Reggeli Sajtófigyelő, 2003. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-09-11
15 az összeg 1,8 milliárd euró. Mindegyik börze elég gyengén muzsikál, s most felvetődött a két tőzsde egyesítése. Miért? E. V.: Az ellentmondásos helyzet kialakulása a kuponos privatizációval kezdődött, amikor hirtelen 12 millió részvényes "született", ak ik egyetlen lejt sem adtak értékpapírjaikért. A részvénytársasággá átalakított állami vállalatok ezreit felrakták az amerikai pénzből, de román brókercégek által létrehozott Rasdaqra, hogy innen "szemezgethessenek" a részvények közül kuponjaikért az érdekl ődők. S habár ez az alacsony tőkésítettségű, ám rengeteg céget jegyző részvénypiac még kéthárom évig képes lenne megélni, de tovább aligha, így elengedhetetlenné vált az állami tulajdonban lévő Bukaresti Értéktőzsde és a Rasdaq egyesítése. A jogi keretek megteremtése most folyik, és szerintem 2004ben pecsét kerülhet az egyesítési szerződésre. Ennek előfeltétele, hogy az "állami" Bukaresti Értéktőzsde részvénytársasággá alakuljon át. Egyébként tavaly megkezdődött a piac megtisztulása, mert megengedtük a vá llalatoknak, hogy zárt társaságokká alakuljanak viszsza: felvásárolhatták a 90 százalék fölötti maradékot a kisrészvényesektől. HVG: De mi lesz az egyesítés után a Rasdaq 4 ezer, jobbára haldokló cégével? E. V.: A Rasdaq 6 ezer céggel rajtolt, ebből kéts záznak a részvényei még forognak, a többi tőzsdei szempontból halott. Szerintem maximum ez a kétszáz éli túl a tőzsdei fúziót, a többi, az uniós szakértők követeléseinek megfelelően, egy most alapítandó alternatív piacra kerül. Mellesleg az EU olyan, mint az Isten: innen nem látszik. Az alternatív piacot, amely az egyesített tőzsdéről kipottyanó vállalatok részvényeivel fog kereskedni, mi csak szabályozzuk, de nem felügyeljük. Abban bízunk, hogy az alternatív piacon talán a kis, vidéki brókercégek is megéln ek majd. HVG: A külföldi nagybefektetők állítólag csak legyintenek a román tőzsdére, mondván, igazából nincs is mit vásárolni. Kevés a blue chip; ami pedig izgalmas lenne, még nem eladó. E. V.: Ez így nem igaz. Vonzó falat most Románia legnagyobb cége, a másfél milliárd dollárra taksált Petrom kőolajipari vállalat, és remélhetőleg hamarosan tőzsdére kerül a kizárólagos áramszállító, az állami Transelectrica is. HVG: Jelen vannake magyarországi befektetők, brókercégek a román tőzsdén? E. V.: Sajnos ali g. Pedig segítségünkkel megismerhetnék a román tőzsdéket, anyanyelvükön kapnának tájékoztatást. Egyébként a bukaresti TVM brókercégben például csekély tulajdoni hányada van az OTPnek. HVG: Amelynek a Román Kereskedelmi Bank, a BCR tavalyi privatizációs p ályázatán csak keserűség jutott. Az eladási tárgyalásokat a román hatóságok senkivel sem kezdték el, mivel egyetlen ajánlatot sem tartottak jónak. Az állam 1 milliárd dollárt akar kapni a BCR 70 százalékáért. E. V.: Azt hiszem, a bank privatizációját vezé nylők elhamarkodták ezt a nemet. Persze lehetnek politikai vagy hatalmi okai is a BCR privatizációja körüli huzavonának, de ezekről konkrétumokat nem tudok. A BCR az első számú romániai pénzintézmény, és a hatalom egy állami kereskedelmi bankon keresztül, finoman szólva, olyan pénzáramoltatást hajthat végre, amilyet csak akar. HVG: Visszatérve az állami olajvállalat, a Petrom tervezett magánosításához, ön szerint az érdeklődők között osztottake kártyát a Mol Magyar Olaj- és Gázipari Rt.nek? E. V.: Szeri ntem a Mol egyedül nem tudja lenyelni a Petromot, csak ha összeáll az osztrák OMVvel, s netán még mást is bevonnak. HVG: A Molt a lengyel PKN Orlen kérte partnerének a szeptemberben beadandó ajánlathoz. Nem áll fenn a veszély, hogy az Amerikabarát román kormány politikai síkra tereli a Petrom privatizációját, s a NATOtagságért "cserébe" egy olajmulti ölébe hullajtja ezt a koronaékszert?
