Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-02
11 korlátozódjon. Ugyanakkor Magyarországon a magyarok és a nemzeti kisebbségek (horvátok, szerbek, németek, románok, szlovákok) között is feszültségek támadtak. Különösen, hogy az új választójog(i törvény) hátrányosan különböztette meg a kispolgári és kisparaszti rétegeket, de valamennyi nemzeti kisebbséget is." Szabolcs Ottó szerint egyébként ez jelentős előrelépés az 19601970es évek ausztriai tankönyveihez képest. Mert miközben a modern Ausztria megtagadta a császárságot, és a Habsburgokat évtizedeken át még csak haza sem engedte, a magyar forradalom ügyében a Burg évszázaddal korábbi nézeteit visszhangozta. A tankönyvek legalábbis rebelliónak minősítették a magyar szabadságharcot és forradalmat, Kossuthot pedig a lázadók vezérének titulálták. Ma viszont az osztrák ifjúság már arról is értesülhet, hogy "1848. d ecember közepén a császári csapatok benyomultak Magyarország területére, ugyanakkor - mint a könyv írja - a magyar birodalmi gyűlés Magyarországot önálló állammá kiáltotta ki. Ám mivel a nemzetközi segítség megszerzésére tett kísérleteik hiábavalónak bizon yultak, a magyarok teljesen elszigetelődtek. A magyar forradalmat a császári hadsereg az orosz csapatok segítségével végérvényesen leverte. A következmény: rendkívül véres büntetőbíráskodás eredményeképpen számos kivégzés és Magyarország központi kormányzá s alá vonása lett." "Csak a magyaroknak követeltek politikai jogokat és nemzeti függetlenséget, a többi nemzetiségre nem gondoltak" - írja a Szlovákiában 1995ben kiadott hetedikes történelemkönyv a magyar forradalmárokról. Érdekességként megemlíti, hogy a "bude Vilagos" szólás a szlovák nyelvben a mai napig azt jelenti: rossz vége lesz valaminek. Azt is felróják a magyaroknak, hogy a szlovák nemzeti önállóság élharcosaként számon tartott Ludovít Stúr által a liptói Ondrasova fürdőben 1848. május 11én kih irdetett, A szlovák nemzet kérelmei című kiáltvány után a magyar kormány a szlovák megyékben statáriumot rendelt el. "A történelemkönyv szerint - ismerteti a tananyagot Simon Attila, dunaszerdahelyi történelemtanár - a magyar politikusoknak a szlovákok jog os kéréseinek teljesítésével kapcsolatos kelletlensége és kemény fellépésük azt üzente a szlovákságnak, hogy igazságos követeléseik legfőbb ellensége a magyar kormány, nemzeti követeléseiket tehát az ellene folytatott harcban kell érvényesíteniük." A 2002es másodikos gimnáziumi történelemkönyv ellenben felsorolja még a magyar forradalom 12 pontját is. Az események rövid összefoglalása során viszont kiemeli, hogy I. Ferenc József trónra lépése után az új bécsi kormány a forradalom eredményeinek megőrzése é s a nemzeti egyenlőség ígéretével a maga oldalára tudta állítani a nem magyar nemzetiségeket. Mindenesetre arról is szót ejt, hogy a magyar kormány a vereség előtti utolsó pillanatokban, 1849. július 28án nemzetiségi törvényt fogadott el, remélve, hogy ez zel a nem magyarokat is a saját oldalára tudja állítani. Ez a törvény azonban - így a szlovák gimnazisták könyve - még mindig kevesebb nemzeti jogot ígért, mint amennyit a császári kormány. "A magyar szabadságharc leverése után Bécs csak néhány nyelvi jogo t biztosított a szlovákoknak, a meghirdetett nemzeti és politikai programot nem sikerült elérniük" - ismerik el ugyanakkor a tankönyv szerzői a Habsburgok mellé állás haszontalanságát. Az Ukrajna története című, Leonyid Dmitrijevics Dorosenko tolla alól 1 993ban kikerült, és Ukrajnaszerte használt tankönyv nem sok szót veszteget 184849re. Csak annyit említ, hogy az 1848as év a "jobbágyság eltörlésének kivételével nagyobb gyakorlati következmények nélkül maradt AusztriaMagyarország ukrán területén, Buk ovinában és a Kárpátontúlon", valamint hogy "miután az 1849. évi vereség után valamelyest konszolidálódott a helyzet, és a magyar politika újra erőre kapott, a következő évtizedekben újfent semmivé lett a kárpátontúli ukránok minden vívmánya". vissza Tanácstalanság - Az RMDSZ új vetélytársai HVG 2003. október 2. Szerző: Riba István Egyre több konkurens szervezettel kell szembenéznie a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek. Az egyiket - a Magyar Polgári Szövetséget - az a Szá sz Jenő vezeti, akinek az alapítványa mintegy negyedmilliárd forintot kapott az Illyés Közalapítványtól az Orbánkormány idején.
