Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-16
11 Mindezek után már csak két kérdés maradt. Mit gondol minderről az MSZP hívő tagozata? Egyáltalán megvannake még, vagy antitézisként elmerültek a mélyben? vissza Szerbalbán tárgyalások − Beszédkezdet A NATO 1999es koszovói beavatkozása óta első ízben ültek tárgyalóasztalhoz Szerbia és a nemze tközi protektorátus alá helyezett, albán többségű tartomány képviselői. Az ENSZ- adminisztráció vezetője és az érintett nagyhatalmak részéről jókora nyomásra volt szükség, hogy a felek szóba álljanak egymással. "Kész vagyok tárgyalni a szomszédos Szerbiáv al ugyanúgy, ahogy Koszovó minden más szomszédjával is. De nekünk kell eldöntenünk, mikor, hogyan és miről tárgyaljunk" - jelentette ki Bajram Rexhepi koszovói kormányfő vasárnapi tévényilatkozatában magyarázatul arra a bejelentésére, hogy nem lesz ott az október 14ére kitűzött bécsi szerbalbán megbeszélésen. Pedig a SzerbiaMontenegróhoz tartozó, de az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) 1244. számú határozata szerint jelenleg sajátos, félig független státussal rendelkező Koszovó területén felállított ideigl enes nemzetközi adminisztráció (UNMIK) vezetője, a nyáron kinevezett Harri Holkeri minden tőle telhetőt megtett, hogy a koszovói küldöttség teljes legyen, azaz Ibrahim Rugova elnök és Nexhat Daci parlamenti házelnök társaságában Rexhepi is az osztrák fővár osba utazzon. Holkeri hétfőn kénytelen volt elismerni, hogy "lehetetlennek bizonyult" meggyőzni Rexhepit, aki az UNMIK égisze alatt tető alá hozott tárgyalásokon való megjelenését kezdettől fogva a koszovói törvényhozás felhatalmazásához kötötte. Ám a 120 tagú tartományi parlament hosszas huzavona után október 10én elsöprő többséggel elvetette a Belgrád és Pristina közötti megbeszélések megvitatását, Rexhepi pedig beváltotta fenyegetését. Holkeri azzal próbálta enyhíteni a kudarcot, hogy a főként protokol láris funkciókat ellátó Rugova ott lesz Bécsben, és "a soknemzetiségű Koszovó egységét" fogja jelképezni. Előzőleg azonban a politikai korrektség jegyében Holkeri lebeszélte a bécsi kiruccanásról a koszovói küldöttség egyetlen szerb nemzetiségű tagját, a m enekültek visszatérését koordináló Milorad Todorovicsot. Erre viszont Belgrádban táncoltak vissza, és a szerbek végül csak hétfőn késő este, Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja rábeszélésére adták be a derekukat. Inkább csak szimbolikus jelentősége van persze a Hofburgban megrendezett keddi találkozónak. Négyéves átmeneti kormányzás után az UNMIK és a balkáni válság megoldásában érdekelt nemzetközi szervezetek legalább valamilyen soványka eredményt szeretnének felmutatni azon túlmenően, hogy a NATO beavatkozása nyomán megszűntek a harci cselekmények, és stabilizálódott a helyzet Koszovóban. Ezért a Belgrád és Pristina közötti dialógus beindulásának már a puszta ténye is elegendő volt ahhoz, hogy Solana, Lord Robertson NAT Ofőtitkár, valamint Jaap de Hoop Scheffer holland külügyminiszter, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) soros elnöke elfogadja Holkeri bécsi meghívását. A lehető legmagasabb szinten képviseltette magát Belgrád is. Szvetozar Marovics, a Jugoszláviát felváltó új államszövetség, SzerbiaMontenegró elnöke, Zoran Zsivkovics szerb kormányfő és Nebojsa Csovics, a koszovói ügyekben illetékes szerb miniszterelnökhelyettes egyaránt fontosnak tartotta, hogy ott legyen Bécsben. Diplomáciai siker ként könyvelheti el Belgrád, hogy a tárgyalási folyamat napirendjének meghatározásakor az UNMIK a balkáni békéltetésre létrehozott - az Egyesült Államokat, NagyBritanniát, Németországot, Franciaországot, Olaszországot és Oroszországot magában foglaló - úg ynevezett összekötő csoporttal egyetértésben az "előbb a standardok, utána a státus" elvből indult ki. Vagyis csak akkor lehet majd alkudozni Koszovó hovatartozásáról, amikor a tartományban már maradéktalanul érvényesülnek a demokratikus és emberi jogi nor mák, miként azt - emlékeztetnek Belgrádban - az 1244. számú BThatározat is előirányozza. Ez a megközelítés sokkal inkább egybevág a BThatározatnak az egykori Jugoszlávia területi integritására vonatkozó utalását hangsúlyozó Belgrád törekvéseivel, mint a koszovói albánoknak azzal a szándékával, hogy a de jure függetlenség elnyerésének reményében siettessék az eseményeket. A szemben álló feleket ugyanis másmás megfontolások vezérlik: az albánok csak annyiban érdekeltek a párbeszédben, amennyiben az a függe tlenség formális elismeréséhez vezet, míg a szerbek elsősorban az
