Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-30
előkészítő bizottság azonban - a HVG információi szerint Markóval egyeztetve - úgy döntött, hogy pártként kezeli az egyébként hivatalosan kisebbségi egyesületként működő, s eddig magát a romániai magyarok országos önkormányzatának tekintő RMDSZt: szerintük csak a tagok jogosultak arra, hogy válasszanak. Ráadásul nem is akárkit, hiszen a tervek szerint azokat, akik valamilyen választáson már az RMDSZ jelöltjével szemben szerepeltek, nem lehetne indítani. "A változások nyomán valóban egy homogén párt lesz az RMDSZből" - summázta véleményét a HVGnek Toró T. Tibor RTelnök. A viták tehát a szakítás irányába mutatnak, s hiába tárgyalt az elmúlt időkben többször is a küldöttek mintegy 80 százalékát maga mögött tudó Markóval Toró, az RMDSZelnök, úgy látszik, eldöntötte, kenyértörésre viszi a dolgot. A helyzetet, ha lehet, még jobban elmérgesítheti az alapszabálymódosítás egy másik pontja: a kongresszus d önt ugyanis a tiszteletbeli elnöki poszt eltörléséről is. Márpedig Tőkés Lászlóval sok esetben nem ért ugyan egyet az RMDSZ vezetése, ám még a vele egyébként sok kérdésben ellentétes álláspontra helyezkedő Szabadelvű Kör nevű platform vezetője, EcksteinKo vács Péter szenátor is azt emelte ki: Tőkés olyan emblematikus figurája az erdélyi magyarságnak, akit nem lenne szabad elmozdítani. vissza Poszt elég - Nézeteltérések az EU alkotmányozó gyűlésén HVG 2003. január 30. Szerző: Kocsis Györgyi/Brüsszel A kis tagállamok és az európai parlamenti képviselők heves ellenállásába ütközött, hogy a francia államfő és a német kancellár az EU alkotmányán dolgozó konvent feje fölött átnyúlva akarja meghatározni az unió új intézményi struktú ráját. "Ha valaki egyetértését fejezi ki, akkor »számottevő a konszenzus«. Ha ellentmond, akkor csupán »konszenzus« van. Ha egymás után negyvenen mondanak neki ellent, akkor »a konszenzus irányába haladunk«" - jellemezte Valéry Giscard d'Estaing egykori f rancia államfőnek, az EU alkotmányozó konventje elnökének a vitavezetési stílusát a testület egy ugyancsak francia tagja. A múlt héten azonban az immár közel egy éve ülésező összeurópai gyűlés olyan érzékeny pontokhoz érkezett, ahol a nagy diplomáciai tapa sztalatú öreg róka konfliktuselsimító taktikája már nem működik. Még kevésbé, ha a konfliktust ő maga is gerjeszti. A tagállamok kormányai, nemzeti törvényhozásai, az Európai Parlament (EP) és az Európai Bizottság (EB) küldötteiből álló, 105 tagú konvente t az EU állam- és kormányfői hívták össze (HVG, 2001. október 27.). Egyrészt azért, hogy írjanak egy olyan tömör dokumentumot, amelyből az európai átlagpolgár könnyen kiolvassa, milyen jogkörökkel rendelkeznek az uniós intézmények, hol húzódnak a kizárólag os nemzeti hatáskörök, illetve mikor és mi módon gyakorolják a jogalkotói és végrehajtói funkciókat együttesen a közösségi és a nemzeti hatóságok. A munkáját tavaly február 28án megkezdett - és azt másfél évesre tervező - alkotmányozó gyűlésnek azonban en nél messzebbre vezető feladatokat is meg kell oldania, így például hogy az eredetileg hat tagállam gazdasági integrációjára kitalált döntéshozatali rendszer 25 vagy annál több tagállam esetén se veszítse el hatékonyságát. S egyidejűleg meg kell vizsgálnia azt is, szükséges és lehetségese az integráció további kiterjesztése eddig teljesen vagy részben érintetlen, olykor gazdaságon kívüli területekre. A botrányt az robbantotta ki a múlt héten, hogy az unió kisebb tagjainak képviselői bizonyítva látták erősö dő gyanújukat, miszerint a nagy országok - lényegében a brüsszeli tolvajnyelven "ABC"nek titulált spanyolbritfrancia (AznarBlairChirac) triumvirátus - az uniós intézmények hatékonyabbá tétele és az EU egységes külpolitikai arculatának markánsabbá form álása ürügyén valójában az integráció föderális szervei, elsősorban az EB nehezen kivívott hatalmát próbálják aláásni. Márpedig a kis tagországok az EBben látják egyenlőségük valódi garanciáját, míg az unió úgynevezett kormányközi intézményei - az állam- és kormányfők stratégiai döntő testületei, az Európai Tanács (ET) és a főként jogszabályalkotó Miniszteri Tanács (MT) - gyakorta a "nagyfiúk játszóterei". A föderalizmus zászlóvivői, kiterjesztésének motorjai az EUban - néhány kivétellel, mint Dánia és Sv édország - ezért többnyire a kisebb tagállamok, amelyek a
