Reggeli Sajtófigyelő, 2003. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-06-05
Meddig terjedhet a határtalan Európa? Magyar Hírlap 2003. június 5. Szerző: Rockenbauer Nóra Az Európai Unió két aktuális bővítés i hulláma egyre sürgeti annak meghatározását, meddig nyújtózkodhat anélkül, hogy elveszítené önazonosságát. A válaszhoz először is újra tisztázni kell az alapfogalmakat. Márpedig az alkotmányozó konventben már az is megosztja a tagállamokat, hogy mit is go ndol az EU önmagáról, mi a célja, és melyek az új tagok felvételének feltételei. Az eredetileg hat ország által megalapított európai közösség eddigi egyetlen bővítéséhez sem hasonlítható a jövő évi, amikor tíz új tagot vesznek fel, mintegy 80 millióval növekszik a közösség polgárainak száma, de jelentősen csökken az átlagos GDP. 2007ben újabb két ország, Románia és Bulgária, esetleg még Horvátország is beléphet. Ekkor további 30 millióval nőne az unió népessége, és még tovább csökkenne az átlag életszí nvonal. Eddig egy bővítésnél sem merült fel, hogy a jelentkezőknek a közösségben vane a helyük. Mind földrajzilag, mind kulturálisan, mind gazdaságilag Európa szerves részei. Más kérdés, hogy Marokkó felvételét gondolkodás nélkül elutasították. A törö k dilemma Törökországnak a jelölti státus elnyeréséhez is több mint harminc évre volt szüksége. Területének csak három százaléka fekszik Európában, ráadásul iszlám ország. Régi tagja azonban a NATOnak, és a kontinens több országában az egykori kényszerû e gyüttélés miatt az oszmántörök kultúra hatása mindmáig felfedezhető. A több millió török vendégmunkás és bevándorló miatt pedig a franciák és britek sem engedhetik meg maguknak, hogy figyelmen kívül hagyják az iszlám vallást. Emellett Ankara politikai súl ya miatt sem kerülhető meg, képes például közvetíteni az iszlám országok felé. Igaz, Törökország önmaga is konfliktusforrás: Ciprus miatt sokáig Athén fő ellenlábasának számított. Az EU mindig is azért tartotta fenn számára a tagság lehetőségét, mert ezt s tabilizáló, a reformokat elősegítő eszköznek érezte. A példa is mutatja, hogy az EU bizonyos kérdéseket kénytelen tisztázni önmagával, mielőtt továbbhalad a bővítéssel. Az Európai Bizottság már fel is kért egy csoport elismert politikust és tudóst, hogy v itassák meg, miként alakulnak Európa spirituális és kulturális dimenziói. A csoport legutóbb Varsóban találkozott a lengyel Batory Alapítvány szervezésében. Timothy Garton Ash itt két lehetséges célt vázolt fel: az egyik a stabil békében élő régió határai nak kiterjesztése minél nagyobb területre, a másik egy egységes, integrált közösség kialakítása. A kettő teljesen eltérő méretû uniót eredményezne – vélte az Európai Tanulmányok Központjának igazgatója. Előbbi messze túlnyúlhat a kontinens földrajzi határa in, utóbbi csak a földrajzilag, gazdaságilag és politikailag is szervesen összeillő országok együttesét jelenti. Szerinte az elsőnek is lehet legitimációja, a földrész határai ugyanis a történelem folyamán jelentősen megváltoztak. Az ókorban például Európ a a Földközitenger térségét jelentette, majd az időszámításunk előtti III. században határai a Boszporusznál és a Donnál húzódtak, a mai Törökország nem tartozott hozzá. Európa fogalma levezethető a kereszténységet nevében is hordozó Németrómai Birodalom ból is. De mivel ma Európa a világ legszekularizáltabb régiója, a keresztény alapú önmeghatározás egyértelmûen az iszlám ellenében történne és kirekesztő lenne – figyelmeztetett Garton Ash. A Habermasféle nyugati és keleti társadalmi felosztás sem sokat s egít ma már, mert ezen az elven még Görögország tagsága is megkérdőjelezhető, míg Amerika könnyedén az EU tagjává válhatna – tette hozzá. Az EU gyakran hivatkozik a demokratikus elvekre és a közös normákra mint összetartó erőre. Ám ha Ankara teljesíti e f eltételeket, akkor erre Marokkó is képes. A következő jelölt Egyiptom lehetne, és idővel még egy új Irak is jelentkezhetne a közösségbe – folytatta gondolatmenetét a brit tudós. Senki sem vonja kétségbe, hogy ez az út Európa végét jelentené.
