Reggeli Sajtófigyelő, 2003. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-08-01
9 Úgyhogy én mondhatom, ezt elbaltáztuk. Nem azért, mert elvesztettük a háborút. Hanem azért, mert elkezdtük. Ők azt hitték, Erdélyért harcoltak. Én is úgy hiszem. Ők úgy hitték, a hősi halált kockáztatták a történelmi Magyarországért. Én is úgy hiszem. Csak éppen a történelmi Magyarországban nem hiszek. Semmiféle történelmi jogcímben nem hiszek. Ma Erdélyben él tizenegymillió ember és közülük két és fél millió a magyar. Mindegy, hogy miért vagy hogyan alakult így, ez van. Én azt gondolom, Károlyinak, Jászi Oszkárnak, Szabó Ervinnek volt igaza . Én azt hiszem, nem háborúzni kellett volna Erdélyért, hanem kiegyezni a románokkal. És kiegyezni a szerbekkel. Az ukránokkal, szlovákokkal. A ruszinokkal, a huculokkal, a sokác okkal, a bunyevácokkal, minden rendű nemzetiséggel, akikkel együtt élünk itt a Kárpát medencébeno. Mi azonban a háborút választottuk. És elvesztettük a háborút. Elbaltáztuk ezt a dolgot. Most újra részben a mi kezünkben a döntés kulcsa. Ne baltázzuk el mé g egyszer. Legyünk, feleim, most az egyszer őszinték. Nemcsak a nemzetiségekkel kellett volna kiegyezni. Hanem a magyar néppel is. A bizonyos körökben újabban sokra értékelt, úgynevezett nemzeti kormány azonban nem érzékelte, hogy a birtokszerkezet miatt a parasztság nyomorog, és tömegesen vándorol ki az Újvilágba; nem érzékelte, hogy a munkásoknak alig van mit enni, hogy a polgárok állandó gúny céltáblái és folyamatosan zaklatják őket - a nemzeti kormány csak azt fogta fel, hogy meg vagyunk csonkítva, hog y velünk nagy igazságtalanság történt. Ha ez a kormány csakugyan nemzeti lett volna, észreveszi, hogy a parasztok éheznek. Ehelyett visszaállította falun a nyílt szavazást és a botütést. Ha nemzeti lett volna, észrevette volna, hogy egy József Attila nevű költő igazat mond, amikor a munkások sorsáról beszél. Ehelyett bebörtönözte a radikálisabb szakszervezeti vezetőket. Ha ez a kormány nemzeti lett volna, felszabadította volna a polgárságot, ehelyett az antiszemita propagandát szabadította fel. Egy dolog ban persze igazuk volt. Velünk csakugyan igazságtalanság történt. De ha azokat a területeket ide csatolják, nem oda, akkor is történik igazságtalanság, csak nem velünk, hanem a románokkal, szerbekkel, ruszinokkal, szlovákokkal. Ez a kérdés abban a koordiná tarendszerben megoldhatatlan. Új koordinátarendszer kell, s ezt úgy hívják: Európai Unió. O Ha bárki a jobb oldalról azt állítja, a mai kormány nemzetietlen, mert a kedvezménytörvény ügyében, vagy a szerbiai magyarok kettős állampolgársága ügyében azt az álláspontot vallja, amit vall, tehát nem a konfliktust, hanem a kompromisszumot keresi, akkor pontosan ugyanabba hibába esik, mint amibe Horthy Miklós, amikor azt hitte, a nemzeti érdekeknek megfelelően kormányoz.O N ekem nincsenek Horthyval szemben érzelmeim. Én nem haragszom Horthy Miklósra, nem gyűlölöm, és nem vetem meg. Látom a helyzet nehézségét és értékelem a mentő körülményeket. Csak annyit mondok: ő is és elődje, akinek a jobboldal szobrot állított: Tisza Istv án - elbaltázták ezt a dolgot. Nem mondom, hogy könnyű helyzetben voltak. Csak azt mondom: mi ne baltázzuk el. Elég volt a nemzeti retorikából, az önkielégítésből és a kampánytrükkökből. Történelmi szempontból persze nem mindegy, mi volt Horthy: egy protoantiszemita fehértábornok vagy egy daliás nemzeti tengerész a Várban: számunkra az a lényeg, hogy fel sem fogta, mit kíván tőle a kor. Én még azt is elfogadom, vagy inkább: hajlandó vagyok vitatkozni róla, hogy szubjektíve becsületes volt. Teljesen mindegy . Elvesztette az országot, mert azt se tudta, mi ennek az országnak az érdeke.Ne higgyük, hogy ma az az érdeke, hogy összevesszen a szomszédaival, antiszemita hírbe keverje magát és kizáródjon a fejlődés egyetlen esélyéből, az Európai Unióból. Az ilyesmire célozgató szónoklat talán hoz néhány szavazatot néhány felelőtlen politikusnak. De nem segít se rajtunk, se a határainkon túl élő ruszinokon, románokon, szerbeken, ukránokon, szlovákokon , akiknek fiai és lányai semmivel sem kevésbé állnak közel a szívem hez, mint a határainkon túl élő magyarok.
