Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-20
helyében legalább egyik munkatársát leváltotta volna az eurohimnuszügy miatt, de nem árulta el, kit. Háttérinformációk szerint Miklósi Péterre, Csáky Pál tanácsadójára és szóvivőjére gondolt. A szlovák kormánypártok közötti egyezség szerint e gy miniszter leváltását annak a pártnak kell kezdeményeznie, amelyik jelölte őt, bár a miniszterelnök kéréssel fordulhat az "anyapárthoz”. Az MKP elnöksége tegnap lapzártánk idején még tárgyalt erről a kérdésről, de információink szerint Csáky menesztése v alószínûtlennek tûnik. De lehet, hogy Csáky kénytelen lesz bizalmasát, Miklósi Pétert feláldozni. A miniszterelnökhelyettes imázsa egyébként egyre rosszabb a sajtóban, miután a múlt héten ajtót mutatott a BBC stábjának, amely a romák tragikus helyzetéről faggatta őt. A lengyelek és a csehek következnek Júniusban a lengyelek és a csehek is szavaznak az uniós tagságról. Varsóban komolyan aggódnak, hogy meglesze az érvényességhez szükséges minimum 50 százalékos részvétel. A cseheknél nincs érvényességi küszöb, így számukra csak az a kihívás: jobb eredményt tudnake elérni, mint a korábban a csatlakozás egyik éllovasának tartott magyarok. A tagság támogatottsága mindkét országban magas, és felmérések szerint a kétnapos szavazás elegendô lehet egy elfogad ható, 60 százalék körüli részvételhez. A szlovák példa azonban többeket a kampány erôsítésére sarkall. A lengyelek már az év elején elkezdték a kampányt, és a legfrissebb felmérések szerint picit emelkedett is a tagság támogatottsága. Befolyásolhatja az er edményt az is, hogy Lengyelország vezetô szerepet kapott az iraki békefenntartásban, és így magabiztos pozícióból tárgyalhat a legnagyobb uniós tagállamokkal is. vissza MHPozsony / Molnár Norbert Közösen nem megy A szlovákokat állítólag megzavarták. A pártcsatározásokhoz szokott jóemberek nem értették, mi az, hogy Mikulás Dzurinda kormányfő ott lobogtatja Pozsony főterén az EUzászlót, miközben mellette Vladimír Meciar szorongatja az "igen az unióra” lufit, ráadásul mindketten ugyanazt mondják: menni kell szavazni, csatlakozni. Az embereket ez annyira megdöbbentette, hogy aztán valamivel több mint 52 százalékuk el is ment népszavazni, s olyan arányban mondtak igent, mint az eddigi négy népszavazáson (Málta, Magyarország, Szlovénia, Litvánia) sehol. Pe dig alig több mint egy hete még úgy tûnt, hogy a szlovákok lesznek az elsők, akiknél érvénytelen lesz a népszavazás. Amitől persze – kis parlamenti intermezzo után – még csatlakoztak volna, de akkor is ronda folt lett volna Pozsony arculatán. Ekkor azonban megrázták magukat, s hirtelen az a látszat alakult ki, mintha az ország vezető politikusai belátták volna: itt közös érdekről van szó. S ennek megfelelően is viselkedtek. Most még az Európai Unióban oly sokszor gyalázott Meciar sem negatívumokat hangoztat va biztatott a szavazásra, s elhalkultak az ötletet azért kevéssé kedvelő kommunisták is. Bár előfordulhat, hogy Pozsonyban valójában csak Budapestnek akartak kicsit ártani, vagy legalábbis borsot törni az orrunk alá. Amint haladunk ugyanis előre a népsza vazásokkal, annál rosszabbnak látszik az a teljesítmény, amit április 12én a magyarok produkáltak. Pedig itt nem is történt semmi szokatlan. A kampány kormányzati felelőséről vagy felelőseiről például senki sem mondta (mint Szlovákiában Csáky Pál kormányf őhelyettesről már menet közben), hogy ha rossz az eredmény, mennie kell. Az üzleti életből érkezett főkampányolók előző munkahelyén – nagyon helyesen – biztos nem bocsátottak volna meg nekik, de a magyar közigazgatásba a jelek szerint még minden belefér. Itt az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány továbbra is létezik, ugyanazok csinálják, s még az eredeti két és fél milliárd forintból megmaradt nyolcszáz milliót sem vették el tőlük. Pedig ők maguk is elismerték: a népszavazás nem ment jól. Igaz, a múl t héten kiderült, hogy az EUKKban ismerik ennek egyik magyarázatát is, hogy tudniillik Magyarországon kevés idő alatt sokan próbáltak agitálni az EU mellett, ezért volt alacsony a részvétel. Ügyes okfejtés. Van olyan olvasata is például, hogy nem a kampán y szervezőivel volt baj, hanem vagy azokkal, akik belekontárkodtak munkájukba, vagy az emberekkel, akiket itt is megzavartak. Ezek után csak dicsérhetjük az alapítványt és a magyar politikusokat, amiért áprilisban nem csaptak akkora felhajtást, mint a szl ovákok. Meg sem próbálkoztak például olyan cirkuszokkal, ahol volt és jelenlegi államfők, miniszterelnökök, parlamenti pártok vezetői testületileg kiállnak és egyértelmûen kampányolnak.
