Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-20
tart nyilván a szlovákiai média. Az ülés után a pártelnök félrehívta a helyettesét, és megfenyegette őt: – Ha a holnapi kormányülésen nem tá mogatod a párt javaslatát, akkor téged is menesztünk – sziszegte Dzurinda. Ezt az epizódot maga Ivan Simko mesélte el több újságírónak. A tárcavezető azonban nem rezelt be, és a másnapi kabinetülésen sem támogatta a miniszterelnök előterjesztését. Az MKP é s a KDH kormánytagjai tartózkodtak, ezért éppen Simko támogató szavazata hiányzott ahhoz, hogy Dzurinda elérje a célját. Aki ezután viharos gyorsasággal váltotta be a fenyegetését. Még aznap este újra összeverbuválta a pártvezetést, amely elfogadta az elnö k érveit: – A demokrácia arról is szól, hogy a többség határozata minden párttagra kötelező. Simko úrnak joga volt elmondani a magánvéleményét, de a szavazat eredménye rá nézve is egyértelmű kötelezettséggel járt. Ezért javaslom a menesztését és leváltását az SDKU alelnöki posztjáról is – pattogott a kormányfő. Ismét csak egy személy tartózkodott, éspedig az elnökség egyetlen hölgy tagja: Zuzana Martináková, aki a pozsonyi parlament alelnöke. Ivan Simko kissé letörten nyilatkozott az ülés után: – Nem a dönt és szomorít el, hanem az a tény, hogy sok barátom nem mert ellenvéleményt nyilvánítani a pártelnökkel szemben. S az meg végképp elkeserített, hogy megszűnt a vita, az őszinte eszmecsere a pártelnökségben, ahol legújabban a kommunista és más diktatúrára eml ékeztető praktikák honosodnak meg. Egy ember dönt mindenről – szakadtak ki belőle a keserű szavak. Aztán a saját elhatározását magyarázta: – Eddig azt hittem, hogy demokratikus tömörülés tagja vagyok, ahol tisztelik a különvéleményt is. A kormányfőpárteln ök az ominózus vezetőségi ülésen csak azt hajtogatta, hogy elveszítette a bizalmát Mojzis iránt. Ám meggyőző érvekkel nem tudta alátámasztani a véleményét, ezért nem rá, hanem a lelkiismeretemre hallgattam – közölte. Dzurindát barátjának őszinte szavai sem tántorították el szándékától. Még Rudolf Schuster államfő kérlelése sem, aki a pozsonyi repülőtéren – ahol a szlovákiai látogatásra érkező pápát várták – a jelen lévő politikusok bizalmas információi szerint győzködte a miniszterelnököt, hogy térjen jobb belátásra. Ám Dzurinda a katolikus egyházfő elutazás után nyomban indítványozta a védelmi miniszter menesztését. A köztársasági elnöknek pedig a szlovák alkotmány szerint csak annyi választása maradt, hogy melyik nap tesz eleget a kormányfő kérésének. Dzur inda nyilvánvalóan két legyet üt egy csapásra: példát statuál a pártjában, s olyan személyt ültet Simko helyébe, aki mindenben fejet hajt neki. S akkor eléri eredeti célját is: végre eltávolíthatja a posztjáról a Nemzetbiztonsági Hivatal igazgatóját is. E gyre inkább úgy tűnik, hogy az egyre indulatosabb kormányfő legfeljebb csak pirruszi győzelmet arathat. Mindmáig képtelen valós indokot felhozni Mojzis menesztésére. Ezért több politikus már Meciarhoz hasonlítja őt, mert az exkormányfő is egy időben különö sebb magyarázat nélkül rúgta ki a minisztereket és más magas rangú állami tisztségviselőket. Mindeközben a sajtóban egyre erősödnek azok a feltételezések, amelyek szerint Dzurinda valójában tart Mojzistól, aki sokat tudhat arról, hogy az SDKU tavalyi válas ztási kampányát kik és milyen forrásokból pénzelték. Miként arról is, hogy ugyanez a gazdasági érdekcsoport cserébe milyen megrendelésekhez jutott, méghozzá politikai döntések alapján. Sokat sejtetően írta Martin M. Simecka, a legnagyobb példányszámú szlov ák véleményformáló napilap, a Sme főszerkesztője: „Nem téveszthetjük szem elől, hogy az ország belügyminisztere néhány napja hangsúlyosan figyelmeztetett a szlovákiai maffiózókra, akik már beépültek a szlovákiai politikába, a gazdaságba, továbbá a médiába, legújabban a titkosszolgálatokba is. Dzurinda figyelemre sem méltatja ezeket a súlyos szavakat, mert éppen azok leváltásával van elfoglalva, akik útjában állnak ezeknek az alvilági elemeknek“. A történet legújabban újabb botránykővel terebélyesedett. Kis zivárgott ugyanis, hogy a miniszterelnök valamiképpen hozzájutott azon aktákhoz, amelyeknek a többsége akkor készült, amikor a tisztségét elfoglaló Mojzist a Szlovák Információs Hivatal (SIS) alaposan átvilágította. Dzurinda minden bizonnyal valamilyen ter helő adat után nyomozott a dokumentumban, amelyhez csak a hivatal juthat hozzá vagy bűnvádi eljárás esetén az illetékes szervek. A Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivője törvényszegéssel gyanúsította meg a kormányfőt. A botrány miatt a titkosszolgálatokat felü gyelő parlamenti bizottság elnöke a jövő hétre rendkívüli ülést hívott össze. – Ha a gyanú beigazolódik, akkor SIS főnökének távoznia kell! – jelentette ki. Hadd tegyük hozzá, hogy ez a személy Ladislav Pittner, a kormányfő régi bizalmasa. Ma még nem egyé rtelmű, hogy a nehéz botránykő végül hol áll meg, s kiket temet maga alá. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy Ivo Samson, a neves szlovák politológus kimondta a lényeget, amikor arra figyelmeztet, hogy a politikai iszapbirkózások és sárdobálások legnagyob b vesztese Szlovákia lehet: – Az országot jövőre minden bizonnyal felveszik az északatlanti katonai szövetségbe, de könnyen előfordulhat,
