Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-22
A nemzet kérdése fordítva feltéve is érdekes: lehet e szociáldemokrata politika egy nemzeti politika? A válasz természetesen igen. A baloldal "szentháro mságából" szabadság, egyenlőség, szolidaritás leginkább a szolidaritás értéke az, amelyből levezethető a nemzet szemlélete. A szolidaritás ebben az értelemben annak a kimondását jelenti, hogy a nemzet nem mondhat le egyetlen tagjáról sem, mindenki számára esélyeket és lehetőségeket kell biztosítania. Nem hisszük, hogy csak a baloldali politika nemzeti, de hisszük, hogy a karakteres szociáldemokrácia politika ilyen. .A koalíció sikeréhez jelentősen hozzájárul, ha sikerül olyan közös minimumot elfogadni, ame ly mindkét párt számára elfogadható, ugyanakkor mindkét koalíciós erő megérti, hogy nem azonos súllyal, hanem a választási eredményeik függvényében vesz részt a kormányzásban, hogy a koalíció nem jelenthet önfeladást egyik oldalon sem. A Medgyessy kormány sajátossága a pártonkívüli miniszterelnök szimbolikus függetlensége. Erre is épült a "nemzeti közép kormánya" meghatározás, amely egyszerre fejezi ki a baloldali és liberális alapok mellett a jobboldali, konzervatív értékek befogadására való készséget, és a nemzet egészére koncentráló politikai akaratot.A köztársasági program így szól: mindenki legyen része állam közösségének, ne maradjon ki senki, szociális, politikai vagy más okból. Ez nemzeti program is: nem kényszeresen, erőszakolt gesztusokkal, hanem valódi érdekközösséggel, beengedve az alkotmány sáncai, a társadalmi gondoskodás védő karjai közé a nemzet minden tagját. Ez szociáldemokrata program: az igazságosság és demokrácia programja. Hisszük, hogy ez a nemzeti közösség teremti meg a köztársaság f ennmaradásának és sikerének társadalmi és lélektani alapját. Az elmúlt években felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint a szociáldemokrácia célrendszere módosításra szorul. Sokak szerint az állam már képtelen eltartani a rossz körülmények között élő ál lampolgárai tömegeit, nem finanszírozhatja tovább a szociális ellátórendszert, állami munkahelyek létesítésével már nem csökkentheti a munkanélküliséget. A mindenki számára "ingyenesen" hozzáférhető egészségügyi szolgáltatások, az állami oktatás színvonala sem tartható magas szinten, az államnak immáron nincsen olyan helyzetben, hogy garantálja ezek minőségét. Sokak szerint mindezekből az következik, hogy a szociális jóléti állam, mint elérendő cél nem helyes.Sokak szerint a szociáldemokrácia értékéi, a sza badság, esélyegyenlőség, szolidaritás elvei már megvalósultak. Látszólag tehát minden rendben. De vajon - megvalósult követelésként - eldobhatjuke ezt az értékeinket? Szerintünk nem. Manapság nem a szabadság megteremtéséért, hanem a szabadság megőrzésér t kell küzdenünk. A kérdés nem az, hogy vane valakinek joga szabadon dönteni, hanem az, hogy van e rá lehetősége. Megkapjae azokat az információkat, amelyek a döntését megalapozhatják? Vane valódi lehetősége beleszólni a politikai rendszer működésébe, a saját életének irányításába. Az előző kormány működésén jól tetten érhető, hogy hogyan lehet valami "törvényes", sőt "alkotmányos", de nem demokratikus. Ez a valódi kihívás. Az irányított kérdések és válaszok világa nem a szabadság világa. A szociálde mokrácia nem pipálhatja ki a szabadságra való törekvését, hanem fejlesztenie kell tartalmát. Nem a demokratikus jogok megadása a célunk, hanem az, hogy minél többen hozhassanak valódi döntéseket akár saját életükről, akár a politikai rendszerről.. Az elmú lt években az esélyegyenlőség értéke amortizálódott leginkább. Az elmúlt évszázad megmutatta, hogy a kezdeti, teljes egyenlőséget célként kitűző baloldali koncepció tarthatatlan és összeegyeztethetelen a személyes szabadsággal. Világos, hogy a célunk nem l ehet az, hogy a gazdagabbaknak, sikeresebbeknek rosszabb legyen, a cél az, hogy a szegényebbeknek, kevésbé sikeresebbeknek jobb. Erre talál megoldást a "svéd modell" a jóléti állam modellje, amely az esélyegyenlőségre helyezi a hangsúlyt. Ahhoz, hogy
