Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-23
10 szerencsés megoldás lenne, ha legalább a nagyköveti szintû megbeszélések előtt (Coreper) megismerhetnénk és véleményezhetnénk a közös álláspontot. Cosmin Dobran határozottan elutasította kedden, hogy Magyarországot bevonják a csatlakozási tárgyalásokba. A külügyi szóvivő leszögezte: Románia továbbra is a jelenlegi 15 tagállamm al folytatja a tárgyalásokat. Kovács a nagyköveti ülésen megerősítette, hogy Magyarország támogatja Horvátország mielőbbi csatlakozását is. "Kész vagyunk átadni a csatlakozási tárgyalások és a felkészülés során szerzett tapasztalatainkat”. Horvátország né hány hónapja nyújtotta be a csatlakozási kérelmét. A kérdést Brüsszel is komolyan veszi, annál is inkább, mivel Zágráb sikere ösztönzést adhat a nyugatbalkáni térség többi, kevésbé fejlett állama számára. "Nem várhatjuk el, hogy Horvátország bevárja Albán iát” – mondta Verheugen, azt azonban hozzátette, jövő tavaszig lehetetlen megválaszolni, hogy mikor is kezdheti meg déli szomszédunk a csatlakozási tárgyalásokat. A kedvezménytörvényről, a hét végén folytatott bukaresti és pozsonyi tárgyalásairól is beszá molt Kovács a bővítési biztosnak. Verheugen megerősítette, hogy a módosított jogszabály megfelel az unió normáinak. "Ezek után nekünk nem is érdemes többet szólni róla” – tette hozzá. vissza Válasz úton Magyar Hírlap 2003. július 23. Szerző: Bíró Béla Elérkezett az ideje annak, hogy Európa és a világ a magyarság érdekeit ugyanazzal a mércével mérje, mint a többi európai nemzetét. Minden jel arra vall, hogy a kedvezménytörvény végre valóban tető alá kerül. Hogy miért csak most, és miért ilyen kínkeservesen, azon – most, a siker másnapján – érdemes ismét eltöprengeni. Az ugyan nem igaz, hogy az Orbánkormány a szomszédokkal való egyeztetések hiánya miatt vallott kudarcot. A szomszédok egyikemásika sem egyeztetéssel, sem egyeztetés nélkül nem hajlandó hallani semmiféle magyar törvényről, miközben saját kedvezménytörvénye évek óta érvényben van. Igaz azonban az is, hogy a kezdet kezdetén az Orbánkormány valóban elszalasztotta a kedvező pillan atot. Ha akkor engedünk, elkerülhető lett volna az összes későbbi kellemetlenség. Az Orbánkormány azonban nem engedett. Tette ezt egyrészt azért, mert meg akarta mutatni a törvény ellen szavazó SZDSZnek, hogy neki lesz igaza, másrészt mert meg akarta mu tatni a szomszédos országoknak, hogy ma már velük szemben is igaza lehet. Nos, ez – hiánytalanul – különkülön sem sikerülhetett, együtt meg végképpen nem. A nyugateurópai közvélemény gondolkodásmódjában, politikai reflexeiben ma is a lényegileg nemzetá llami liberális hagyományhoz kötődik, s mindennél fontosabbnak tartja a határok megváltoztathatatlanságára alapozott biztonságot. A státustörvény már nevében is sértette ezeket az elveket. A megnevezés közben változott ugyan, az igazolvány külső borítójára nyomott Szent Korona viszont sokak szemében továbbra is hátsó szándékokra utalt. Ha ezek a hátsó szándékok valóban a határok megváltoztatását célozták volna, s a magyar közvéleményt – határokon innen és túl – valamiféle revízióra készítették volna elő, a kormányzat rendíthetetlensége talán érthető lett volna. Csakhogy ilyesmire még a "nagymagyar gondolat” legutópisztikusabb hívei sem gondoltak, mert nem gondolhattak. Az Orbánkormány olyasmiért jelentette fel magát Európánál, amiben még csak nem is volt vétkes! A kulturális nemzet egységének gondolatát maga a törvény, azaz a határon túli magyarokról való személyre szóló gondoskodás ténye önmagában is világosan kifejezésre juttatta. Érzelmileg is, szimbolikusan is. A "túlbeszéltség”, a kétértelmûségek csa k árthattak az ügynek. Az volt a legfőbb baj, hogy a törvény szövegezői kezdettől nem tisztázták, tulajdonképpen mit is akarnak: a határon túli magyarokon segíteni, a magyar kulturális nemzethez való tartozás tudatát erősíteni, vagy – a máig elfogult – Európában és a szomszédos államokban azt a benyomást kelteni, hogy a magyarok továbbra is a térség destabilizálására törekszenek. Szerintem is elérkezett az ideje annak, hogy Európa és a világ a magyarság érdekeit ugyanazzal a mércével mérje, mint a többi európai nemzetét. A kedve zménytörvény valóban alkalmas arra, hogy a magyar
