Reggeli Sajtófigyelő, 2003. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-02-18
1. Az Országgyűlés, az északatlanti szerződés 4. cikke keretében Törökországnak nyújtott NATOtámogatáshoz történő magyar hozzájárulás részeként engedélyezi, hogy az északatlanti szerződés tagállamai és a NATO prágai csúcstalálkozóján csatlakozási tárgyalások ra meghívott országok fegyveres erői Törökország védelmi jellegű megsegítése keretében az ország légterét és kijelölt repülőtereit, vasúti és közúti hálózatát 2003. december 31ig igénybe vehessék. 2. Jelen határozat az elfogadása napján lép hatályba. Robertson megtalálta a fügefalevelet George Robertson NATOfőtitkár végül is megtalálta azt a fügefalevelet, amely mögé az északatlanti katonai tömb megosztottsága elrejthető. Vasárnap éjfélkor a NATO katonai tervező csoportnak 18 tagállama egyhangúlag megállapodott abban, hogy jóváhagyja a készenléti tervezést Törökország esetleges iraki háborúra való felkészülése érdekében. A NATO kebelén belül vasárnap késő este Brüsszelben megszületett az a megállapodás, amely előirányozza a Törökország védelmét s zolgáló katonai intézkedések tervezését egy iraki háború esetére. Az intézkedések tisztán védelmi jellegűek, és az egyezség nem befolyásolja az ENSZ Biztonsági Tanácsának jövőbeni határozatait – mutatott rá a NATO katonai tervező csoportjában részt vevő 1 8 tagállam. (Franciaország nem tagja a bizottságnak, miután 1966ban kivált a NATO katonai szervezetéből.) George Robertson NATOfőtitkár hangsúlyozta, hogy szó sincs a háború irányába tett lépésről. "Továbbra is támogatjuk az ENSZ határozatait” – áll a N ATOhatározatban, amely előirányozza előzetes tervek készítését AWACS felderítő repülőgépek, rakétaelhárító rendszerek, valamint biológiai és vegyi támadások ellen védő egységek telepítésére török területen. A kompromisszumot az tette lehetővé, hogy Belgiu m feladta a Robertson főtitkár javaslatával szembeni fenntartásait. Belgium eredetileg olyan módosításokat akart fűzni a határozattervezethez, amely az iraki kérdés ENSZbeli haladásához kötötte volna a Törökország védelmének erősítését szolgáló NATOintéz kedéseket. A határozat meghozatala után Franciaország, Németország és Belgium közös nyilatkozatban erősítették meg eltökéltségüket a NATO alapszerződése által a többi tagországgal, jelesül Törökországgal szemben rájuk rótt kötelezettségek tiszteletben tart ására, továbbá ragaszkodásukat a transzatlanti kötelékhez. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy az erő alkalmazására Irakkal szemben csak a legvégső esetben kerülhet sor, és az 1441es ENSZhatározat adta lehetőségek még nem merültek ki. A hármak rámutattak tová bbá, hogy a NATO katonai szervei által javasolt intézkedések végrehajtásához újabb döntésre van szükség. Franciaország majdnem négy évtizede nem tagja a NATO katonai szervezetének, ekképpen nem is hagyta jóvá az erre vonatkozó határozatot. Lényegében az történt, hogy Robertson főtitkár javaslata alapján a NATO integrált katonai szervezetének tagállamai – mínusz Franciaország – egyhangúlag közölte, hogy a katonai tervező csoport ajánlása nyomán megkezdték a védelmi tervezés folyamatát Törökország biztonság ának szavatolása érdekében, egy esetleges iraki háború esetére. Robertson megjegyezte, hogy a NATOtagállamok mindössze kollektív felelősségüket teljesítették, amikor egy e pillanatban veszélyeztetett tagállamok védelmére szövetkeztek. Nemzetközi megfigye lők számára világos, hogy Robertson főtitkár megtalálta azt a fügefalevelet, amellyel leplezheti a NATO válságát. Nem leplezhető azonban, hogy a katonai tervező csoport nem tartalmazza Franciaország véleményét. Világosan következik, hogy a katonai tervező csoport egyhangú döntése végeredményben a NATO megosztottságának leplezésére szolgál. Franciaország, Németország és Belgium külön nyilatkozata változatlanul fenntartja az északatlanti szervezet megosztottságát. Alkotmányos részletek 6. § (1) A Magyar Köztársaság elutasítja a háborút, mint a nemzetek közötti viták megoldásának eszközét, és tartózkodik a más államok függetlensége vagy területi épsége ellen irányuló erőszak alkalmazásától, illetőleg az erőszakkal való fenyegetéstől.
