Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-10
Annyira egyetértek, hogy ez volt a válaszom egy konferencián. A politika művészete abban áll, hogy az adott helyzetben a politikus megtalálja a változtatás és az alkalmazkodás legkedvezőbb a rányát. Egyetért azzal, hogy a választási kudarc egyben azt is jelzi: a Fidesz jó pontokon és szerencsés kézzel próbált változtatni, ám az alkalmazkodás gyenge pontja volt? Lehet vitatkozni azon, hogy az előző kormány túl sokat akarte változtatni va gy sem. Jobban kellett volnae igazodnunk a mindennapi emberek vágyvilágához, törekvéseihez, gondolataihoz. Ebben az is benne rejlik, hogy jobban megértessük a mondanivalónkat velük, mert ez is egyfajta alkalmazkodás ahhoz a realitáshoz, amit egy adott ors zág többsége egy adott helyzetben képvisel. Igazuk lehetett azoknak, akik arra hívták fel a figyelmet: a Fidesz a kampányában elfeledkezett a rendszerváltozás veszteseiről? Valóban, a rendszerváltozás kétségtelenül nagyszámú vesztese számára a ragyog ó jövőkép felfestése nem mindig vonzó, amikor mindennapi anyagi gondokkal küzd. A mi célunk éppen az volt, hogy a leghátrányosabb helyzetűek közül mind többen kerüljenek be a középosztályba. Annak örülök a legjobban, hogy végül is ez sikerült, ezért volt S zéchenyiterv, ezért emeltük fel két és félszeresére a minimálbért - aminek előnyeit legalább másfél millió ember élvezhette a családtagokkal együtt , ezért csökkentettük igen jelentősen a munkanélküliséget, az inflációt, hiszen ez a szegény emberek adója . Az elmúlt év egyik fontos tanulsága, hogy a szocialisták eltanulták a Fideszt 1998ban győzelemre segítő kommunikációs taktikát. Még az önmeghatározásuk is erre utal: a nemzeti közép kormányának nevezik magukat. A politikai élet régi jelensége, hog y a szavakért is harc folyik, de vannak bizonyos kifejezések, amelyekre a politikai szerkezet épül - például a másik felet megjelölő szavak , ezeket pedig nem elegáns átvenni. Ha a kormány úgy akar viselkedni, mint egy nemzeti középkormány, tegye. A legna gyobb örömmel fogom üdvözölni, ha abbamaradnak a számonkérések, a rágalomkampányok, a tisztogatások. Ilyen tartalmi politikával semmi bajom nem lenne, mással van. A választási vereség komoly próbatételnek bizonyult. Mi marad életben abból a hátországból , aminek a megteremtésére az Orbánkormány az elmúlt négy évben kísérletet tett? Szerintem jelentőset léptünk előre. Érdekes, hogy a másik fél ezeket a nem mindig sikeres kezdeményezéseket is ellenérzéssel szemléli. Számomra ez azért különös, mert a rendszerváltozás idején arról álmodtunk - ma már a kifejezést is alig használjuk, de a kkor ez volt az egyik kulcsszavunk , hogy pluralizmus legyen. Ez nemcsak a pártok többszínűségét jelentette, hanem a civil szervezetekét, a médiáét, a nyilvánosságét is. Az első tizenkét esztendőben a politikai szerkezet terén ez hiánytalanul megtörtént, de a többi területen nem sikerült. Most erre történik kísérlet, és ennek mindkét oldal örülhet. A média minőségét is javítaná, ha valódi lenne a pluralizmus, és egyes orgánumok megpróbálnának felülemelkedni a párt- és ideológiai kötöttségeken. A folyama tok nem ebbe az irányba hatnak. Most abban a szakaszban vagyunk, amikor mindenki a saját hadállásait erősíti. A függetlenséghez meg kell teremteni a minimális egyensúlyt. Ha az előző évről beszélünk, nem kerülhetünk meg egy helyet és egy dátumot. Ápr ilis 13a, Kossuth tér, több százezer vagy akár egymillió ember, majd a polgári körök megalakulása. Az ember harmóniára törekszik, és ha érzi, hogy valahol nincs egyensúly, azt nem tartja méltányosnak. Az egyensúly hiánya aktivizálta az embereket. Pozit ív az is, hogy óriási intellektuális tartalék van a polgári
