Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-11
váteszi küldetéstudatukat is magukkal vitték a fellépésekre, aminek eredményeként az „örök magyar átkot”, a magyar politikai illetve rockzenei élet megosztottságát is sikerült exportálni Erdélybe. A befogadók megdöbbenéssel tapasztalhatták, hogy a vendégségbe érkezők között szép számmal vannak kirekesztők is, akik harcos elszánással „mondják az őszintét”, s elvárják, hogy rajongótáboruk is kövesse őket az igazhitűek útján. Ez a gyűlöletbeszéd a haz ai sajtóban és a különböző internetoldalakon már a csíksomlyói István, a király előadás után néhány nappal teret kapott. Az előadás ürügyén „státusnyírbálókat”, „kempinskis koccintgatókat” emlegettek, „a regős szerepében tetszelgő” Bródyt pedig „Szabadpint y Jánosként” gúnyolták. Ez a politikai indíttatású adokkapok hamarosan Erdélyben is folytatódott. A rockelőadók egy része színpadon, színpad mögött, sőt sajtótájékoztatón is osztani kezdte egymást és az igét. Ákos egy nyilatkozatában a marosvásárhelyi fes ztivált „Tusványosellenrendezvénynek” minősítette, amelyet szerinte „budapesti kormánypénzekből finanszíroznak”. Mások „vörös Szigetről” beszéltek, s a kommunistázás átterjedt egyes, „szadeszesnek” minősített zenekarok tagjaira is, akikkel kapcsolatban vo lt, aki fontosnak tartotta leszögezni, mennyire utálja ezeket az „alomzenekarokat”. Talán erre válaszul hangzott el Tusnádfürdőn a Kispál és a Borz koncertjén Lovasi András szájából az az ironikus mondat, amelyben biztosította a célzást jól értő közönséget , hogy az elcsatolt országrésszel kapcsolatos seggnyalást meghagyja a fesztiválon fellépő más művészek kiváltságának. De megemlíthető a hazai zenészkörökben régóta gyakorolt, Erdélyben viszont még újdonságnak számító „zenekari furkálósdit” is, amelynek ker etében hazai sztárjaink a jövőre nézve is megpróbálták „betájolni” erdélyi barátaikat, megsúgva nekik, hogy 2004ben ki, kivel, hol és mikor lépjen fel? Ezeket a korábban nem tapasztalt sztárallűröket, túlkapásokat, szereptévesztéseket kétségtelenül az az erdélyi politikai közeg is lehetővé tette, amelyet ma már ugyancsak az erős megosztottság jellemez. Bár az aktuálpolitika fő- és mellékszereplői a korábbi években is igyekeztek politikai tőkét kovácsolni maguknak az „erdélyi ügyből” – ezért a Napba Öltözö tt Boldogasszony Ünnepén vagy az Ezer Székely Leány Napján éppúgy megjelentek, mint a különböző ifjúsági táborokban és találkozókon – , de ahogy pestiesen mondják, ezeken az egyházi, ifjúsági vagy kulturális rendezvényeken a történet még nem elsősorban rólu k szólt. Erdélyi Woodstock A nézetkülönbségek még nem vezettek látványos vagy hangos politikai összecsapásokhoz. Idén márciusban azonban – a nagypolitika erővonalait követve – a fesztiválokat, táborokat rendező erdélyi ifjúsági szervezetek is szembe kerü ltek egymással. Az előző évek gyakorlatával szakítva a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) bejelentette, hogy a továbbiakban nem vesz részt a Fidesz és romániai barátai által 1990ben életre hívott Bálványosi Nyá ri Szabadegyetem és Diáktábor programjának szervezésében, hanem azzal egy időben Marosvásárhelyen hív életre egy új ifjúsági összejövetelt. A szakítás okait később nyilvánvalóvá tette, hogy a „Félszigetnek” elkeresztelt rendezvényen július 19 – 23án az RMDS Z „hivatalos”, Markó Béla elnök nevével fémjelzett vonala mellett a magyar és román kormánypárti politikusok, valamint „balosnak” minősített zenekarok (Heaven Street Seven, Kispál és a Borz) képviseltették magukat. Ugyanakkor július 20. és 27. között Tusná dfürdőn, folytatva a hagyományokat, az erős túlzással „erdélyi Woodstockként” beharangozott szabadegyetemen magyar és román ellenzéki politikusok – Tőkés László, Orbán Viktor, Németh Zsolt – tartottak előadásokat és fórumokat, míg a rockelőadók közül Ákos, a Méz, a Makám, a Ladánybene 27 és a Kispál és a Borz lépett fel az esti koncerteken. Azóta egyes szereplők, szervezők megszólalásaiból, nyilatkozataiból, „üzengetéseiből” azt is tudjuk, hogy ez a „pártosodás”, és az ezzel járó viszály feltehetőleg a tová bbiakban is uralni fogja ezeket a rendezvényeket, mert a résztvevők már nem az összekötő, hanem az elválasztó „érdemeiket” hangsúlyozzák. Egy neve elhallgatását kérő erdélyi koncertszervező szerint az idei év legnagyobb tanulsága éppen az, hogy ez az „átp olitizálódás” a jövőben reális veszélyként fenyegeti az erdélyi ifjúsági kultúrát, s ezen belül a rockéletet. „Erdélyben ugyanis ma még rendkívül fejletlen a showbiznisz. Itt egy 1015 állomásból álló turné bulijainak legalább a fele veszteséges. Az ember eknek nincs pénze, ezért a jegyek maximum 300400 forintnyi összegbe kerülhetnek, és a CDket is a magyarországi árak harmadáértnegyedéért lehet eladni.
