Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-21
13 Mindkét külügyminiszter elégedetten nyilatkozott, s azt hangsúlyozták, hogy igény volt a megegyezésre, amely megfelel az európai normáknak, nem diszkriminatív és nem sérti Szlovákia szuverenitását. Kovács megismételte, a módosított törvény szerint nemcsak a magyar nemzetiségûek, hanem mindazon szlovákok is oktatásinevelési támogatást kaphatnak, akik a magyar kultúra tár gyában oktatnak vagy tanulnak. Kukan azt hangsúlyozta, hogy Pozsony soha nem vonta kétségbe Budapest szándékát és jogát, hogy támogassa a magyar kisebbséget, csupán a formával volt baja. A. Nagy László, a Magyar Koalíció Pártjának képviselője üdvözölte a megegyezést, míg Duka Zólyomi Árpád alelnök aggodalmát fejezte ki, hogy a vegyes bizottság munkája elhúzódhat. Imrich Béres, a parlament integrációs bizottságának alelnöke szerint az egyez ség egyértelmûen Szlovákia győzelme, míg Sergej Kozlik, a Vladimír Meciar vezette ellenzéki HZDS alelnöke szerint ezek után a szlovák kormánynak kell adnia a DélSzlovákiában élőknek támogatást, ha szlovák iskolába íratják gyermeküket. Magyarország eddig azért zárkózott el attól a megoldástól, hogy az alapszerződés alapján oldják meg a kérdést, mert Budapest állítása szerint a dokumentum azt szabályozza, hogy az egyes országok hogyan segítik a saját területükön élő kisebbségeket. vissza Molnár Norbert/Pozsony Magyaradósság Kovács László külügyminiszter Romániában és Szlovákiában sokadszorra küzdött azért, hogy a magyar állam kedvezhessen az ott élő magyaroknak, viszont hallani sem akar arról a kedvezésről, amit min den ellenkezés nélkül megadhatnánk a vajdasági magyaroknak. Pedig a kettős állampolgárság intézménye föloldaná azt a dilemmát, ami akkor keletkezik, amikor EUtagként vízumkényszert kell bevezetnünk egyes szomszéd országokban élő magyarok számára is. A ke dvezménytörvény helyi alkalmazásának lehetséges módozatairól folyt tárgyalások Bukarestben több, Pozsonyban kevesebb sikert hoztak. Hogy az eddig többnyire egy húron pendülő két ország közül az egyik miért engedékenyebb, a másik miért merevebb, nem nehéz k italálni: Románia befelé törekszik az unióba, Szlovákia lényegében már bent van. A szlovákok továbbra is szuverenitásukat féltik attól a pénztől, amellyel Magyarország támogatná a Szlovákiában élő magyar gyerekek tanulását – illetve most már minden szlovák iai gyerekét, aki magyarul akar tanulni. Pedig nyilvánvaló, a kedvezménytörvény csak a magyar kormányra vonatkozik, annak szabja meg, hogyan és milyen mértékben köteles segíteni a határon túli magyarokat identitásuk megőrzésében. Kovács Lászlónak abban ig aza van: meg kell egyezni a szomszédokkal, mert mindegy, hogyan jut el, a lényeg, hogy eljusson a segítség a kinti magyaroknak. Most az újabb kompromisszumok és derûlátó nyilatkozatok ellenére sincs igazi áttörés, nem írtak alá semmilyen megállapodást, csa k szándéknyilatkozatok vannak. Ôszig munkacsoportok dolgoznak a konkrét megoldásokon, márpedig nagyon jól tudjuk, hogy az időhúzás ördöge a részletekben rejlik. A magyar kormány számára most van egy kitörési pont. Bebizonyíthatná, hogy valóban szívügye a határon túli magyarok sorsa, s hogy nem örökölt púp a hátán a kedvezménytörvény. Azzal, ha a Kovács Lászlóénál konstruktívabb választ adna a szerb kormány nyilatkozatára, amely szerint részéről nincs akadálya, hogy a vajdasági magyarok kettős állampolgársá got kapjanak. Kovács László a múlt héten – nyilván rögtönözve – anyagi okokra hivatkozva söpörte le az asztalról a problémát. Mondván: ha a vajdaságiak megkapják, az lenne igazságos, hogy az erdélyiek, felvidékiek, Megoszló román vélemények A bukaresti sajtóban ellentétes vélemények látnak napvil ágot a státustörvény alkalmazhatóságáról szóló román – magyar megállapodás kapcsán. A Cotidianul szerint „a magyar és a román szocialisták megtalálták a közös nyelvet”, „Budapest kompromisszumokat tett”, a Curentul viszont úgy véli, hogy „bár kézfogásra kész ül” a kedvezménytörvény kérdésében, „Románia és Magyarország nem ért egyet teljesen a magyar- igazolványokat illetôen”. A Curentul nem kompromisszumról, hanem Budapest meghátrálásáról ír. A Cotidianul bírálja a megállapodást, amely „inkább ígéreteket, mint világos megoldásokat” tartalmaz, mi több, „a román fél megszelídítette követeléseit”, beérte a magyarigazolványok kicserélésének ígéretével, bár ezt egyetlen hivatalos dokumentum sem tartalmazza. A Curentul értékelése szerint Magyarország elutasította, ho gy lemondjon olyan „nacionalista szimbólumokról, mint a NagyMagyarországot jelképezô Szent Istvánkorona”. Ezzel szemben a Jurnalul National olvasatában „Magyarország jelképei lekerülnek az igazolványokról”, és azok „ôsztôl bankkártyához vagy diákigazolvá nyhoz hasonlítanak majd. A Curierul National úgy értelmezi a megállapodást, hogy Budapest törli a jogszabályból a diszkriminatív elemeket.
