Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-27
megemésztése az Európai Unió számára nehéz feladatnak ígérkezik. Az elmaradott közép- és keleteurópai térségek felzárkóztatása, mintegy nyolcvan millió ember beemelése a szociális Európába hosszú évekre leköti NyugatEurópa gazdasági és politikai energiáját. A kimaradóknak kevés jut, az önként kim aradónak pedig bizonyosan semmi. Magyarország az elmúlt évtizedben a Phare és más uniós programok jóvoltából máris jelentős összegeket vett fel a csatlakozás előlegeként. Elég csak az esztergomi hídra, a lassan beinduló szennyvízprogramra, a munkaközvetítő irodákra és más beruházásokra g ondolni. Ha az eddig elköltött pénzt vissza talán nem is követelhetik rajtunk, a továbbiakban egyetlen fillért és centet sem kapnánk. Biztosak lehetünk abban, hogy a csatlakozó országok Észtországtól Lengyelországon át Ciprusig szívesen elköltenék a nálunk felszabaduló összegeket. Számos külföldi vállalat abban a biztos tudatban fektette be a pénzét Magyarországon, hogy hamarosan számíthat az uniós piac előnyeire. Sokan közülük menekülőre fognák a dolgot, ha kútba esne jövetelük távlatos célja. Az izmosodó magyar tőke is meggondolná, hogy érdemese vállalni a kimaradás után várható politikai és gazdasági káoszt? A tőkével együtt a tanult és dinamikus munkaerő jelentős része is NyugatEurópába vándorolna, ahogy az már annyiszor megesett a magyar történelemben . Magyarország az elmúlt tizenkét esztendőben minden politikai és gazdasági viszonylatban leendő uniós tagként jelent meg. A tagság elutasításával kártyavárként omlana össze minden, amit a magyar nemzet annyi kínnal és lemondással elért a rendszerváltozás óta. Piacunkat lényegében már megszerezte az Európai Unió, most a kompenzációként érkező felzárkóztatási támogatásról mondanánk le dőre módon. Az elmúlt hetekben sok szó esett arról is, hogyan alakul a nyugdíjasok helyzete az uniós csatlakozás után. A kor mány négy esztendős programja (a tizenharmadik havi nyugdíj fokozatos bevezetésével együtt) 2006ra tizenöt százalékkal emeli meg a nyugdíjak vásárlóértékét. Ígérni ennél többet is lehetne, de ennyit bír el a gazdasági realitás. A Fidesz kormányra kerülése előtt négyszáz százalékos béremelést ígért az egészségügyben, az MSZP "csak" ötven százalékot. A Fidesz ígéretéből azonban semmi sem teljesült, míg az MSZP által betervezett ötven százalékot meg is kapták az érintettek. Így lesz ezzel a nyugdíjemeléssel i s. A nyugdíjak mértéke azonban végső soron a bérszínvonaltól és a befizetett járuléktól függ. Ha Magyarország szomszédaival szemben nemet mondana a csatlakozásra, akkor hosszabb távon sem emelkednének a bérek, a tehetséges, dinamikus fiatalok tíz- és száze zrei pedig az ország határain túl keresnék a boldogulásukat. Ennek következményeit a nyugdíjasok szenvednék meg, hiszen a béralappal együtt a nyugdíjalap is összezsugorodna. Azt is érdemes emlékezetünkbe idézni, hogy az Európai Unió szigorú vízumpolitikát alkalmaz a kimaradó keleteurópai és balkáni országok állampolgáraival szemben. A vízummentesség is egyfajta előleg a majdani tagsághoz. Ha lemondunk a tagságról és a majdani közös határról, akkor - Kanadához hasonlóan - a nyugateurópai államok is bármikor vízumot követelhetnek a magyar állampolgároktól. A délszláv államok p olgárai néhány éve már átélték a nyugati kapuk képletes és valóságos bezáródását. Önkéntes kimaradásunk esetén előbbutóbb az új tagállamok is rákényszerülhetnek arra, hogy vízumot követeljenek tőlünk. Akár Szlovákiába vagy Lengyelországba is. Egy jelölt ország csak akkor válhat taggá, ha azt az Európai Unió valamennyi tagállama egyenként is megszavazza. A legkisebb ország vétója is megakadályozhatja újabb tagok felvételét, akár örökre. Szlovákia a magyar "nem" esetén is tag lesz, Románia pedig tagjelölt marad. Meggondoltáke az uniós tagság ellen kampányolók, hogy akciójuk sikere esetén későbbi tagságunk ügyében például Szlovákiának vétójoga lenne? "Nacionalistának" nevezhetőe az a magyar politikai csoportosulás, amely szerint a szlovákok méltóak a Nyuga tEurópához való csatlakozásra, a magyarok azonban nem? Gondoljunk bármit Tisza Istvánról, Bethlen Istvánról, Klebelsberg Kunóról és a többi nemzetikonzervatív politikusról, egy dolog biztos: forognának a sírjukban, ha megtudnák, hogy állítólagos "szellem i utódaik" szerint a magyar nemzetnek nincs helye abban a fejlett Európában, ahová az osztrákok után a szlovákok és szlovénok is eljutnak. A magyar "kultúrfölény" kevéssé rokonszenves eszme, de bizonyosan nem a KeletEurópához és a Balkánhoz való önkéntes sodródást jelenti. Az iraki háború kapcsán sokat feszegetik a magyar külpolitika függetlenségének kérdését. Egy kis ország a nagyvilág közepén sohasem lehet teljesen független. Az Európai Unióhoz való csatlakozás
