Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-21
11 hogy a módosított kedvezménytörvény összhangban van az európai normákkal, annak nincs diszkriminatív jellege. A megállapodás egyben áttörést jelent egy, a kétol dalú viszonyokat immár két éve terhelő probléma megoldásában. Ami a Romániával született megállapodást illeti, azt a külügyminiszter jelentős magyar diplomáciai győzelemként értékelte. Ez annál jelentősebb, mert az utóbbi napokban aggasztó hírek érkeztek arról, hogy Bukarest újabb kifogásokat emel. Várható volt, hogy a románok követelni fogják: a magyarigazolványt ne lehessen bevinni Románia területére; 2003ig vonjuk vissza a már kiadott, mintegy 700 ezer igazolványt, s bocsássunk ki újakat, amelyeken már nem szerepelnek a NagyMagyarországra utaló szimbólumok; Magyarország ne adjon ki román állampolgárok számára pedagógus, vagy diákkedvezményekre jogosító okmányokat, s hogy a támogatásokat a magyar – román vegyes bizottság által jóváhagyott intézményeken k eresztül juttassuk el a kedvezményezettekhez. Ezeket a „bombákat” a tárgyalásokon sikerült hatástalanítani. Pozsonyban a tárgyalásokat nem kétoldalú megállapodás, hanem közös külügyminiszteri nyilatkozat zárta. Ebben leszögezték, hogy Magyarország támogat ást nyújt a magyar nyelvhez és kultúrához kötődő szlovák állampolgárok számára, mégpedig a Szlovákiában bejegyzett és jogi személyiséggel bíró társadalmi szervezetek közvetítésével. Kovács elismerte, hogy Pozsony presztízssikert aratott azzal, hogy a támog atásokat nem a kedvezménytörvény, hanem az 1995ben elfogadott alapszerződés révén igényelhetik az érintettek. Ugyanakkor hangsúlyozta: ha választani kell aközött, hogy ragaszkodunk a presztízsszempontokhoz, de elveszítjük a támogatások lehetőségét, és akö zött, hogy presztízsengedményeket teszünk, de cserébe megmarad a határon túl élő magyarok támogatásának lehetősége, ez utóbbit választja. Aki vereségnek tartja a hét végi megállapodásokat, annak csak a tekintély fontos, nem pedig a határon túliak tényleges támogatása – mondta a külügyminiszter. vissza Státusmentés NSZ • 2003. július 21. • Szerző: Kis Tibor Leszámítva a retorikai túlzásokat, Kovács Lászlónak végeredményben igaza van: hétvégi bukaresti és pozsonyi tárgyalásaibó l alighanem tényleg nagyjából a maximumot sikerült kihoznia. Más kérdés, hogy ez a maximum azért messze van attól, hogy dicsekedni lehessen vele. Csak hát ideje persze azt is belátni, hogy a helyzet ilyen dicsekvésre eleve nem kínált az égvilágon semmi oko t. Hiszen a pakliban nyerő lapunk egyáltalán nem volt. Adva van ugyanis egy elhibázott magyar jogszabály (leánykori nevén: státustörvény), ami a megszületése óta Európa és a szomszédos országok gyanakvásának fókuszában állt – következésképpen kisebbségi s zempontból sok hozadék már régen nem volt remélhető tőle. Végtére már az is tényleg eredménynek mondható, hogy Kovács mostani tárgyalásai nyomán komoly esély nyílik rá, hogy minden érintett államban előbbutóbb hozzájuthatnak majd az ott élő magyarok az an yaország által nekik szánt kedvezményekhez. Valószínűleg még Szlovákiában is; legfeljebb majd némi nyögvenyelős és faramuci megoldással, aminek eredményeként Dzurinda megőrizetheti arcát. Most pedig, hogy ilyen szépen elrendeződni látszanak a dolgok, idej e végre feltenni a kérdést: megértee egyáltalán ez a törvény a sorozatos megaláztatást, amit a magyar külpolitikának az elmúlt két évben el kellett viselnie különféle nemzetközi fórumokon és bizonyos szomszédok részéről? És azt a fáradságot, amit a Medgye ssykormány beleölt abba, hogy Orbán Viktor ötletébe életet leheljen: alkalmazható, nemzetközileg is vállalható jogszabállyá változtassa át a Fidesz egyik centrális kampányelemét? Afelől nincs vita, hogy a határon túli magyarság támogatása, a kisebbségi m agyar kultúra ápolása alapvető feladata a mindenkori anyaországi kormánynak. Vita legfeljebb ennek leghatékonyabb módját illetően lehet a pártok között. Mára kétség sem férhet azonban ahhoz, hogy az a néhány milliárd, amit a magyar költségvetés évente kise bbségi támogatásra elkülönít, a státustörvénynél egyszerűbb és átláthatóbb technikákkal, kevesebb hókuszpókuszszal és nemzetközi fejcsóválás nélkül is célba érhetett volna. Hogy
