Reggeli Sajtófigyelő, 2003. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-08-09
Nagy Európa stratégiája: az elválasztó hatá rok számának és jelentőségének csökkentése. Új határok teremtése kevés örömmel és sok bánattal jár. Ha pedig statisztikai sűrűsödés mutatkozik egyes foltokon, azokat az élet teremti. Viszonyunk hozzájuk leíró, örvendező vagy sajnálkozó. Az egyenlőtlen fejl ődés csak jellegzetesség, nincs ideologikus következménye, nem ok semmiféle elhatárolódásra. Nekünk, középeurópaiaknak nem érdekünk Európa szétesése. Mármár lehetnénk normális európaiak, és tessék, erre a normalitás fogalma lett egyszeriben zavaros. A k özépeurópaiak pedig a német és az orosz geopolitika közé szorulva, az unió védelme nélkül, egy kissé szűkösen éreznék magukat. Volt részük ottomán, német és orosz megszállásban, nem élvezték. Angolszász megszálló csapatok még nem jártak Budapesten. Egy íz ünk sem kívánja az oroszokat tartósan az amerikaiak ellen fordítani, mellesleg ők sem látszanak ezért a kis európai tengelyért rajongani. Az a benyomásom, hogy a Kis Európa ideológiája nem a nyílt verseny, hanem éppen annak korlátozása felé mutat, és ha t estet akarna ölteni, a komikumot nem nélkülöző zavar támadna. Az új belépőket az európai kerekasztal mellől már nem lesz lehetséges eltávolítani. Lehet persze intim, zártkörű klubot teremteni, amelynek éppen az új belépők csalafinta kizárása lenne az értel me, de ez aligha fog menni, mert a tőke követi a lejtésirányokat és nem lehet bezárni néhány politikus ízlése szerint. A nemzetek súlyosabbak, mint a kormányok. Furcsa naivitás volt azt gondolni, hogy a keleteurópaiak jobban megbíznak Oroszországban és K ínában, mint Amerikában. Örvendetes, hogy egy fiatal német ma kedveli a franciákat és a belgákat, de miért kedvelné jobban őket, mint az angolokat és a hollandokat, méghozzá elvszerűen és alkotmányosan erre kötelezve. Természetes, hogy mi, magyarok kedvelj ük a németeket és a franciákat, de miért kedveljük őket inkább, mint az angolokat és az amerikaiakat? Hogy mennyire előnyösek a szerződéses keretek az új, az Európai Unióba belépő országok számára, ez ugyan nem mellékes kérdés, de fontosabb ennél, hogy me gnyílik a tér az emberi verseny előtt. Rés nyílik a falon, amelyen KeletKözépEurópa behatolhat. A nyugateurópaiak kénytelenek kitenni magukat a keleteurópai szakértelem, tehetség, vállalkozó kedv, ízlés, életminőség, erotikus vonzóerő, leleményesség, m erészség, elmeél versenyének. Az ezerkétezer éves új európaiak egész önmagukat, emberi vagyonukat viszik bele az ezerkétezer éves régiek által féltett közösbe. Viszik továbbá mindazt, amit NyugatEurópa megvásárol. Piacokat, ismereteket, testeket, ízeke t, műveket, életformákat. Olcsóbb munkaerőt és olcsón felvásárolható ingatlanokat, amelyek az unión belül drágábban eladhatóak lesznek. Egyszóval extraprofitot. A munka, a tudás, a tehetség, a szakértelem, a szépség piacára bejönnek a keletiek is, vagy bo ldogulnak, vagy nem. Dinamikus indulások. Az új belépők, mint általában a kezdők, a bevándorlók friss energiájával mennek bele a versenybe. Barátaim gyerekei már most is szerteszét kószálnak mindenfelé Európában és a nagyvilágban. Meghódítják, ideiglenesen megszállják. A Nyugatnak fel kell készülnie az egyenrangúság stílusára, mindinkább az számít, hogy ki mit mond, és nem az, hogy mit képvisel. Lehet KözépEurópában is – méghozzá olcsóbban – megbízható szakértelmet és szorgalmas munkát találni. Nincsen sz ó filantrópiáról. Pontosabb a tőke- és a tudásáramlás politikaibürokratikus akadályainak a felszámolásáról beszélni. Mindenekelőtt nyolcvan millió emberről van szó, meg a tudásukról, tapasztalataikról. Volt alkalmuk megtanulni, hogy az antikapitalista ret orika másik oldala a lepusztulás, a csőd. Reális szövetségeseink a világ demokráciái. Mind. Az olyan nagyobbacskákat beleértve, mint India és Japán. Szövetségeseink azok az országok, amelyek a személyes szabadságban és az emberi méltóságban – mint legfőbb értékben – meg tudnak állapodni egymással. Szerényebben szólva a jogállamokra gondolok, ahol szabadon működhet az ellenzék, és ahonnan az Amnesty Internationalnak nincsen érdemleges jelentenivalója.
