Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-03
14 Kovács "úr" pedig hanyatthomlok elfogadja e "nagylelkű gesztust", és a rendkívül káros és a távoli jövőnkre is kiható engedményeket elhallgatván, óriási diplomáciai győzelemként jelenti majd a P arlamentben. Félő, hogy a titkos tárgyalások már folyamatban is vannak, vagy a közeljövőben elkezdődnek. Ismervén Kovács László eddigi – nem éppen áldásdús – működését (a román és szlovák alapszerződés, meg kell tanulnunk kicsiknek lenni...), szokása szeri nt mindent teljesíteni fog, amit Dzurinda akar. Teszi azt azért, mert a "régi szép" moszkvai szokás szerint most a nyugati "sugalmazásokat" teljesíti, amelyek szerint az európai békét, minden eszközzel meg kell tartani, a nemzet alapvető érdekei ellenére i s. Az e cikkben foglaltakat kibővítve, további adatokkal megerősítve, minden eszközzel terjeszteni kell. Ha nagy felháborodást vált ki, talán rá lehet kényszeríteni Kovács "urat", hogy egyszer életében magyar nemzeti érdekekért szálljon síkra. Talán haszno s lenne, ha valaki megmagyarázni a magyarországi külügyeseknek, hogy a nyugatiak állandóan a kompromisszumot követelik a szembenálló felektől. Nos legyen kívánságuk szerint! 1. De! Ha csak a kedvezménytörvény (romjainak) elfogadását kérjük az utódállamok k ormányaitól, milyen kompromisszumot köthetnénk? Hová tudunk még hátrálni? 2. A külügyesek álljanak elő a román, szerb, szlovák, ukrán viszonylatban, a határok BÉKÉS megváltoztatásának az ajánlatával. Ezt az UN, EU és általában a nemzetközi jog sem tiltja. 3. Ha talán ez nem váltana ki nagyobb lelkesedést a "barátainkból", meg lehet említeni – mint egy tisztességes, szankcionálható kompromisszumot – a három autonómiát. Lehet, hogy ez az ötlet óriási meglepetést okozna Brüsszelben, s a románok felvonulnának a határra (NATO, hol vagy?), de a felvetés igazságosságát és ésszerűségét az nem kérdőjelezhetné meg. Ha kemény akciót indítunk, Kovács – életében talán először – szolgálatot tehet hazánknak, mert a nyilvánosság lehetetlenné teszi a gerinctelen magatartást . Végezetül ajánlanám, hogy a már említett külügyér urak szíveskedjenek tanulmányozni a DélTirol autonómiája kivívásának a történetét. Ezt persze az RMDSZ és a Koalíció vezetői is megtehetnék, hátha tanulnának belőle valamit. vi ssza Magyaródy Szabolcs (Kanada) Mégis mennie kellett Mojzisnak, a szlovák elhárítás főnökének Magyar Hírlap 2003. október 3. Szerző: Molnár Norbert Majd egy hónapos erőfeszítés után végül is sikerült Mikulás Dzurinda szlovák kormányfőnek leválta nia Ján Mojzist, a nemzetbiztonsági hivatal (NBÚ) igazgatóját. A kormánykoalíció problémái ezzel azonban nem oldódtak meg, sőt egyesek szerint csak tovább mélyültek. A Mojzisbotránynak már volt egy korábbi áldozata is: Dzurinda leváltotta Ivan Simko v édelmi minisztert, mert az nem volt hajlandó megszavazni a Mojzis menesztésére vonatkozó javaslatot. Mojzis leváltására Dzurinda pártjának (SDKÚ) öt minisztere, valamint a liberális ANO tárcavezetői szavaztak. A kereszténydemokraták (KDH) és a magyar mini szterek tartózkodtak a szavazástól. Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke úgy fogalmazott, Mojzisért hideg vízbe sem tenné a kezét, nemhogy tûzbe, ugyanakkor azonban elfogadhatatlannak tartja azt a módszert, ahogy Dzurinda el akarta távolítani az fő kémelhárítót. Az MKP és a KDH szerint ugyanis a miniszterelnök légből kapott, megalapozatlan információk alapján döntött Mojzis leváltásáról, bizonyítékokkal nem szolgált, s ezt nem tette meg a tegnapi kormányülésen sem. A kereszténydemokratáknál és az MKPnál is úgy fogalmaztak, figyelni fogják az eseményeket. Michal Vasecka politológus úgy látja, az indulatokat csak az új igazgató kinevezése csillapíthatja. A kormányülésen azonban nem hangzott el a lehetséges utód neve. Korábban Dzurinda tanácsadóját nevezték meg esélyesnek, ám őt a partnerek valószínûleg nem fogadják el, s az is ellene szól, hogy Moszkvában végezte a diplomataképzőt. A koalíciós pártok szerint az új igazgató személyéről konszenzussal kell dönteni a koalícióban.
