Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-20
A magyar diplomácia vezetője szorgalmazta, hogy a júniusi csúcs erősítse meg a decemberi koppenhágai találkozó azon ígéretét, miszerint a konventet követő őszi reformkonferencián a csatlakozó országok is teljes jogú tagként vehetnek majd részt. (A Világgazdaság kérdésére ennek kapcsán kifejtette: mindez testet ölthet olyan állásfogl alásban, amely kilátásba helyezi: anélkül, hogy a leendő tagok vétójoggal rendelkeznének, nem fogadnak el olyan döntést, amelyet a „csatlakozó tízek” elleneznek.) Kovács arra számít, hogy az őszi reformkonferencia leghamarabb szeptember 20. – a lettorszá gi népszavazás – után kezdhetné meg munkáját (ez lesz az utolsó a tíz leendő tagállamban zajló ratifikációs sorozatban). Mostani felszólalásában is aláhúzta ugyanakkor, hogy a magyar álláspont szerint bármikor is fejeződik be a kormányközi értekezlet, dönt éseit leghamarabb csakis az „újak” taggá válásával, azaz 2004. május 1jén lehessen aláírni. Más kérdés, hogy utána aztán sokat várni sem célszerű, mivel ugyancsak kívánatos, hogy a júniusi európai parlamenti választások idejére már legyen aláírt végső szö veg. vissza Fóris György /Brüsszel/ A meg sem született reform [20030520] A kormánynak az első évben nem jutott energiája „a nagy lélegzetvételű ügyekre”, mondta tegnap Medgyessy Péter miniszterelnök az informális kormán yülés után, és igaza volt. Hozzátehette volna ugyan, hogy ebből a szempontból az előző kormányzatnak sincs sok dicsekednivalója (1998 és 2002 között sem nagyon nyúltak hozzá az egészségügyhöz, az adórendszerhez, autópálya is csak papíron épült rengeteg), d e ami ennél fontosabb, hogy a mostani nagy nekibuzdulás ellenére félő, a következő három év sem fog különbözni az előzőktől. A „reformkényszer” ugyanis jóval kisebb, mint a költségvetés konszolidációjának igénye. Úgy is fogalmazhatunk: komoly a veszélye annak, hogy a jelenlegi kormány hatásos belépőjével felemésztette a további lépésekhez szükséges jövőbeni forrásokat is. Pedig a változtatásokra nagy szükség lenne. Ha belegondolunk, a magyar gazdaság térségbeli vezető pozíciója annak ellenére volt nyilv ánvaló jó néhány évig, hogy földrajzi vagy méretbeli (alap)adottságok alapján erre nem volt hivatott. A kivételes helyzetet a 80as évektől a 90es évek közepéig következetesen végrehajtott reformok okozta lépéselőny garantálta. Csakhogy menet közben ezek az előnyök elfogytak. Az államháztartás gazdálkodásának elavultságáról tanúskodik például az egészségügy helyzete, az adórendszer átláthatatlansága, az önkormányzatok eladósodási hajlandósága, az állam visszavonulásának megtorpanása. Úgy tűnik, hogy a ma gyar politikai elit csak akkor tud nagy jelentőségű, szükségképpen érdekeket is sértő lépéseket meghozni, ha a körülmények már nagyon kényszerítik. Ez az állapot most látszólag fennáll (hiszen az elmúlt hathét évet tekintve sok szempontból most a legrossz abb a gazdasági helyzet), de kérdés, elegendőe ez, hogy kikényszerítse a „tenni vágyást”. Nos, ez kétségesnek tűnik. A költségvetés mindenféle nagy, forrást igénylő reformok nélkül is alig akar helyrerázódni, mire a konszolidáció megnyugtató szintre csökk entené a hiányt, már nyakunkon a következő választás, ami az álmoskönyv szerint a (felelőtlen) költekezési kedv növekedését jelenti. Egy ciklus alatt csak egy nagy reformot lehet végrehajtani – mondta miniszterelnökünk nem sokkal a kormányalakítás után, majd felsorolt háromnégy nagy területet, ahol mindenképpen komoly változtatásokra van szükség. Hol is az az egy? vissza Madár István Kisebbségi regisztráció a megoldás? Elkerülhetetlennek tartja a kisebbségi törvény módosí tás át Szászfalvi László, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának MDFes elnöke. A politikus az MTA Etnikainemzeti
