésére éppen tizenn yolc hónapja várunk – utalt majdani tárgyalópartnerére lapunknak néhány nappal ezelőtt Dominik Kocinger pozsonyi dunai kormánybiztos, aki hozzátette: semmiképpen sem kezdhetjük elölről az alkudozást. A helyzet tehát egyértelmű. Legalábbis Pozsonyban. vissza A Duna TV nem akar kerékkötő NépszabadságSZ • 2003. november 15. • Szerző: Varsányi Gyula Lesze erdélyi magyar televízió? címmel kritikus írás jelenet meg lapunkban a közelmúltban. Pekár István a Duna Televízió elnöke er re reagál és a jövőről is szól
