Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-01
egyensúlyozni az E- (elektronikus) kormányzással, amelynek Stumpf István kiemelkedő jelentőséget tulajdonított. c) Kormányzati kommunikáció. Az Orbánkormány Magyarország első populáris médiamarketing kormánya. Na gy érdeme, hogy - az Antall- és a Hornkormánnyal ellentétben - felismerte a modern tömegkommunikáció jelentőségét (más kérdés, hogy ezt alaposan túl is hajtotta, erősebb volt a kormányzati kommunikációban, mint magában a kormányzásban). A MEH keretében mű ködő Országimázs Központ az új kormányzati stílus (nyelvhasználat) meghonosítója - kezdeményezni kell (tematizálni), egyszerű szlogenekkel hatni az (állam)polgárokra, sikereket kell propagálni. A MEHben politikai államtitkár volt a kormányszóvivő, erős sa jtó- és médiaelemzőbefolyásoló részlegek (ld. az országot állítólag külföldön lejárató értelmiségiek listáját) alakulnak ki. Ezen a bázison a televízión rendkívül jól átjövő miniszterelnök médiaszupersztárrá vált, aki tömegkommunikációs szereplésein keres ztül nem a parlamentben, hanem közvetlenül a választók felé politizál (a "nemzet miniszterelnöke", Berlusconi Forza Italiáját honosítva "Hajrá Magyarország, hajrá magyarok). 3. A MEH szerepe a nemzeti középkormányban A 2002es választások után létrejött M edgyessykormány programjában az Orbánféle revízió revízióját, azaz az ún. konszenzuson alapuló demokrácia visszaállítását ígérte. Más szóval, a prezidenciális kormányzás helyett a testületi és a demokratikus koalíción alapuló kormányzást (párton kívüli a miniszterelnök, az MSZP elnöke miniszter a kormányban, az SZDSZ parlamenti befolyásánál jóval több tárcát kap), a politikai hidegháború leállítását és a nemzeti egység megteremtését (ún. árokbetemetés) jelenti be a kormányprogram, emellett az érdekegyezt etés visszaállítását, a parlamenti kormányzás megerősítését, decentralizált és depolitizált kormányzást, amely elismeri és tiszteletben tartja a vele szembeni ellensúlyokat és csak jogállami módszereket alkalmaz. Nyilván egy ilyen típusú kormányzati cél az Orbánkormányétól gyökeresen eltérő miniszterelnöki tevékenységet, illetve miniszterelnöki hivatalt igényel. Ugyanakkor az is valószínűsíthető volt, hogy ilyen négy év után nem állítható egyszerűen vissza az 1998as választások előtti helyzet, a MEH továb bra is a kormány kulcsszerve marad. A Medgyessykormány szervezetének kialakítása során lényegében egyetértés volt abban, hogy a MEH minisztériumirányító, politikaformálói szerepét meg kell szüntetni, de abban is, hogy a hivatalt az összkormányzati érdeke k érvényesítése és a kormányzati munka összhangjának biztosítása érdekében miniszteri vezetéssel kell megtartani. Erősebben hangsúlyozódott azonban, hogy a hivatal nemcsak a miniszterelnök munkaszervezete (ez utóbbi inkább a MEHen belül relatív függetlens éget élvező miniszterelnöki kabinet), hanem az egész kormány testületi működését alátámasztó szervezet. Ez utóbbinak alapintézménye a MEHben már korábban kialakított ún. közigazgatási államtitkári értekezlet, amelyet egyes elgondolások szerint a MEHt vez ető miniszter vezetett volna. Kiss Elemér azonban másként döntött, kiemelkedő közigazgatási szakember múltja ellenére inkább politikai posztként fogta fel a MEH vezetését, és a parlamentben "küzdött" az ellenzékkel, holott erre a szerepre a MEHben működő politikusok politikai államtitkárként alkalmasabbak lettek volna. Ez szerintem szereptévesztés volt - politikusként is bántak el vele. Az új kormány - szerintem helyesen - megszüntette az ÁPV Rt. és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság MEHt vezető miniszterne k való alárendelését, és a pénzügyminiszter felügyelete alá helyezte e szerveket. Szakminiszter ugyanis nagyobb biztosíték e két szerv viszonylagos depolitizálására és egy hosszú távú egységes állami vagyonpolitika kialakítására. (Ezt szolgálja az Államház tartási Hivatal és az Államkincstár Rt. összevonása is.) A MEHen belül megszüntetésre kerültek a minisztériumokat "fogó" referatúrák és az ezek fölé rendelt politikai államtitkárok, az informatikai kormánybiztosság is kivált a MEHből, és mint a jövő info rmációs társadalmának letéteményese önálló minisztériumként forrt ki. Nagyon helyesen megszűnt az Országimázs Központ, illetve a miniszterelnök kabinetfőnökének, valamint a kormányszóvivőnek politikai államtitkárrá minősítése is, hiszen ténylegesen közigaz gatási funkciót töltenek be. (Draskovits Tibor egyben az egyik legtapasztaltabb közigazgatási szakember Magyarországon.) Ezek a szervezeti intézkedések alkalmat adtak volna egy valódi - kisebb és hatékonyabb - kormányhivatal, mint sajátos közigazgatási sze rv kialakítására. Sajnálatos módon ez nem következett be, a MEH újból átpolitizálódott, csak másképp, mint az Orbánkormány idején, és a kormány (mint az ország legnagyobb vállalata igazgatótanácsa) szakmai feladatának teljesítése háttérbe szorult.
