Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-28
7 Pár nappal korábban tárgyalt Bukarestben David Peleg, vezető izraeli diplomata, akinek a román kormány megígérte: mielőbb konkrét intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy a román közvéleményt és a fiatal nemzedéket a holokausztról kimerítően tájékoztassa. vissza Lassan visszaszorul a magyar nyelv Szlovák iában NSZ • 2003. július 28. • Szerző: MTI - Jelentés Tizenkét év alatt tizenkét szlovákiai településen szűnt meg a magyarok hivatalos érintkezésben érvényesíthető anyanyelvhasználati joga. A Szlovákiában hatályos törvény értelmében a nemzetiségek mind en olyan településen érintkezhetnek anyanyelvükön a helyi hivatalokkal, ahol a lélekszámuk eléri a húsz százalékot. Szlovákiában 1991ben 512 olyan települést tartottak számon, ahol a kisebbségek nyelvhasználati joga ennek értelmében érvényesíthető. A szl ovák kulturális minisztérium most a statisztikai hivatal adatai alapján „felfrissítette” az ide sorolható települések jegyzékét. Ebből kiderült: a magyar nyelvhasználatra jogosító népességstatisztikai arányok tizenkét községben húsz százalék alá estek viss za, ezentúl már csak kereken félezer helységben érvényesíthetők. Ilyen, „kiesett” település például a Léva melletti Garamkálna (Kalná nad/Hronom) és Tild (Telince), elérte viszont a húsz százalékot a magyarok aránya a Gömörben fekvő Bellény (Belín), a közv etlenül Párkány melletti Ebed (Obid) és a honti kisközség, Leszenye (Lesenice) esetében. 68ról 91re emelkedett azon községek száma, ahol ugyanennyi idő alatt az ott élő ruszin kisebbség nyelvhasználati jogot szerzett. Az anyanyelvét egyetlen faluban, a barsi Kunvágásán Kunesov – Kuneschhaj) érvényesítő német kisebbség lélekszáma ott szintén húsz százalék alá esett vissza, ám egy másik barsi faluban, Kékellőn (Krahule) a németek emelkedő lélekszámuk nyomán anyanyelvhasználati jogot nyertek. vissza Vajda Gábor vajdasági magyar író nyílt levelet intézett Huszár Jánoshoz, a Magyar Köztársaság szabadkai fõkonzuljához . A levél a Magyar Szóban jelent meg: "Kedves János! Immár másodszor és mély megdöbbenéssel hallgattam a nyilatk ozatodat a Szabadkai Rádióban azzal kapcsolatban, hogy vezetõ politikusaitok az országotok anyagi elõmenetele érdekében a vízumbeszerzés kötelességével sújtanak bennünket, - ha valamilyen oknál fogva be akarnánk tenni a lábunkat a területére. Mivel a ránk szakadt gazdasági nehézségek és az örökölt szocialista erkölcs hatására fõleg az anyagiak iránt váltunk érzékenyekké, ismételten azt soroltad hosszasan, hogy mennyi minden kerül többe a külföldi út során a belépési engedély beszerzésének költségénél, s hog y - ebbõl következõen - pusztán némi türelmet igénylõ formaság ez az egész... E procedúra emberi vonatkozásáról érdemben semmit sem mondtál. Vajon a XXI. században hónapokkal, hetekkel elõre kell tudnunk, hogy hányszor és mennyi idõre megyünk majd a sze retteikhez, mûvelõdési támogatóinkhoz vagy üzlettársainkhoz annak az országnak a szuverén törvényes rendelkezése értelmében, amelytõl önhibánkon kívül idegenek szakítottak el bennünket? Van egy vékony réteg, amely nevet ezen. A sírók száma viszont ennél jó val nagyobb. Avagy összemérhetõe az EUba való betagosodás (fogjuk rá: az anyaország teljes lakosságát érintõ) anyagi haszna a nemzet egészének további öncsonkításával, mint iszonyú árral? Mert ha nem jutunk a lehetõ leggyorsabb törvényváltoztatások útján kettõs állampolgársághoz, akkor a nemzeti gyalázat tovább fokozódik. S ez nem elsõsorban az itteni magyaroké. Persze, megértem: a riporternek e kérdését, mint nem rád tartozó feladatot joggal hárítottad el. Viszont mi - a Te véleményeddel ellentétben - demokratikusak, európaiak és XXI. századiak nem olyképpen leszünk, hogy a tolóablaknál azokkal várakozunk egy sorban, akiket a jugoszláv (legújabban: Szerb és Montenegrói) állam gazdaságilag, tehát anyagilag és - gyakorlatilag! - kulturálisan is fölénk em elt.
