Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-09
17 Tegyük hozzá, hogy a nemzetfogalmak használata a mindenkori nemzeti érdekekből fakadt, azokat szolgálta, és szolgálja ma is. A 19. század végén a mi politikusaink is a befogadó magyar nemzetállam hívei voltak, minden Kárpátmedencei polgárban szívesen láttak hungárust. Az etnikai, kulturális nemzet fogalmának hasz nálatát Trianon kényszerítette ránk. Ugyanis ezt a nemzetszemléletet diktálja az elszakított területeken élő magyar közösségek iránti szolidaritás érzése, és ennek az erkölcsi parancsnak engedelmeskedik az anyaország, amikor magára vállalja a határon túl é lő magyarok érdekképviseletét. Az egységesítő nemzetállam nacionalista ideológiája a 20. század elején rohamosan elterjedt egész Európában, és a mai napig hirdeti, hogy az egységes, homogén nemzetállam a modernizáció előfeltétele. Azokban az országokban, m elyekben nemzeti kisebbségek is élnek, ennek az ideológiának a terjesztése nacionalista türelmetlenséget gerjeszt, és állandó politikai feszültség forrása a többségi nemzet és a kisebbségben élő népcsoportok között. Már kialakult nemzettudattal bíró nemzet i kisebbségek felszámolására tör, és az embertelen, véres vagy kevésbé véres, de mindig sok szenvedés forrását jelentő etnikai tisztogatások, népességtelepítések elméleti alapját képezi, és azoknak szolgál igazolásul. Az egységes nemzetállami ideológia ált al gerjesztett nacionalista türelmetlenség volt a két világháború kirobbantója, és ez a nacionalista ideológia alapozta meg a jobb és baloldali diktatúrák despotikus hatalmát. Nem véletlenül látott Lenin ideológiai rokonságot a bolsevizmus és a radikális j akobinus mozgalom között, amikor megállapította, hogy 1917 októbere tulajdonképpen egy diadalmas francia forradalom volt. Az egységes nemzetállam ideológiájának köszönhető, hogy a sovinizmus egyes európai nemzetek fanatizmusba torkolló vallásává fajult az elmúlt évtizedekben. Ez az ideológia válságba sodorhatja magát a demokráciát is. Korunk egyik központi kérdése a nemzetállamok válsága és a demokrácia válsága közötti összefüggés vizsgálata. A közelmúlt eseményeiből például említésre érdemes, hogy egyes ny ugateurópai hatalmakat a nemzetállami eszme Szerbiával közös emlékei bénítottak meg akkor, amikor a szerbek megtámadták Vukovárt, és még az Egyesült Államok bátorítására sem voltak hajlandók fellépni az agresszorok ellen. Mindez feljogosít bennünket arra, hogy némi bizalmatlansággal nézzünk az úgynevezett egységes nemzetállamok EUs karrierje elé. Az egységes nemzetállam ideológiája ma, az emberi jogok korában is él és virul, és változatlanul a nacionalista türelmetlenség gerjesztője. Ennek az ideológiának a nevében folytak alig néhány éve a Balkánon a véres etnikai tisztogatások, ennek az ideológiának a hirdetői szervezték meg 1990ben Marosvásárhely véres márciusát. És ennek az ideológiának a nevében utasítja viszsza mosolyogva a román miniszterelnök az R MDSZ szatmárnémeti kongresszusán az erdélyi magyar kisebbséget megillető kollektív jogokat, jól tudván, hogy egyedül a kollektív jogok gyakorlása (területi autonómia, decentralizált és szövetséges államkeret) biztosíthatja egy nemzeti kisebbség megmaradásá t. Az 1923as román alkotmány, amely kimondta, hogy a soknemzetiségű Románia egységes nemzetállam, és a román kormányfő szatmári nyilatkozata ugyanannak a 80 éven átívelő, radikális nacionalista stratégiának szerves része. Ideje lenne tudormásul venni nekü nk is a román alkotmány üzenetét. Európa nemzetei és nemzeti kisebbségei a nemzetek és a nemzeti kultúrák felvirágzását ígérő európai Unióba való belépésük pillanatában mindezek ellenére bizakodva tekintenek a jövőbe, és abban reménykednek, hogy azok az eg ész bolygónkat átfogó erők, melyek napjainkban átformálják mind az anyagiak, mind a szellemiek világát, össze fogják roppantani az "egységes" nemzetállam nacionalista ideológiájának alapjait, a modern korok "demokratikus despotizmusát ", és meg fogják tere mteni – angolszász megoldások felhasználásával – a decentralizált, multikulturális alapokra építkező társadalmakat. A demokrácia kiteljesedésének előfeltétele mindenütt a központosító hatalmak lebontása, a képviseleti demokráciából részvételi demokráciává való átalakulás. A kibontakozó globalizáció időszakában egyre világosabbá válik, hogy nem a nacionalista elméletek jelentik az országokat összetartó igazi erőt, hanem az önmegvalósításuk kereteit megtaláló emberek és közösségek összefogása. Sikeres példák erre Kanada, Belgium és Spanyolország közelmúltban kialakult szövetséges államszerkezetei. Itt azonban nem kerülhető meg, hogy szót ne ejtsünk azokról a társadalmi kérdésekről, melyeket az Európába bevándorló idegen vendégmunkások sokmilliós tömegeinek let elepedése vet föl. Ugyanis a betelepülő idegenekben a politikai nemzet hívei váratlan szövetségesekre találtak. Jóllehet az őshonos népcsoportok, nemzeti kisebbségek és a honosított vendégmunkások két különböző társadalmi csoportot képeznek, mégis, identit ásuktól megfosztva, egyöntetűen az egységes politikai nemzet kategóriájába sorolják be őket. A többnemzetiségű országokban éppen ezért az idegen vendégmunkások betelepítésének mindig van az őshonos népcsoportok ellen irányuló éle is. Ugyanis minél színeseb b ez a politikai nemzet,
