Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-12
10 Simko és csoportja - legalábbis a nyilv ánosság előtt - mindig is a párt tisztaságának volt jelképe. Nyíltan azonban sosem vállalták a konfliktusokat, a háttérben azonban érzékelni lehetett az ellentéteket. Dzurinda még egy nappal a leváltás kezdeményezése előtt is úgy nyilatkozott, hogy Simko é lvezi a bizalmát. A probléma a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBU) igazgatójának leváltása körül kezdődött. Dzurinda kezdeményezte Ján Mojzis leváltását, amit kedden az SDKU elnöksége meg is szavazott, az egyetlen miniszter Simko volt, aki nem támogatta a korm ányfői javaslatát, mondván Dzurinda csak következtetéseket vont le bizonyos történésekből, de bizonyítékai nincsenek, állandóan csak azt hajtogatta, hogy Mojzis elvesztette a bizalmát. Másnap a kormányban Simko kivételével az SDKU és a Pavol Rusko vezette Új Polgár Szövetsége (ANO) miniszterei megszavazták az indítványt, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) és a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) hasonlóan érvelve mint Simko, azonban nem támogatta, így Dzurinda vereséget szenvedett kabinetjében. Még aznap estére összehívta az SDKU elnökségét, amely rábólintott Simko távozására. (Egyetlenként Zuzana Martináková parlamenti és pártalelnök állt ki Simko mellett - Martinák ová férje Simko hivatalvezetője.) Rudolf Schuster államfő már jelezte, elfogadja a Simko leváltására tett javaslatot. A miniszter visszaül a parlamenti padsorokba, s marad az SDKU frakciójában. Rövid idôre rosszul lett a pápa Pozsonyban Nem bírta végig mondani üdvözlôbeszédét Pozsonyban II. János Pál pápa. A négynapos szlovákiai látogatásra érkezô 83 éves egyházfô láthatóan kimerült volt, beszédét kíséretének egyik tagja folytatta, míg a Parkinsonkórban szenvedô II. János Pál végül ismét képes volt viss zavenni a szót. Az üdvözlôbeszédet az európaiakhoz intézte, felszólítva ôket, ne feledjék keresztény gyökereiket. A katolikus egyház fejét Mikulás Dzurinda miniszterelnök, Pavol Hrusovsky parlamenti elnök, valamint Rudolf Schuster államfô hívta meg Szlovák iába. A pozsonyi M. R. Stefánik repülôtéren többezres tömeg, valamint a szlovák politikai élet és a katolikus egyház vezetôi várták. Korábban azonban homoszexuális és leszbikus tüntetôk összecsaptak a pápa idôsebb híveivel. A tüntetôk azt követelték, hogy a katolikus egyház vonuljon ki a politikából, s hagyjon fel a szexuális kisebbségek diszkriminálásával, amit az idôsebb hívek nehezményeztek, s nekitámadtak a tiltakozóknak. Végül egy fiatal pap választotta szét ôket. Politológusok szerint erősen megkérdőjelezhető Dzurinda lépésének helyessége. Elődjéhez, Vladimír Meciarhoz hasonlóan Dzurinda összekeveri személyes érdekeit az államérdekkel és a pártérdekekkel. Mojzis leváltására ugyanis nem tudott megfelelő magyarázatot adni. Háttérinformációk szerint Mojzis (akit egyébként Simko javasolt a tisztségbe) azért vált kényelmetlenné Dzurindának, mert több esetben nem engedett a miniszterelnök lobbicsoportjának. Az NBU ugyanis a NATO- és EUcsatlakozás előtt ellenőrzi azon sz emélyek és cégek megbízhatóságát, akik és amelyek kapcsolatba kerülhetnek titkos anyagokkal. Mojzis hivatala állítólag megbízhatatlannak ítélt több személyt és céget, amelyek közel álltak a miniszterelnökhöz, s így az SDKU fő vonalához. (Mojzis egyébként k orábban az SDKU sajtóosztályán, majd a titkosszolgálatban is tevékenykedett.) Mojzis - a politikai tisztaság mintapéldányaként - felvette a harcot a lobbycsoportokkal és magával a miniszterelnökkel is. Egy Dzurindához lojális védelmi miniszter (állítólag Pavol Kubovic SDKUképviselő) és Rusko gazdasági miniszterré való kinevezése után azonban a miniszterelnöknek elegendő szavazata lesz Mojzis leváltására. Dzurinda kiszemeltje a helyére a jelenlegi belügyi államtitkár, Martin Pado, aki viszont politikai tév elygőként van elkönyvelve, hiszen Meciar pártjától kezdve eddig több mint öt politikai tömörülésben is megfordult már. A Nyugat is érzékenyen tekint a történtekre, a botrány kirobbanása után a brit és az amerikai nagykövet is meglátogatta, s támogatásáról biztosította Ivan Simkót. Dzurinda szerint azonban senki sem szólhat bele a független Szlovákia belső ügyeibe. Elemzők ugyanakkor állítják: bár az integráció e két kulcsfigura mellékvágányra tételével nem kerül veszélybe, Szlovákia megbízhatatlan országké nt lép be mindkét szervezetbe. Dzurinda megmutatta, ki az úr odahaza, viszont teljesen kockára tette szavahihetőségét és megbízhatóságát. Pedig a szeme előtt lebeghetne, hogy ugyanilyen módszerek miatt vált közellenséggé Meciar, aki ellen valóságos bel- és külpolitikai front alakult ki. vissza Molnár Norbert/Pozsony
