Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-07
És újra bebizonyosodott, hogy a hit csodákra képes: most nem hegyeket , hanem felhőket mozgatott meg, és a Szalvátor kápolna fölött, két órával az előadás előtt kitisztult az ég. Az István, a király rockopera erdélyi bemutatójára két évtizedet kellett várni, de a premier minden képzeletet felülmúlt. Nem kockáztatok vele sok at: minden idők legnagyobb magyar nyelvű színpadi produkciójának lehettünk szemtanúi. Óvatos becslések szerint is háromszázezren voltak kíváncsiak az előadásra, a hangulat leírásához pedig kevés a szó. A színpad fölötti hegyen hatalmas magyar zászló várt a az embereket, akik közül sokan maguk is elhozták otthonról a féltve őrzött pirosfehérzöld lobogót. A nézők közül bizonyára már többen látták a királydombi vagy az azt követő magyarországi előadások valamelyikét, és sokuknak van ronggyá hallgatott kazet tájuk, barázdásra koptatott lemezük otthon, de ezt a produkciót itt kellett megtapasztalni. A torokszorító élményt nem lehet leírni, irigylem a színészeket, akik megtapasztalhatták, milyen érzés háromszázezres kórus előtt énekelni. Az emberek zöme betéve tudta a szöveget, és nem hiszem, hogy Koppánynak valaha lett volna annyi híve, mint szombat este Csíksomlyón. A hatalmas nézősereg nem egy szórakozni vágyó tömeg volt azon az estén, hanem az újjászületni, egyesülni vágyó nemzet. És egy napra helyreállt a szívekben a rend: nem a merjünk kicsik lenni országa voltunk, nem a címertelenített magyarigazolványok népe, hanem az erős, egységes magyar nemzeté. Bár nem voltak jelen a koncerten az anyaország mai vezetői, őszintén remélem, hogy a tévékészülékek elő tt maguk is megtapasztalhatták a csodát. Nekik mondom el, hogy mi történt a közvetítés után: a moccanni nem akaró tömeg akaratát megérezve a két főszereplő, az Istvánt játszó Varga Miklós és a Koppány bőrébe bújt Vikidál Gyula belekezdett a színpadon a szé kely himnuszba. Szívszorító érzés volt a háromszázezer zokogóéneklő ember, égből jövő, kegyelmi állapot. Utána pedig békében levonult a tömeg, méltósággal cáfolva meg azokat, akiknek erről a hőzöngés jut az eszükbe. Szombat este újra Csíksomlyó volt a m agyarság szíve, amelyből ütőerek indultak a magyarlakta vidékek irányába. Háromszékig, Székelyudvarhelyig és Gyergyószentmiklósig tartott az összefüggő kocsisor, az autókban pedig boldog és szeretettel teli emberek ültek, egy igazi csodával gazdagabban. Szent István megáldotta Erdélyt – egy ideig könnyebbek lesznek a hétköznapok. vissza Gorbacsov négyszemközt bocsánatot kért a magyar gulágosoktól Magyar Nemzet Online 2003. július 6. 18:50 Szerző: Stefka István A szovjet m egszálló csapatok hadbíróságai által letartóztatott és jogtalanul 810 évre elítélt magyarok első csoportja (1513 fő) ötven éve, 1953 novemberében érkezett haza. A nyíregyházi Sóstónál az ÁVHsok szigorúan őrzött fogadótábora várta őket. Szombaton, július 5én délelőtt 11 órakor, Nyíregyházán a sóstói Krúdy Vígadó falán elhelyezett emléktáblát koszorúzta meg a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (Szorakész). A Szorakész elnöke a ma nyolcvankét éves, korát meghazudtolóa n fiatalos Menczer Gusztáv nyolc év raboskodás után a szibériai Kolima lágeréből szabadult. Orvostanhallgatóként a szovjet katonai elhárítás 1945. szeptember 22én tartóztatta le, s a 7. gárdahadsereg törvényszéke kémkedés vádjával 10 évi javítónevelő mun katáborra ítélte. Beszélgetésünk kezdetén jelezte, hogy valamit tisztázni akar. Mégpedig azt, hogy ő nem hazajött Magyarországra, hanem egy olyan országba érkezett rabtársaival a vagonokban, ahol a határon egy szovjet katonához hasonló egyenruhás férfi a t ájékozódó kérdésére csak annyit válaszolt magyarul: Kuss, mert lövök! Találtam egy országot – emlékezett viszsza Menczer Gusztáv – , ami az én számomra hosszú hónapokon keresztül érthetetlen és idegen volt. Sztálin halála 1953. március 5én megváltást jel entett a sok millió rab számára, bár csak hónapokkal később nyíltak meg a Gulág kényszermunkatáborainak kapui. Először a