Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-17
érdek markáns megfogalmazására. Ott is nagyon megosztott ugyan a politikai elit, de ezek az országok sokkal egyértelműbben és hatásosabban képviselik az EUban is a saját nemzeti érdekeiket mint a magyar politikai elit. A jóval fejlettebb és stabilabb magyar pártok paradox módon éppen a fejlettségükből adódó polarizáltságuk révén képtelenek a nemzeti minimumban, a nemzeti érdekek képviseletében és hosszú táv ú stratégiájában megegyezni, márpedig az EUban követendő magyar stratégia át kell íveljen az egymást követő kormányokon. Magyarországon a "liberális minimum" erőteljesen megfogalmazásra került a kilencvenes évek elején mint az alapvető emberi és állampol gári jogok összessége, amit egy jogállamnak tiszteletben kell tartania, de a "nemzeti minimum" kialakítása azóta sem sikerült. Sőt, egy évtized multán feszültségek jelentkeznek a liberális minimum körül is. Ellentmondás mutatkozik ugyanis a leszögezett ala pelvek és azok valóságos gyakorlása között, beleértve a szociális jogok irányában való kiterjesztésüket is. A szociális jogok megfogalmazása éppen a liberális oldalról váltott ki éles vitákat a kilencvenes évek közepén, most azonban az EU csatlakozás mint a Szociális Európába való belépés ezt elkerülhetetlenné teszi. Megingott tehát a liberális minimum körüli egyetértés is, mind sü rgetőbben kitűnik, hogy társadalmi tartalmat kell tenni a szép jogi elvek mögé. Az új demokráciákban ugyanis a széles tömegek megélték a gazdasági és társadalmi kizártság tragédiáját, ezért a politikai részvétel mint a szavazati jog gyakorlása egyre kevés bé volt vonzó számukra, vagyis csak a valódi participáció, a társadalmigazdasági életbe való visszaintegrálás vezetheti vissza őket a politikai részvétel világába. De a szólásszabadság is sokszor a gyűlöletbeszéd és a verbális agresszió szabadságává torzu lt, a gyülekezési jog pedig részletes szabályozás híján káoszt eredményezhet, mert a kis, hangos szélsőséges csoportok túszúl ejthetik a közvélemény érdeklődését, ahogy ezt a magyar politikai életben napnap után tapasztalhatjuk. Az állampolgári jogokkal n álunk egyre többen és egyre erőszakosabban visszaélnek, márpedig a demokráciának meg kell tudni védeni magát, a társadalmi békét és az intézmények normális működését a radikális társadalmi átalakulás kínjaiból fakadó kis, szélsőséges csoportok, a káosz lov agjai destabilizáló törekvéseivel szemben. A Medgyessy kormány a nemzeti minimum kialakításának szükségességét felismerte és az "egy Magyarország" jelszavával meg is hirdette. Erről tanúskodik a miniszterelnök februári országértékelő beszéde, amelyből a k özvélemény éppen az egy Magyarország eszméjét fogadta nagy helyesléssel. Hasonló törekvést fejez ki az Európa Terv is, amelyben a nemzetstratégia gazdasági fejlesztési koncepcióval kapcsolódik össze és határozott kulturális üzeneteket is meghirdet. A legma rkánsabban ezt a törekvést az idei március 15ére kibocsátott tizenkét pont képviseli, amelyek közül az utolsó pont összefoglalja az egész üzenetet "Uniót Európával! Modern, európai magyar köztársaságot!" jelszavával, magában foglalva a harmadik pontot is, "A magyarság egységét a határok nélküli Európában!". De a kormány még nem tudta konkrét tartalommal megtölteni azt a stratégiát mint egy nagy történelmi víziót, ami mögé a nemzet nagy többsége felsorakoztatható és amelynek révén a nemzeti érdek a pártérde kek fölé emelhető. Még nem világos az ország közvéleménye számára, hogy a kormányfő beszédeiben egyre inkább előtérbe kerülő köztársaság eszméje voltaképpen a nemzeti minimum és a liberális minimum egyesítésére és kölcsönös megerősítésére törekszik. A közt ársaság eszménye azt sugallja, hogy mindnyájan "felnőtt", azaz szuverén, autonóm, teljes politikai és szociális jogokkal rendelkező állampolgárok vagyunk, akiket összeköt a res publica, a közügyek, a közérdek és a közös "érzemények" világa, s ez tesz bennü nket erős nemzetté, a nemzeti érdekek és értékek hordozójává. A köztársaság eszményének középpontba állításával tehát határozott törekvés mutatkozott meg a nemzeti érdek megfogalmazására az EU csatlakozás történelmi csillagórájában, de a fordulat ebben az irányban még nem elég világos és részleteiben sem eléggé átlátható. A nemzeti közép kormánya illetve a polgári baloldal koncepciója egyaránt, egymást támogatva a pártpolitikailag megosztott "két" Magyarország egyesítésére irányultak. De még nem váltak el egyértelműen egymástól az eltérő perspektívák, egyrészt a modern szociáldemokrácia hitvallása mint a baloldal közös nevezője, másrészt az egyes társadalmi rétegek megszólítására irányuló "rétegnyelvek" avagy speciális diskurzusok. Nem vált tehát szét a két féle megközelítés, vagyis az, hogy a nemzeti közép és/vagy a polgári baloldal elve az egész baloldal új filozófiájae vagy egy nyitás kulcsszava bizonyos társadalmi rétegek mint "közép" felé. Ezzel
