Reggeli Sajtófigyelő, 2003. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-02-03
Amennyiben az EU elsőrendű feladatának tekinti a fejletlen területek felzárkóztatását, kemény fába vágta a fejszéjét a bővítéssel: az uniós életszínvonalat többnyire meg sem közelítő országok felvé telével duplájára nő a különbség szegények és gazdagok között. Ráadásul a támogatott területek átrendeződése éles ellentéteket okozhat az unión belül. Az uniós költségvetés egyharmadát kitevő regionális támogatások sem képesek csodát tenni - derül ki a z Európai Bizottság múlt héten nyilvánosságra hozott éves kohéziós jelentéséből. A kép nem túl szívderítő: egyrészt az uniós felzárkóztatási támogatásokból részesülő régiók még akkor is az unió legszegényebb területei maradtak, ha gazdasági erejük nagymért ékben fejlődött, másfelől a tizenötök szegényebb régióinak lemaradása semmi ahhoz képest, ami a bővítéssel érkezik az unióba. A legerősebb terület jelenleg - és úgy tűnik, még jó ideig - BelsőLondon: az itt élő majd hárommillió ember a 25 tagú unió átlag os GDPjének 2,6szeresét termeli. A 2004ben csatlakozók közül legmesszebbre Prága jutott: a cseh főváros 33 százalékkal teljesítette túl az átlagot. A rangsor másik végén pedig több lengyel régió és Lettország mellett az ÉszakAlföld, ÉszakMagyarország áll. Ezeknek a területeknek a fejlettsége nagyjából egyharmada a kibővült unióénak. Az új tagok felvétele alaposan csökkenti az unió teljesítményét: a tízes bővítés után 13 százalékkal csökken az egy főre jutó bruttó össztermék, Románia és Bulgária felvét ele pedig összesen 18 százalékos visszaesést jelent a mostani helyzethez képest. A bővítéssel az egyes régiók közötti távolság is szélesedik: egy átlagos londoni statisztikailag kilencszer gazdagabb az átlag lengyelnél és tizenötször gazdagabb egy északkel etromániai lakosnál. Jelenleg 68 millió ember, az EU összlakosságának 18 százaléka él abban az 55 régióban, ahol az egy főre jutó nemzeti össztermék nem éri el az uniós átlag 75 százalékát. 2004től majdnem kétszer ennyien, 116 millióan, az EU akkori össz lakosságának a negyede lesz ebben a helyzetben. A fejletlenséget persze némileg kompenzálhatja az a remény, hogy ezek az országok az unióénál jóval jelentősebb növekedést produkálnak majd. A csatlakozás előtt állók számára Írország lehet a példa: a zöld s ziget gazdagsága a nyolcvanas évek végén még csak kétharmada volt a közösségének, mára az egyik legkiemelkedőbb teljesítményt produkáló ország, mintegy 20 százalékkal az átlag felett. A valós helyzet ettől messze van, hiszen Prága, Pozsony és Ciprus kivét elével minden új régió részesedik majd az átlag háromnegyedénél kevesebbet produkáló területeknek nyújtott strukturális támogatásokból. Mindez persze alaposan megbolygatja az unió jelenlegi támogatási rendszerét: a becslések szerint a következő költségvet ési periódusban, 2007től 15 (ha addigra Románia és Bulgária is EUtag lesz, 18) régió veszítheti el a felzárkóztatási támogatásokat. Elsőként a spanyolok kaptak észbe: Madrid két éve biztosítékot kért - és nem kapott - arra, hogy a szegények exkluzív klub jából kieső három régiója 2006ban sem veszíti el a közösségi apanázst. A támogatásokat féltő portugál külügyminiszter pedig a Financial Timesnak azt fejtegette, attól, hogy statisztikai értelemben gazdagabb lesz hazája, még nem fog senki jobban élni. A le gnagyobb vesztesek azonban nem a déli államok, hanem Németország, pontosabban annak a volt NDKból örökölt területei. (A kohéziós alapokból áramló támogatásokat ugyanakkor nem fenyegeti veszély: az írek bővítés nélkül is elveszítették már, Portugália, Span yolország és Görögország viszont a tíz új tag mindegyikével részesedhet a környezetvédelmi és infrastrukturális projekteket támogató alapból.) Az unió nehéz döntés előtt áll: átmeneti megoldást kell találnia a támogatottak köréből kieső területek segítésé re úgy, hogy a támogatási kereteket ne nagyon kelljen emelnie. A koppenhágai alku szerint a tagság első két évében a tíz új ország összesen 25 milliárd eurót kap a 20002006 között szétosztott 213 milliárdból. Jóllehet 2007ben még több szegény régió kerül het be az EUba, a tervek szerint ettől az évtől továbbra is a tagok GDPjének 0,45 százaléka (350 milliárd euró) lesz leköthető. Brüsszelnek meg kell küzdenie saját tagországaival is. Németország például azt javasolja, hogy az alapok összegének 270 milliá rdban húzzák meg a felső határát, de az az elgondolás is Berlinből indult el, hogy a legszegényebb országok kivételével az elmaradott területek felzárkóztatását bízzák rá a tagállamokra. vissza Gyükeri Mercédesz Bukarest cáfolja a befektetők megkülönböztetését Megállapodás Romániával [20030203]
