Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-27
nagyobb súllyal a latba, hiszen míg a fideszes szavazók körében az év vége óta gyakorlatilag nem változott, addig az MSZPtáborban két hónap alatt több mint 10 száz alékkal nőtt a csatlakozást támogatók aránya. Bár a kormánypárti szavazók a Horn- és az Orbánkormány idején is nagyobb arányban voltak a belépés mellett, mint a mindenkori ellenzékiek - ilyen nagy különbség még soha nem volt a két politikai táborhoz húzók uniós nézetei között. Amint nőtt a pártpreferenciák befolyása a belépéssel kapcsolatos állásfoglalásra, úgy csökkent a pozitív vagy negatív (egyébiránt a korábbi évekéinél sokkalta árnyaltabb) várakozásoké. A csatlakozás majdani következményei közül tová bbra is a külföldiek ingatlan- és termőföldvásárlási lehetősége a legnépszerűtlenebb - bár lassan mintha ezzel is megbékélnének az emberek , míg a megnyíló perspektívák közül az uniós mezőgazdasági támogatások a legnépszerűbbek. Némileg kevésbé örülnek m ár az emberek a közösségi szabványok átvételének, illetve az élesedő gazdasági versenynek, a forintot viszont egyre többen cserélnék le szívesen az euróra. A lakosság pozitív fejleményként értékeli a külföldi munkavállalás lehetőségét is, de ezzel rövid tá von feltehetően csak kevesen élnek majd: egyrészt a négy évvel ezelőttihez képest jelentősen csökkent azok aránya, akik biztosra mondják, hogy szerencsét próbálnának külföldön, másrészt többségük ezt éppen a munkaerőpiacát csak később megnyitó Ausztriában és Németországban tenné a legszívesebben. Ami a közvetett hatásokat illeti, a közvélemény - ha csökkenő mértékben is - az élet csaknem minden területén javulást vár a belépéstől, legyen szó akár az egészségügyi ellátásról, akár a közélet tisztaságáról, ak ár a fizetések alakulásáról. A csatlakozást persze elsősorban azok támogatják, akik arra számítanak, hogy az EUban a pénztárcák vastagabbak lesznek. Márpedig ezt elég sokan gondolják, főleg ha nem a saját jövedelmükről, hanem a fizetésekről általában van szó. A jobb fizetések feltételét azonban a nagyobb versenyben látja a közvélemény, erre lehet következtetni például abból, hogy a hazai gazdasági verseny élesedését támogatók sokkal inkább bíznak saját jövedelmük növekedésében. A munkahelyek biztonsága az egyetlen olyan téma, amelyben az elmúlt hónapokban jelentősen romlottak a lakosság várakozásai. Míg két hónapja általánosságban négyszer annyian vártak javulást, mint romlást a belépés után, addig azok száma, akik szerint a csatlakozás növeli a munkanélkü liséget, éppen akkora volt, mint azoké, akik ennek ellenkezőjében bíztak. Így a csatlakozás körüli politikai hercehurcán túl alighanem a nagy vihart kavaró gyárbezárások is felelősek a belépés támogatottságában januárban mért negatív rekordért. Összességé ben mégsem mondhatni, hogy a csatlakozás támogatása teljesen racionális kalkuláción alapulna. A lakosság például annak dacára is alapvetően csatlakozáspárti, hogy az elsöprő többség szerint emelkedni fog az ingatlanok és az energiahordozók ára, s zömük a s zolgáltatásokról és a tartós fogyasztási cikkekről is ezt feltételezi. Ráadásul a népszavazás időpontjához közeledve az egyéni előnyök és hátrányok feltételezett mérlegéből egyre kevésbé következtethető ki a szavazási szándék. Tavaly júniusban például több mint háromszor, két hete már csak másfélszer annyian gondolták, hogy nekik és családjuknak inkább előnyös, mint hogy hátrányos lenne a csatlakozás, pedig az előbbi időpontban alig volt nagyobb a belépést támogatók aránya. Januárban pedig annak ellenére ma radt a többség belépéspárti, hogy nagyjából ugyanannyian számoltak magukra nézve jó és rossz következményekkel. A maguk és családjuk életénél egyébként is többen várnak javulást az országéban: különösen igaz ez a 60 év feletti korosztályra, akik között hár omszor annyian számítanak előnyökre az ország egésze, mint saját maguk szempontjából. A többség - a frissen megkérdezettek 58 százaléka - szerint a csatlakozásból fakadó előnyök és hátrányok eléggé eltérően érintik majd a különböző társadalmi csoportokat. A várható nyertesek közé sorolja az emberek többsége a felsőfokú végzettségűeket és a fiatalokat, míg a kétkezi munkásokban és a mezőgazdasági termelőkben a potenciális veszteseket látja a közvélemény. Maguk az adott csoportok még inkább ezt gondolják. A fiatalok, különösen pedig a közéleti kérdésekben az átlagnál általában tájékozottabb diplomások túlnyomó többsége úgy érzi: a hozzájuk hasonlóaknak főleg előnye származik majd a csatlakozásból, míg a kisvállalkozók és a mezőgazdaságból élők az átlagnál jóv al nagyobb mértékben tartanak attól, hogy vesztesei lesznek a csatlakozási folyamatnak.
