Reggeli Sajtófigyelő, 2003. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-07-17
A NATO és a kisebbségi jogok Népszabads ág • 2003. július 17. Szerző: Koszorús Ferenc, a Washingtoni Amerikai Magyar Szövetség elnöke A magyar Országgyűlés június 2án egyhangúlag elfogadta a NATO hét ország, közöttük Románia és Szlovákia felvételével történő kibővítését. Ez alkalommal a kormán y elszalasztott egy kínálkozó lehetőséget a kisebbségi jogok eddiginél sikeresebb érvényesítésére s ezáltal a demokrácia és a stabilitás előmozdítására a soknemzetiségű Közép- és KeletEurópában. A parlamenti vitában Németh Zsolt a NATObővítés támogatás a mellett arról is beszélt, hogy az amerikai kongresszusban a vita során számos szenátor és képviselő intette Romániát és Szlovákiát a magyar nemzeti kisebbség jogainak tiszteletben tartására. Németh annak a reményének adott kifejezést, hogy „ezen államokb an a határon túl élő magyar közösségek jogait biztosítani fogják”. Erre Bársony András külügyminisztériumi államtitkár így reagált: „Úgy gondolom, hogy semmi értelme sincs összekeverni magát a ratifikációs eljárást és magát a dolog tárgyát olyan egyéb poli tikai kérdésekkel, amelyek esetleg e térségen belül akár kétoldalú, akár többoldalú viták keretében más nemzetközi szervezetek hatáskörébe tartozó kérdések.” Tekintettel arra, hogy a NATO elvárja a tagjelölt országoktól a demokratikus reformok végrehajtás át és a kisebbségi jogok tiszteletben tartását, Bársony államtitkár szavai kissé talányosak. Nemcsak a tagjelöltekkel szemben támasztott hangsúlyos NATOkövetelményekkel ellentétesek, hanem Magyarországnak az EU csúcsértekezletén (utóbb) megfogalmazott igé nyével is, hogy a leendő európai alkotmányba kerüljön bele a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak védelme. Habár a csatlakozási eljárások során a kisebbségi jogok ügyében a NATO tevékenyebb is lehetett volna, de kétségtelen, hogy azokat a demokrácia és a jogállamiság egyik alapkövének tekinti. Clinton elnök a kongresszushoz intézett jelentésében 1997. február 24én hangsúlyozta, hogy a közép- és keleteurópai államok NATOtagsága a térségben „táplálni fogja a demokratikus reformokat és a stabilitást”. A jelentés szerint a NATOhoz való csatlakozás vágya számos országot ösztönzött arra, hogy egymással olyan egyezményeket kössenek, amelyek „hangot adnak közös aggodalmuknak a nemzeti kisebbségekkel való bánásmód terén”. Az előző NATObővítés kapcsán a Szabad Európa Rádió – Szabadság Rádió hírmagazinja 1997. március 26án idézte Joseph R. Biden szenátor szavait: „A szenátorok, mielőtt a bővítéshez beleegyezésüket adnák, meg fogják állapítani, vajon a csatlakozó országok mű ködtetike a demokratikus intézményeket, tiszteletben tartjáke az emberi és a kisebbségi jogokat…” A National Defense University Strategic Forumban közölt, 1997 áprilisi keltezésű cikkében Jeffrey Simon így ír: „Mindent összevetve Szlovákia NATOtagjelölt té válását legfőképp a tagság legalapvetőbb kritériumaival, a jog uralmának és a kisebbségi jogok tiszteletével kapcsolatos problémák akadályozzák.” 1999ben az Északatlanti Szövetség létrehozta a tagsághoz vezető akciótervet, a MAPet (Membership Action Plan). Ennek keretében a tagjelölt országnak évente elő kellett terjesztenie az adott évre tervbe vett politikai, gazdasági, honvédelmi, biztonsági és jogi vállalásait. A MAP is magában foglalja a kisebbségi jogok kérdéskörét. Günter Altenburg NATOfőtitk árhelyettes 2001. január 31én pozsonyi látogatása alkalmával azt nyilatkozta, hogy a szövetségi tagság nemcsak a „bürokratikus kritériumok” teljesítésétől függ, hanem a közös értékrend vállalásától is, amelynek egyik pillére a kisebbségi jogok tiszteletbe n tartása. A NATObővítés kérdésében tartott sorozatos meghallgatások után az Egyesült Államok szenátusa 2003. május 7én vitatta meg a csatlakozási szerződést. A vita során a demokrata frakció rangidős tagja, a szenátus külügyi bizottságának volt elnöke, Biden szenátor kijelentette: „Jelentős feladatok várnak mind a hét országra. Ezek magukban foglalják ...a hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölését a nemzeti kisebbségek tekintetében (...) Romániában és Szlovákiában, (...) az egyházi és a közösségi javak visszaszolgáltatásának
