Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-28
Számos bizonytalansági rontja Lengyelország uniós kilátásait a június elején sorra kerülő, a csatlakozásról szóló referendum előtt. A kisebbségben kormányzó Leszek Miller alkalmi parlamenti szövetségekkel próbálkozik, ám túlságosan hatékonynak nem nevezh ető kísérleteit már a szintén baloldali államfő, Aleksander Kwasniewski is kezdi megunni, így jövőre nagy valószínűséggel előrehozott választásokra kerül sor. Eközben állandósultak a viták a kormányon belül a gazdasági és a pénzügyminiszter között, a kabin et pedig folyamatosan hadban áll a jegybanki tanáccsal. Előre hozott parlamenti választások lehetőségét vetette fel a minap Leszek Miller lengyel kormányfő. Mint mondta, erre jó alkalmat jelentenének a 2004 júniusában sorra kerülő Európa parlamenti válas ztások. „Az új helyzet, az EUtagság új leosztást követel” – indokolta álláspontját a Lengyel Parasztpárttal kötött koalíciós szerződés felbontása után kisebbségben kormányzó baloldali miniszterelnök. Mindez jól hangzik, valójában azonban komoly problémáka t takar. Leszek Miller nem bírta túlságosan sokáig az ellenzék és a köztársasági elnök felől egyaránt rá nehezedő nyomást, kormányának 17 százalékos népszerűségével sem dicsekedhet, így az Unióba próbál előre menekülni. Többen felvetik azonban, hogy egyált alán nem tesz jót Lengyelország problémáktól amúgy sem mentes csatlakozási esélyeinek a mai bizonytalan belpolitikai helyzet, így Millernek még a nyár eleji referendum előtt le kell mondania, s az egy év múlva az európai választásokkal együtt megtartandó e lőrehozott megmérettetésig is szakértői kormány vigye az ügyeket. Koppenhága után még úgy tűnt, hogy Leszek Miller kormányát megerősíti az uniós tárgyalások lezárásakor elért viszonylagos siker. Ezek alapján ugyanis Lengyelország 2004 és 2006 között minte gy 2,2 milliárd euróval többet kap majd az uniós büdzséből, mint amennyit oda befizet. Mindez azt jelenti, hogy nála több pénzt még a nyögvenyelős induláskor is csupán Görögország és Spanyolország kasszírozhat. Varsó tehát tekintélyt parancsolóan vette az első komoly akadályt, a kérdés azonban már akkor is az volt, hogy az uniós tagságot jól kamatoztató Írország és Spanyolország példáját követi, avagy csatlakozása inkább Görögországéra fog emlékeztetni, amely a rossz pénzügypolitika, a korrupció és a politi kai klientúra rendszere miatt elvesztegette tagsága első néhány évét. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, Varsónak mindenképpen egyensúlyba kell hozni kritikusan kibillent költségvetését, erősítenie az állami és regionális közigazgatást, gyorsítani az igazságszo lgáltatás reformját és egész ágazatok szerkezetátalakítását. Feladat tehát bőven van, mégis úgy tűnik most, hogy Varsó lényegében elvesztegeti a csatlakozásig hátralévő, kulcsfontosságú évet. Komoly presztízsveszteséggel fenyeget már a közelgő népszavazá s is. A kormány ugyan nagy erőfeszítéseket tesz a siker érdekében, ám erősen kérdéses, hogy véleményt nyilváníte majd a lakosság törvényben előírt 50 százaléka, s érvényes lesze a voksolás. Ellenkező esetben a parlament két háza különkülön dönt a csatla kozásról, s a kétharmados többségért akkor is meg kell izzadnia, számára súlyos kompromisszumokkal kell fizetnie a kormánynak, ha e kérdésben azért számíthat az ellenzék két pártjára is. Mint azonban a csatlakozási szerződés athéni aláírása körül kibontako zott viták is jelezték, a parasztpárttal megerősödött euroszkeptikus erők is megnyitották a hajrát, s érveiket erősíti a lassú növekedés és a rekordnagyságú, immár majdnem 20 százalékos, a tíz csatlakozó ország összehasonlításában a legmagasabb munkanélkül iség is. A lengyel gazdaság ugyanis nagyon lassan tér magához. A tavalyi utolsó negyedévben ugyan tovább gyorsult a GDPbővülése, de éves szinten ez így is csak 1,3 százalékot jelentett. A bővülés idén sem nagyon lehet három százaléknál nagyobb, s ez aligh a fog számottevő javulást eredményezni a munkanélküliség terén. Figyelmeztető emellett az induló állapot is, hiszen a tagjelöltek közül a GDP a tagok átlagában a lengyelországi 40 százalékos mutatónál csak a még sanyarúbb sorsú balti országok esetében alac sonyabb. Millerék most az éppen az ő hatalomra kerülésükkor megakadt privatizációs folyamat felgyorsításában reménykednek. A befolyó összeget a költségvetési hiány lefaragására fordítanák, hogy a leghamarabb, már 2007re eleget tegyen az ország az euróövez ethez való csatlakozás követelményeinek. A kormányt minősíti azonban, hogy még e kérdésben is megosztott. Míg Grzegorz Kolodko pénzügyminiszter a költségvetési reformot siettetné, Jerzy Hausner gazdasági miniszter elsődleges célja ezzel ellentétesen a gazd asági konjunktúra felélénkítése, a munkanélküliség leküzdése. vissza Stier Gábor Klaus közbeszól: együttélés prágai módra
