Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-15
elégedetlenség jeleként egy felmérésben csak a lakosság 42 százaléka jelezte, hogy leadja voksát, ebben a körben viszont az „igen” támogatottsága meghaladja a 70 százalékot. „Az EUval és a csatlakozással Szlovákia nagy részén úgy vannak az emberek, mint a Kilimandzsáróval. Tudják, hogy van és valami nagy dolog, de maguktól nagyon távolinak érzik” – mondta K amil Sládek, egy európai kérdésekkel foglalkozó kutatóintézet vezetője. A lakosság tartózkodását a politikusok fellépésével nem lehet indokolni: a parlamenti pártok maradéktalanul a csatlakozás támogatására szólítottak fel. Igen szavazatra buzdított – az E Uban kiközösített – Vladimír Meciar, az ellenzéki HZDS elnöke is, aki kijelentette, hogy pártja az eredménytelen népszavazás esetén sem követeli a kormány lemondását. Az – 50 százaléknál kisebb részvételi arány miatt – esetleg érvénytelennek minősülő szav azás esetén a parlament minősített többséggel kimondhatja a belépést. A Bloomberg által az eseményre készített helyzetértékelés alapján végképp indokolatlannak látszik a lakosság visszafogottsága. A GDP gyorsan nő, a gyarapodó külföldi befektetések és a közkiadások megnyirbálásának hírére, továbbá az EUcsatlakozási kilátások nyomán a korona erősödött az utóbbi hónapokban. A privatizáció nyomán olyan befektetők jelentek meg az országban, mint a Deutsche Telekom, a Ruhrgas, a US Steel. A javuló gazdasági teljesítmény ellenére néhány fontos mutató tekintetében Szlovákia elmarad a nagy riválisnak tekintett Csehországtól. A nyugati szomszédnál a külföldi tőke állománya eléri a 8,4 milliárd dollárt, az egy főre jutó GDP pedig a szlovákoknál az EUátlagnak csa k 48 százalékán áll, szemben a csehek 59 százalékával. vissza VGösszefoglaló Alkotmányozási viták az EUban − Alapos kérdések Az európai publikum színe előtt tartandó nyilvános tévévitára hívta ki Valéry Giscard d'Estaing, az alkotmányozó konvent elnöke Romano Prodit, az Európai Bizottság elnökét. E meglepő kezdeményezés is jelzi az uniós hatalmi berendezkedés körüli indulatok felforrósodását. Egy játék teknősbékát tesz ki rendre maga elé a pulpitusra Valéry Giscard d'Estain g, az EU új alkotmányán dolgozó összeurópai konvent elnöke a testület plenáris üléseinek kezdetén. Mint az első alkalommal - immár bő egy éve - elmagyarázta: ez a kínai mitológiából vett jelkép testesíti meg számára a célja felé komótosan, de eltökélten kö zelítő testület munkamódszerét és elhivatottságát. Nem biztos persze, hogy az EUnak is van annyi ideje, mint az ötezer éves kínai történelemnek. A kormányfők által a konvent számára 2001 decemberében megjelölt, nemrégiben Athénban újból megerősített határ idő - ez év június 20a, az első immár 25ös körben tartandó szaloniki kormányfői csúcstalálkozó napja - előtt alig több mint egy hónappal az uniós alkotmány szinte minden "rázós" kérdése nyitva áll. Az elnök mentségére szolgálhat, hogy a konvent előtt ál ló feladat - a kibővített integráció működése legyen egyidejűleg demokratikusabb, hatékonyabb és egyszerűbb - rendkívül nehezen összeegyeztethető követelményeket támaszt. A következő hetekben kiderül, vajon a 76 éves Giscard jól érzékeltee az idők szelét. Az elnök hosszú hónapok tapogatódzó, a konventtagokkal, állam- és kormányfőkkel, szakértőkkel való számtalan eszmecseréje után valójában csak április végén rukkolt elő az EU hatalmi szerkezetére vonatkozó koherens és részletes javaslattal. Ráadásul a "nag y belépő" provokatív módon történt: Giscard először a párizsi Le Mondenak szivárogtatott ki egy "magánváltozatot", amely jóval szélsőségesebb elképzelésekre vallott, mint a konvent 12 tagú elnöksége által valamelyest megszelídített másnapi, hivatalos terv ezet. Nemcsak a napisajtó egy része, hanem az Európai Bizottság (EB) is beugrott a trükknek, utóbbi azon nyomban felháborodottan tiltakozott számos olyan pont ellen, ami egy nappal később már nem is létezett. Az érdemben először az alkotmányozó gyűlés e h ét csütörtökpénteki plénumán megvitatandó csomag azonban még ebben a formájában sem egyszerűbbé, inkább a mainál is bonyolultabbá tenné az integrációs mechanizmust, az uniós szereplők közti hatalmi konfliktusokat sem szüntetné meg, csak máshová
