Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-06
Évfordul ó, visszhangtalanul NSZ • 2003. január 6. • Szerző: Kis Tibor Volt egyszer egy Csehszlovákia, de ez a jelek szerint néhány széplelkű értelmiségin kívül ma már a kutyát sem érdekli; létezése lassan a ködös múltba vész a szlovákok és a csehek tudatában. Meg szűnését pedig a kettéválás tizedik évfordulóján – szemben korábbi nosztalgiáival és fenntartásaival – már Václav Havel is „jó dolognak” mondta. Csehszlovákia elsüllyedését napjainkban Prágában és Pozsonyban egyaránt sikertörténetnek ábrázolják; ami egyébk ént a titói Jugoszlávia véres széthullását figyelembe véve teljesen érthető. Ma már arra is kevesen akarnak emlékezni, hogy Masaryk és Stefanik államát korántsem csak a szlovák függetlenségi törekvések robbantották szét. Hiszen az akkori cseh elit túlnyomó többsége vélte koloncnak a gazdaságilag fejletlenebb keleti országrészt, és vált meggyőződésévé a „bársonyos forradalom” idején, hogy Szlovákia nélkül Csehország – akkori szóhasználattal élve – gyorsabban érkezik meg Európába. Ma már tudjuk: ez a révbejut ás – amit a NATO- és az uniós tagság szimbolizál leginkább – lényegében egyszerre következik be. Legalábbis hivatalosan, mert azért azt komolyan most sem állíthatja senki, hogy a két utódállam minden lényeges fejlettségi mutatót tekintve azonos szinten vol na. Mindenesetre az a rémkép, hogy az önálló Szlovákia életképtelen lesz, szerencsére nem vált valósággá. Ez a szlovákiai átalakulási folyamat egyébként – leszámítva persze a cseheket – senkit sem érintett olyan közelről, mint minket, magyarokat. Mind a m ai napig gyakran keletkezik olyan benyomás, hogy Magyarországnak és általában a magyarságnak alapvető szerepet juttat a pozsonyi politikai osztály a független Szlovákia önmeghatározásában, a szlovák nemzeti tudat alakításában. Mi lettünk a kovász. E szerep körben eddig szinte semmi örömünk nem telt, előnyünk meg végképp nem származott belőle. Ellenkezőleg, az elmúlt tíz évben nemritkán érezhettük úgy, hogy Szlovákia sokkal kellemetlenebb szomszédunk, mint annak előtte Csehszlovákia volt. Az önálló Szlovákia létrejötte óta az ott élő magyar kisebbség problémája lényegében egyetlen pillanatra sem került le a napirendről; de ettől függetlenül is súlyos kétoldalú viszályok forrása lett egyebek között Bős, vagy legújabban a magyar státustörvény. Az említett ügyek egyik félnek sem válnak dicsőségére. Más kérdés, hogy mi, magyarok egyik szóban forgó viszályból sem jöttünk még ki igazán jól. Magyar szempontból például a vízlépcsővitát – hiába volt a nagy mellény – nehéz volna akár csak döntetlenre mentett meccsnek lát ni, és ilyen benyomás kezd kialakulni a státusügyek körül is. E perpatvarokért a miránk eső részfelelősséget illik vállalni. Mert az azért aligha tagadható: abban, hogy északi szomszédunk folyamatosan a legrosszabb arcát mutatja irányunkban, nyilván a magy ar politika is ludas. A nagyképű magyar nacionalizmus, amit előbb az MDFkormány, majd pedig Orbán Viktorék gyakoroltak, határozottan kártékonynak bizonyult – legtöbbet éppen azoknak ártott, akiknek a nevében fröcsögött: a szlovákiai magyar kisebbségnek. M indez persze abszolút nem menti fel a szlovák kormányokat a felvidéki magyarság iránt mutatott megdöbbentő szűkkeblűségükért. Azért, hogy magyarnak lenni Szlovákiában mind a mai napig másodrendű állampolgárságot jelent. Magyarországot froclizni pedig szint e össznépi játéknak számít. Az önálló Szlovákia jubileumán rögzíteni kell, hogy mindezt méltatlan dolognak érzékeljük, s egy közeli szövetségesünktől e tekintetben joggal várnánk el bizonyos erőfeszítéseket – még ha nehezére esik is. Néha persze előfordul nak biztató jelek. Pavol Hrusovsky pozsonyi házelnök a szlovákiai jubileumi megemlékezésen például szorgalmazta a szembenézést a szlovák – magyar viszony nyitott kérdéseivel, köztük a háború utáni magyar kisebbségi sérelmekkel. Meghökkentő, hogy magyar hivat alos részről eddig semmiféle reagálás nem volt Hrusovsky javaslataira. A rossz tapasztalatok ellenére ez a közöny az adott helyzetben több mint puszta figyelmetlenség: ostobaság. vissza A világhálón a szélsőjobb NSZ • 2003. január 6. • Szerző: F. Gy. A. Szocialista képviselők interpellálni kívánják a legfőbb ügyészt a szélsőjobboldali szervezetek február elejére meghirdetett budapesti nemzetközi neonáci ifjúsági találkozójával kapcsolatban. A titkosszolgálat a múlt héten ad ta át a szervezőkről és szervezési módszereikről szóló jelentést a Fővárosi Főügyészségnek. A
