Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-19
intézményrendszernek legfeljebb a csírái alakultak ki. Az önkormányzati rendszer fina nszírozása éppen ezért teljességgel megoldatlan. A helyi kisebbségi önkormányzatok sorsa úgyszólván a települési önkormányzati vezetők hozzáállásán múlik. Mellérendeltségről, a feladatok megosztásáról aligha lehet beszélni. Vannak ellenpéldák is, de ezeket a helyi körülményeknek, és nem a jogi mostani kereteknek köszönhetjük. A parlamenti képviselet ügye végtelen sztori A sokat idézett alkotmányos tételből a kerekasztal arra a következtetésre jutott – amit azóta a híres Lunddeklaráció megerősített – , h ogy a kisebbségek részvétele a döntési folyamatokban az államszervezet valamennyi ágazatában, azaz a törvényhozásban, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban is szükséges. Akkor még élt a remény az országgyűlési képviselet valamilyen formában történ ő megvalósítására. Az elképzelések szerint az országos önkormányzatok a kormányzati döntési mechanizmusok részévé váltak volna. Még olyan javaslatok is felmerültek, hogy a kisebbségi participáció az ülnökrendszer valamiféle kisebbségi befolyásolásán keresz tül az igazságszolgáltatásban is megvalósulhasson. Ami a közügyeket illeti: akkor is elterjedt volt az a nézet, mely a kisebbségek integrációja alatt azt értette, hogy bevonásuk kizárólag az őket közvetlenül érintő ügyekbe kívánatos. A kerekasztal eredeti elképzelése szerint, amint az a már vázolt participációs modellből egyébként is következik, integrációról csak akkor beszélhetünk, ha a közügyekben való részvétel nemcsak a kisebbségi kérdésekre korlátozódik. Ezekből az elképzelésekből csak keveset siker ült megvalósítani. A parlamenti képviselettel kapcsolatos vége nincs sztori jelenetei közismertek bel- és külföldön egyaránt. Az országos önkormányzatoknak sem sikerült a kormányzattal partneri viszonyt kialakítaniuk. Az igazságszolgáltatással kapcsolatos elképzelésekre pedig ma már alig emlékszik valaki. A kisebbségeknek még az őket közvetlenül érintő kérdésekben sincs döntő szavuk, illetve az esedékes döntések elmaradása miatti felelősség – mint például a kisebbségi törvény módosításakor – mindig eredmény esen hárítható át az egymással megegyezni nem tudó országos önkormányzatokra. Hogyan érvényesülhetnek valójában a jogok? Egy törvény annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Az írott és a működő jog közti különbség az adott ország jogi kultúrájától függ. A kerekasztal próbálkozásai ellenére a kisebbségi törvényben egyáltalán nem sikerült hatékony garanciarendszert kiépíteni. A törvényben csak úgy hemzsegnek a szankcionálatlan, azaz a jogkövetkezmények nélküli rendelkezések. Az ilyen törvények aláássák a tö rvényhozás szándékainak komolyságába vetett hitet, és szélsőséges esetben az állam működőképességét veszélyeztetik. Az egyetlen plusz a garanciarendszerben, az önálló parlamenti biztos intézménye, ez ebben a formában egyedülálló egész Európában. Érdekes m ódon a kerekasztal figyelmét oly mértékben lekötötte a szűkebb értelemben vett kisebbségi törvény előkészítése, hogy alig szentelt figyelmet ennek az intézménynek. Így a ma hatályos szabályok csak egy későbbi fázisban, a kerekasztal megszűnése után, zömmel 1994ben születtek meg. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az ombudsmani jogvédelemben a kisebbségvédelem csak ott kap elsőséget, ahol erre specializálódott külön biztos vagy más, ehhez hasonló szerv működik, mint például NagyBritanniában, Svédországban vagy Hollandiában. Természetesen az ombudsmani jogvédelem hatékonyságát is komolyan meghatározza annak a jogszabálynak a minősége, amelynek megtartása felett őrködik. A magyarországi roma kisebbség helyzete – régóta tudjuk – majdnem minden szempontból kül önbözik a többiekétől. A cigányság különböző képviselői alapító tagjai a kerekasztalnak, és végig részt vettek annak munkájában. Mára világossá vált, hogy a kisebbségvédelem hatályos rendszere legkevésbé a roma kisebbség problémáinak enyhítését szolgálja. Természetesen a kisebbségi törvény és az ahhoz tematikusan kapcsolódó más jogszabályok lényegét adó nyelvi, kulturális identitásőrzési funkció számukra is fontos. Ám ez csak az érem egyik, az ő esetükben talán kevésbé érdekes oldala. A másik oldal gondja a kisebbségvédelem tradicionális nyelvezetével nem is írható le, és hagyományos intézményrendszerével nem orvosolható.
