Reggeli Sajtófigyelő, 2003. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-08-28
Pórul jár az a tollforgató, aki a számos hír hallatán riportot óhajt írni a leendő révkomáromi magyar felsőoktatási egyetem székhelyéről, vagy akár csak szeretné megszemlélni azokat az épületeket, amelyekben a tervek szerint jövő szep temberben megkezdi tanulmányait a Selye János Egyetem háromszáz elsőéves hallgatója. A vár bejáratát ugyanis az önkormányzat rendőrei őrzik. – Még a felújítást sem kezdték el, nincs hát odabenn semmi látnivaló. Különben sem engedhetünk be senkit – mondja az egyenruhás férfi, aki aztán fotós kollégámmal mégis csak kivételt tesz. Szavait a Klapka téri dolgozószobájában Bastrnák Tibor, Révkomárom polgármestere erősíti meg. – Kezdem a közhelyes fordulattal. Van egy jó hírem és egy rossz. A jó az, hogy a váro si önkormányzat már átutalta a negyvenmillió koronás vételárat a pozsonyi védelmi minisztériumnak, amely eddig az erődrendszer révkomáromi részének és az itteni épületeknek a tulajdonosa volt. Mostantól tehát hivatalosan is miénk a hatalmas terület, valame nynyi ingatlannal együtt. A törvény szerint a felújításra szoruló létesítményeket – amelyekben az elmúlt évszázadokban magyar, osztrák, cseh, szovjet, majd még néhány hónapja is szlovákiai katonák laktak – öt évig csak közhasznú célokra használhatjuk – táj ékoztat szinte lélegzetvétel nélkül. Némi hatásszünet után folytatja: – Terveink vannak, méghozzá szép számmal. A magyarországi, komáromi önkormányzattal együtt szeretnénk, ha az egész erődrendszer belátható időn belül az UNESCOvilágörökség részévé válna . Már egyeztettük az elképzeléseinket és a lépéseinket. Az Újvár épületeiben kellő felújítás és korszerűsítés után helyet kaphatna a Selye János Egyetem, esetleg más szlovákiai felsőoktatási intézmény kihelyezett tagozata is. Találni itt bőven helyiségeket előadótermeknek, vendégszobáknak, diákszállásnak, étkezésre, sportolásra is. Ideköltözhetne a Fórum Társadalomtudományi Intézet néprajzi részlege és több más felvidéki magyar szellemi műhely. Akár egyetemi város is építhető itt. Az Óvár pedig eszményi hel yszínt kínál nyári színházi előadásokhoz, hangversenyekhez – mondja, majd nagyot sóhajt: – Csak hát a pénz… És ez a rossz hírem. Mert ekkora kiadás után ilyen célokra már nincs egy árva peták sem a város kasszájában. Várjuk hát azokat, akik jó ötleteikkel együtt anyagiakat is tudnak hozni vagy szerezni. Természetesen magyarországi érdeklődőket is örömmel fogadunk. Nem derül fel az arca akkor sem, amikor arról kérdem, hol rendezkedik majd be a Selye János Egyetem. – Regélhetnék most szép tervekről, csak hát még mindig késik a végső döntés odafenn, Pozsonyban. Az eredeti elképzelés szerint már az idén kellett volna költségvetési pénzeket folyósítani a tatarozás megkezdésére. Ezért már hónapokkal ezelőtt a szlovákiai oktatási szakemberek és a helyi önkormányza t képviselői megalapították a Pro Universitas közhasznú társaságot, amelynek célja éppen az államkasszából érkező anyagiak kezelése, a kiszemelt épületek felújításának felügyelete lett volna. Ám eddig egyetlen fillért sem kaptunk, mert elhúzódott az egyete m megalapításáról rendelkező törvénytervezet jóváhagyása. Emiatt aztán jövőre feszített tempóban végezhetjük a tatarozást, hiszen az egyetem megalapításának novemberre tervezett jóváhagyása után kötelező a közbeszerzési pályázat kiírása. Azután még legaláb b két hónap telik el addig, ameddig kiderül, hogy kik kapják az állami megrendelést. Ilyen körülmények között kisebbfajta csoda lesz, ha jövő szeptemberben itt megkezdődik az oktatás, habár a lelkesedés és a mai technika szinte a lehetetlenre is képes – fe jtegeti a polgármester. Albert Sándor, a Magyar Koalíció Pártjának oktatási szakértője szerint a magyar egyetem jóváhagyásának az ütemtervéhez képest nincs lényeges csúszás: – A Dzurindakabinet már zöld jelzést adott, a tervezetet valószínűleg szeptember ben első olvasatban megtárgyalja a pozsonyi parlament – közli, majd így folytatja: – Legnagyobb gondunk jelenleg az, hogy az akkreditációs bizottság még nem hozott érvényes határozatot a révkomáromi intézményről. Két ülésükön is főleg azt feszegették, miér t nem neveztünk meg olyan egyetemi oktatókat, akik kellő tudományos fokozattal rendelkeznek ahhoz, hogy szavatolni tudják a három – pedagógiai, közgazdasági és református teológiai – karon megnyíló szakok tudományos színvonalát. Megemeli a hangját: – Csak hogy több szlovákiai jelöltünk félti a jelenlegi állását. S habár megígérték, hogy hajlandók munkahelyet változtatni, addig azonban nem óhajtják nyilvánosságra hozni ezt a döntésüket, ameddig az akkreditációs bizottság nem ajánlja, a pozsonyi törvényhozás pedig nem hagyja jóvá az új egyetem megalapítását. Az ő felvételüket és a leendő egyetem pedagógiai programját viszont az akadémiai
