Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-12
hogy látták a drámai bagdadi képeket, ők is bekapcsolódnak. Nagyon nagy feladat vár ránk. Az energiákat a humanitárius segítségre, az újjáépítésre, kell összpontosítani. – Volt középeurópai ország, amelyik kisebb létszámú harcoló alakulatot küldö tt, mások vegyvédelmi egységeket, Magyarország kiképzési célra átengedett egy támaszpontot. Egyik sem tűnik kulcsfontosságú hozzájárulásnak... Ezzel vitatkoznék. Valamennyi felsorolt segítség nagyon fontos volt. Például a hidegháború örökségeként több tér ségbeli országnak vannak a vegyi, biológiai és nukleáris fegyverek elleni küzdelemre alkalmas alakulatai. Erre most nagyon nagy szükség volt, felbecsülhetetlen támogatást jelentett nekünk is, az öböl menti országoknak is. Nagyon fontos volt a magyar hozzáj árulás is. A Taszáron kiképzett irakiak most az amerikai katonák oldalán humanitárius akciókban vesznek részt, tolmácsolnak, segítenek a kulturális szakadék áthidalásában. Középeurópai kollégáimtól gyakran hallom, hogy „kis ország vagyunk, mi nem tudunk s okat segíteni”. Ez nonszensz. Ezeknek az országoknak is van politikai hangjuk, amelyre odafigyelnek. Most azt mondta: mi tudjuk, milyen az, amikor a demokráciák nem reagálnak a diktatúrákra. A középeurópai térségnek komoly gazdasági tapasztalatai vannak I rakban, sok cég jól ismeri az országot, és biztos vagyok abban, hogy ezt a tudást fel fogják haszná lni. Az is fontos, hogy néhány, a NATOba való felvételét kérő ország is a koalíció része kívánt lenni. – A taszári programot eredetileg háromezer emberre tervezték, végül százötvennél kevesebbet képeztek ki. Megérte az erőfeszítés, a befektetett pénz, a magyar belpolitikai huzavona? – Nagyon megérte. A Magyarországon kiképzett irakiak egy része már a hazájában van, és felbecsülhetetlenül értékes segítséget nyújt a koalíciós csapatoknak. A számok helyett pedig inkább a minőséget hangsúlyoznám, a munkát, a melyet máris végeznek. Az amerikai nép és az Egyesült Államok kormánya nagyon hálás, amiért Magyarország lehetővé tette ezt a nagyon fontos programot. – Az Irakról folytatott vita mély sebeket hagyott. Lehete szerepe az Egyesült Államoknak az európai ors zágok között támadt feszültségek elsimításában? – Valóban, a vita olykor nagyon keserű volt. Mi azonban szeretnénk ezt magunk mögött hagyni. Colin Powell külügyminiszter közelmúltbeli útja Brüsszelbe már ezt a célt szolgálta. Az biztos, hogy kár érte az e urópai egységet, a NATOt és a transzatlanti kapcsolatokat. De azt hiszem, hogy mostanra mindannyian ráébredtünk: itt az ideje a szakadékok áthidalásának. Ehhez az kell, hogy mindenki nyitott legyen a párbeszédre, és fogja vissza a retorikát, amely az óceá n mindkét oldalán szükségtelenül szítja a tüzet. Abban bízunk, hogy most nem következnek megosztó viták a Biztonsági Tanácsban vagy másutt, nem a szóhasználaton lesz a hangsúly, hanem az iraki nép megsegítésén. Ezen kell, járjon az amerikaik, franciák, oro szok, magyarok esze. – Fognake a belátható jövőben, mondjuk a következő három hónapban békefenntartókat kérni a NATOországoktól? – Erről is szó esett, amikor Powell külügyminiszter NATObeli kollégáival találkozott. A lehetőséget mindenki vizsgálja. Lo rd Robertson NATOfőtitkár a közelmúltban azt mondta, hogy a kérdés kapcsán nincs ellentét, de nincs egyetértés se. Washingtonban most folyik a NATO bővítésével kapcsolatos törvényhozási vita. Ennek kapcsán sok szenátor nagyon érdeklődik a NATO jövője irán t: milyen feladatai lesznek, milyen szerepet fog játszani a XXI. században.
