Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-23
együttműködés szentesítéséhez. Az aláírásra a Romániai Magyar Demokrata Szövetség jövő heti, Szatmárnémetiben tartandó kongresszusán kerülhet sor, ha azon Nastase és Kovács is részt vesz. vissza Magyarság és mag yarság Népszava 2003. január 23. Szerző: Demény Péter A kisebbségben élő magyaroknak többet számítanak a jelképek, mint a konkrétumok — nyilatkozta jó pár évvel ezelőtt egy politikus. Nevét azért nem említem, mert ha említeném, az argumentum ad hominem k ezdene működni: nagyobb súllyal esne a latba, hogy ki mondta az idézett kijelentést, mint az, amit mondott. Szomorúan tapasztalom, hogy az illetőnek igaza volt. Mindig is tudtam persze, hogy sorstársaim inkább a szép szavaknak hajlamosak hinni, mint a józ an érveknek, hiszen nem magyarázhattam mással sem a Trianonért való állandó panaszolkodást, sem a románság lenézését, sem azt, hogy a koszovói válság idején egyesek nem átallották az erdélyi magyarok helyzetére megoldásként a polgárháborút javallani. Mint ahogy nem lepett (sajnos, nem lephetett) meg az sem, amikor sokan jubiláltak a státustörvény megalkotásakor. Ezzel a törvénnyel, úgy érzem, újra összeforrott az a köldökzsinór, amely az anyaországhoz köt. Legszívesebben sírva fakadnék, mikor ilyeneket hal lok. Ez az összeforrás nem a legpozitívabb dolog a világon (a szülés, illetve születés akkor ér véget, amikor a köldökzsinórt elvágják; ettől a pillanattól kezdve számít a magzat csecsemőnek, egy másik embernek). Nem értem hát, miért kell ilyen örömteli sz avakat mondani. Mi változik meg a magyarigazolvány hatására? Egyik áttelepült ismerősömnek valamelyik hivatalnok azt vetette oda: Remélem, komoly iratokkal jöttek, nem a magyarigazolvánnyal. Lehet hinni egy olyan papirosban, amely ilyen lenézésnek örvend? Nincs szükségem papírra ahhoz, hogy magyarnak érezzem magam — hangzik el gyakran az ingerült kijelentés. Nos, bár ezt én is szoktam hangoztatni, most ellentmondok magamnak: igenis, szükségünk van papírra ahhoz, hogy magyarnak érezzük magunkat. Emlékszem, 1992 telén hóbanfagyban álltam a var sándi határon. A határőrök órákig várakoztatták az akkor még a határátlépés puszta lehetőségének eufóriájában égőket. A tömeg egyszerre fölmorajlott, s nekilódult a katonáknak. Nana, vigyázat, me ideges leszek!, ordította az egyik határőr. Valaki válaszolh atott valamit, de jómagam már csak a katonát hallottam: Majd akkor lesz magyar, ha olyan útlevele lesz, mint nekem! Olyan útlevele, mint nekem. Azt hiszem, minden jogi buktatót és EUelvárást megelőzően ez a státustörvény próbaköve — és ugyanezért nem hi szem, hogy bármilyen előírás megváltoztathatna bármit is. Hiszen ha a magyarigazolványt mutatom föl, azzal még nem szüntettem meg a közöttem és a magyar állampolgár között létező különbséget — inkább megerősítettem őt abban a hitében, hogy különbözőek vagy unk. Neki nincs szüksége igazolásra, nekem viszont, lám csak, nagyon is van. Magyarság és magyarság között csak azok nem észlelnek különbséget, akik vagy nagyon felületesen, vagy pedig nagyon mélyen gondolkodnak. Az előbbiek nem látják a fától az erdőt, az utóbbiak viszont nem efféle kicsiségek alapján élnek. Sajnos (de persze, természetesen is), az előbbiek vannak elsöprő többségben. vissza Magyar kultúra napja/Románia - Szili Katalin, Markó Béla (LD: 15.49H) By line : Tárkányi Béla, az MTI különtudósítója jelenti: Ld: Nagyvárad, 2003. január 22., szerda (MTI) - Az uniós tagság, amely remélhetőleg mielőbb egész régiónk jogosítványa lesz, nem csak a magyar kisebbségek történelmében nyithat új és pozitív fejezete t, de az egyetemes magyar kultúra is erősödhet általa jelentette ki Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a magyar kultúra napja alkalmából szerdán a Nagyváradi Állami Színházban rendezett díszelőadáson. Hír: Az ünnepségen ott voltak a két szomszédos megy e, HajdúBihar és Bihar önkormányzati vezetői, valamint Berettyóújfalu és Nagyvárad polgármesterei. Részt vett a díszelőadáson Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspök is.
