Reggeli Sajtófigyelő, 2003. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-10-09
9 Ünnepelni jöttek, nem bírálni - Tízéves a kisebbségi törvény – konferencia Budapesten Népszabadság • 2003. október 9. • Szerző: Czene Gábor A Néprajzi Múzeumban megtartott konferencia az iskolapéldája annak, hogyan lehet u nalmas címet adni egy érdekesnek ígérkező, rangos rendezvénynek. „Tízéves a kisebbségi törvény” – ez a cím, amelynek másfelől akár a dicséretére is válhat, hogy a lényegre szorítkozik. Mert csakugyan, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal szerdán kezdődö tt kétnapos tanácskozása arról szólt, hogy tízéves a kisebbségi törvény. Miként az könnyen kiszámolható, a kisebbségi törvényt 1993ban, még az MDFkormány idején fogadta el a parlament. Méghozzá elsöprő, 96 százalékos többséggel, 304 igen és három nem s zavazattal, nyolc tartózkodás mellett. Glatz Ferenc akadémikus, az MTA történettudományi intézetének igazgatója – miután kiengedett néhány nyilat a politikusok és az újságírók felé – elismerően szólt az egykori Országgyűlésről, amiért a „pártérdekeken felü lemelkedve”, „óriási tettet” végrehajtva megalkotta a kisebbségi törvényt. Hangsúlyozta, hogy ez volt az első olyan jogszabály Európában, amely kisebbségi önkormányzatok létrehozásáról rendelkezett, és megfogalmazott „bizonyos tételeket” a kisebbségek kult urális jogairól. Az akadémikus figyelmét az se kerülte el, hogy az idő előre haladtával egyre többen, egyre több kritikával illetik a törvényt. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Az a jó törvény, amit korrigálni lehet”. A jogszabály a tizenhárom nemzeti és etnikai kisebbség között említi a cigányságot is. Glatz Ferenc feltehetően ezt a tény értékelte úgy, hogy a kisebbségi törvény „először mert szembenézni” az úgynevezett roma kérdéssel. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős po litikai államtitkára a jogszabály bevezető részét idézve emlékeztetett arra, hogy az Országgyűlés annak idején kinyilvánította: „a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jogot az egyetemes emberi jogok részének tekinti, a nemzeti és etnikai kisebbségek saj átos egyéni és közösségi jogai alapvető szabadságjogok, amelyeket tiszteletben tart, és mindezeknek a Magyar Köztársaságban érvényt szerez”. Az államtitkár beszédét a vannak még hibák, de jó úton járunk szemlélet hatotta át. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a kisebbségi törvény megfelelő jogi kereteket biztosított a hazai kisebbségpolitika irányváltásához, hozzájárult a nemzetiségi közösségek megerősödéséhez. Ugyanakkor mind sürgetőbb a kisebbségeket érintő jogszabályok módosítása, amelylyel – jegyezte meg a teljesség kedvéért – az eddigi kormányok hiába próbálkoztak. A parlament korábbi határozatának megfelelően ígérte, hogy a szükséges módosító javaslatokat a kormány még ebben az évben az Országgyűlés elé terjeszti. Remélte, hogy a parlamenti pártok eg yetértésre jutnak, és az előterjesztést hasonló arányban fogadják el, mint tíz évvel ezelőtt. Természetesen nem volt se mód, se idő arra, hogy Szabó Vilmos a kisebbségi törvény valamennyi passzusát idézze. Az egyiket azért érdemes megemlíteni. Az 1993ben elfogadott jogszabály 20. paragrafusának első bekezdése így szól: „A kisebbségeknek – külön törvényben meghatározott módon – joguk van az országgyűlési képviseletre”. Amit Szabó Vilmos nem tett meg, azt megtette Szászfalvi László, a parlament emberi jogi , kisebbségi és vallásügyi bizottságának az elnöke. Hiába, ő az ellenzéki MDF képviselője. Felhívta a figyelmet arra – elmondása szerint az őszinteség jegyében, és még véletlenül sem az ünneprontás szándékával – , hogy a törvényi kötelezettség ellenére a ki sebbségeknek máig nincs parlamenti képviseletük. Az MDFes politikus azt is kifogásolta, hogy a kisebbségi jogszabályok módosításának előkészítése a kezdeti lelkesedés után lelassult, a késedelem miatt kétséges, hogy határidőre elkészüle az ígért kormányz ati előterjesztés. Teleki László, a Miniszterelnöki Hivatal roma ügyekért felelős politikai államtitkára a cigány közélet bölcsőjének nevezte a kisebbségi törvényt, majd azt a benyomást keltette, hogy némileg zokon vette az előtte szóló Szászfalvi szavait . A roma államtitkár utalt az Országos Cigány Önkormányzaton belüli vitákra, az ebből fakadó egyeztetési nehézségekre, és úgy vélekedett, Szászfalvi Lászlónak pontosan tudnia kell, hogy a törvényelőkészítés ezért, nem pedig a kormányzat hibájából szenvede tt késedelmet.
