Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-17
12 kicsengé sű cikket közölt az orosz Izvesztyija is, amely azt írta: Magyarország nem hajlandó visszaadni az ellopott keletnémet pénzeket, ezért hatalmas botrány érlelődik. Lapunk információi szerint ugyanakkor nem valószínű, hogy ekkora összegekről lenne szó. Ha va lahol ugyanis keletnémet pénz van, az csakis annak az osztrák Oberbanknak a kezelésében lehet, amely a jelenleg végelszámolás alatt álló CW Bank megmaradt számláit kezeli (amelyek kellő felhatalmazással egyébként bármikor felvehetők). Ezek az összegek azon ban mindössze néhány tízmillió forintra rúghatnak. A cég legnagyobb része ráadásul egy külkereskedelmi vállalaté, melynek tulajdonjoga máig vitatott. Az osztrák és a német állam is igényt tart rá. A német hatóságok régóta nyomoznak a különféle keletnémet pénzek után, amelyeket vagy a rettegett titkosszolgálat, a Stasi, vagy az NSZEP csempészett ki a rezsim bukása előtt, vagy közvetlenül az után. A hatóságok vizsgálatai többször is Ausztriába vezettek: az Osztrák Kommunista Párt gazdasági vezetője például á llítólag több milliárd schillingnyi keletnémet vagyon kicsempészésében segédkezett. Hasonló eredményre jutottak a nyomozati szervek egy bécsi üzletemberrel kapcsolatban is, aki a Stasival látszólagos üzleteket kötve milliárdok kicsempészéséhez nyújtott seg ítséget. Magyarországgal kapcsolatban is többször felmerült a gyanú, hogy a keletnémet rezsim jelentős pénzeket juttatott el bankokhoz, cégekhez, szervezetekhez. A CW Bankot például többször is meggyanúsították, hogy köze lehetett az összességében 34 mil liárd márkára becsült síbolt keletnémet pénz kezeléséhez. 1999ben, a CW Bank körüli botrányok kapcsán többször is elhangzottak feltételezések a bank ügyfeleinek a német, horvát és bolgár titkosszolgálatokkal folytatott kapcsolatairól. A Nemzetbiztonsági H ivatal soha nem erősítette meg ezeket a feltételezéseket. Az UKPV korábban összességében 100200 millió márkára tette a magyar bankokhoz került pénzek összegét, ám megállapította, hogy e pénzek túlnyomó része később Svájcba és Liechtensteinbe vándorolt. vissza Iliescu pesti offenzívája Ellentmondásos nyilatkozatok a román államfőtől 2003. szeptember 17. 8:39 Magyar Nemzet A három év múlva elkészülő és az azonos nevű alapítványnak majdan helyt adó Gozsdu udvart látogatta meg tegnap a Budapesten tartózkodó Ion Iliescu román elnök, akinek látogatása ellentmondásos visszhangot váltott ki a romániai sajtóban. Kéthárom éven belül megvalósulhat a budapesti Gozsdu udvar felújítása a tervek szerint – mon dta Ion Iliescu román államfőnek Erzsébetváros alpolgármestere kedden a helyszínen. Iliescu közölte, hogy a Gozsdu udvarban kell kialakítani az alapítvány budapesti intézményeit: egy múzeumot, egy könyvtárat és a magyar – román stratégiai partnerség intézeté t. Felemás reakciót váltott ki a román államfő budapesti látogatása Romániában. A Magyar Nemzet tudósítójának jelentése szerint lekéstek a tegnapi központi román napilapok Ion Iliescu elnök azon budapesti sajtótájékoztatójáról, amelynek során a hétfőn hi vatalos magyarországi látogatást kezdett román államfő este is folytatta a magas diplomáciai offenzívát – úgy, mintha például Romániától függne Magyarország uniós csatlakozása, és nem részben fordítva. Iliescu a Mediafax független román hírügynökség anya ga szerint 15én este kerek perec kijelentette, hogy a magyarországi románoknak rosszabb a soruk, mint a romániai magyaroknak, illetve hogy a román fél hibásan járt el, amikor csak válaszolt a magyar nemzetiségűek igényeire, de nem hozta szóba a magyarorsz ági románok sorsát. „Ha megnézzük, hogy mi mindent tettünk mi a magyar eredetű román állampolgárok érdekében és a többi romániai kisebbség érdekében, kiderül, hogy a magyarországi románoknak nehezebb a helyzetük” – közölte Iliescu Budapesten, hozzátéve, ho gy mindezt jelezte Mádl Ferenc köztársasági elnöknek is. Mint mondta, nagy a veszélye annak, hogy a magyarországi románok asszimilálódnak, hiszen szerinte „Trianon előtt 250 ezer románról tudtak Magyarországon, 1990ben már csak tízezerről beszéltek, ma pedig
