Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-24
18 A bronz marad Magyar Hírlap 2003. szeptember 24. Szerző: Szále László Sokáig úgy tudtam, e lpusztult az aradi Szabadságszobor. Örültem, mikor kiderült, hogy darabjait egy pincében őrzik, s helyreállítható. Ami persze még korántsem jelentette azt, hogy a helyére is állítható. Láthatjuk. Annak is örültem, hogy nemrég megállapodás született a korm ányzó román Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ között a szobor köztéren való fölállításáról. Örültem, mert számomra az aradi vértanúk személyes nemzeti mitológiám kiemelkedő alakjai, olyan bensőséges szeretettel gyászolom ma is őket, ahogy rokonait szokta a z ember. Ennyit az érzelmekről. Hogy a román kormány miért táncolt vissza a Tûzoltó téri fölállítástól, nem tudom. De az biztos, hogy nem az 184849es szabadságharchoz való viszonya változott meg. Aki azt mondja, hogy történelmi hiba lenne veszélybe sodo rni régi szobrok miatt az elmúlt évek konkrét eredményeit a románmagyar kapcsolatok javításában, attól tartok, a lényeget nem érti. A szobrok mindig ürügyek csupán. Fölállításuk, lebontásuk fölrobbantásuk mindig az adott pillanatról akar valamit mondani. Fél éve a román kormány kapcsolatjavító gesztust akart tenni. Most ilyen gesztusra - úgy látszik - nincs szüksége, vagy valamiért nem engedheti meg magának. Most azt mondják, a románok közérzetét zavarja egy olyan szabadságharc emlékmûve, amely harcban a románok és magyarok - nem mindig és nem mindenki - szemben álltak egymással. Ez is csak ürügy természetesen. Hiszen ez a szobor nem triumfál a románokkal szemben, hanem gyászol. A szabadságharc tizenhárom hős tábornokára emlékezik. Hogy zavarhatjae ez a mai románságot? Igen, zavarhatja. Különösen, ha erre felhívják a figyelmét. Túlságosan összetett az 184849es román magyar viszony ahhoz, hogy bárki ne találhatna benne ellentétre vagy éppen megbékélésre buzdító elemeket. A magyar forradalom a románoknak is meghozta a jobbágyfölszabadítást és az egyéni szabadságjogokat, ám Kossuthék nem vették észre - illetve csak későn , hogy a magyarországi, erdélyi nemzetiségek éppúgy függetlenségre vágynak a magyaroktól, mint a magyarok az osztrákoktól. Ezt a hibát a császáriak jól kihasználták, s sikerült a nemzetiségeket a magyar szabadságharc ellen fordítani. Mindenkinek "igaza volt”, bár akkor a magyar és a román elnyomottak lehettek volna okosabbak is. Vagy lehetnének okosabbak legalább mai utódaik. Helyesen tet te Medgyessy Péter, hogy tegnap elment Bukarestbe, s aláírta a kedvezménytörvény romániai alkalmazásának - reméljük - végleges dokumentumát. A szoborügy nem érte volna meg, hogy miatta távollétével tüntessen, amint az megfordult a fejében. Kár viszont, hog y nem tudta dûlőre vinni a szobor végső elhelyezésének ügyét. Nastasénak persze igaza van, a szoborcsoportnál fontosabb az egyezmény aláírása, az autópálya ügye, a gazdasági, a szociális tervek. Éppen ezért elég lett volna a szoborra mindössze öt percet s zánniuk. S ebben az öt percben Medgyessy Péternek bizony el kellett volna fogadnia a kompromisszumos megoldást: épüljön megbékélési szoborpark, abban kapjon helyet a Szabadságszobor. Minthogy azonban egy ilyen politikával megáldottmegvert park helyszínén ek a kijelölése, megtervezés e, a többi mû kivitelezése rendkívül hosszú időt tud igénybe venni, célszerû lett volna kikötni, hogy a szobor álljon - mondjuk - legkésőbb a 155. évfordulón, azaz 2004. október 6án. Hogy azok az erdélyi magyarok, akik várják a fölállítását, érezhessék, m ár nem kell sokáig várni. Több mint nyolcvan éve nincs a helyén a szobor, az aradi vértanúk emléke mégis töretlenül él az emberekben. Hiszen a szobor csak jelkép. Csonkán, eldugva is ugyanazt fejezi ki, mint a Tûzoltó téren vagy a Megbékélés parkjában. Sz ószegés, kifogáskeresés, időhúzás - mind lényegtelen dolgok. A lényeg az, hogy ne feledkezzünk el a szoborról. Mert jelkép. Azt pedig az erdélyi ember jól tudja, a szó szalad, de a bronz marad. vissza Élenjáró Szlovákia? Magyar Hírlap 2003. szeptember 24. Szerző: Molnár Norbert Irigylik a csehek a szlovákok gazdasági reformjait, legalábbis erre a megállapításra jutott a pozsonyi SME napilap, amely a középeurópai országok gazdasági helyzetét ha sonlította össze. Bár ennek a megállapításnak némileg ellentmond, hogy a szlovák bérek csak a cseh 60 százalékát érik el, elmaradnak a