Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-15
December 13a óta az európai politikában örömünnepet ülnek, mondván, végre sikerült lezárni a csatlakozási tárgyalásokat t íz országgal is, most már csak rajtuk múlik: megtörténike a közösség történelmi jelentőségű bővítése. A jelölt országok vezetői mégsem dőlhetnek kényelmesen hátra, hiszen 56 országban is könnyen előfordulhat, hogy az emberek a csatlakozásról szóló népsza vazáson nemet mondanak a belépésre. A veszély valódiságát mutatja, hogy a csatlakozási szerződésbe belekerült az a mondat is, hogy "ha valaki nem helyezi letétbe a ratifikációs okmányokat, akkor a szerződés nélküle jön létre”. Ez azt jelenti, hogy az az or szág, ahol a nép nemmel szavaz, kimarad, de a többiek taggá válnak. Erre már akadt példa, amikor 1994ben a norvég referendum elutasítása ellenére a másik három jelölt – Ausztria, Finnország és Svédország – felvételt nyert az EUba. A most a kapuk előtt á lló tíz ország elvárásai az EUval szemben és ismeretei a közösségről azonban összehasonlíthatatlanok a korábbi jelöltekével. A görögök, a spanyolok és portugálok ugyan komoly anyagi segítséget is vártak – melyet egyébként meg is kaptak – , de sokkal fontos abb volt számukra a frissen elnyert demokratikus szabadság megerősítése, a belső ellentétek, a véres, diktatórikus múlt lezárása. Ôk ugyanis nem egy külső óriáshatalom igája alatt szenvedtek, hanem saját katonaságuk és diktátoraik terrorjától. Az Európai K özösségnek is fontos volt, hogy gyors integrálásukkal megakadályozza a politikai visszarendeződést. A tudatlanság félelmeket szül A mostani tízek eleinte szintén az új demokráciák megszilárdítását, valamint gyors életszínvonalnövekedést vártak a csatl akozástól. Ezért is növelte a kiábrándulást, hogy a bővítési folyamat rendkívül lassan indult útjára, és folyamatosan megakadni látszott. Közben a Szovjetunió széthulltával részben megszűnt a külső veszély, a NATOtagság lehetőségével pedig függetlenségük, katonai biztonságuk is biztosítottnak tűnt. Ez sokat elvett az unió vonzásából. Ugyanakkor a politikai elit – mely Lengyelország kivételével, ahol a parlamentben, sőt a kormányban is jelen vannak euroszkeptikus pártok – alapvetően EUpárti, a csatlakozást csak hívószóként és ábrándok megfogalmazására használta. Meg persze arra, hogy a kellemetlen politikai következményekkel járó, de a gazdaságijogi rendszerváltás érdekében elengedhetetlen intézkedéseketjogszabályokat mint az EU által megköveteltrákénysz erített intézkedéseket adja el. Eszébe sem jutott azonban valóban felvilágosítani az embereket arról, mi fán is terem az EU, és milyen változásokat hoz majd az életükben. A tájékozatlanság pedig téveszméket és félelmeket szül. Sárga csillagok körében sar ló és kalapács A balti államok, melyek nemzeti önállóságukat teljesen elveszítve szenvedték el a szovjet diktatúrát, a legnyitottab bak azokra az érvekre, melyek szerint az uniós csatlakozás cseberből vederbe vezető út. Moszkva helyett most Brüsszel venné át az irányítást, és ott születnek majd a kötelező törvényekszabályozások, és onnan diktálják majd, mondhatni tervutasításos módon, a gazdaságpolitikát is. A Nem az Európai Unióra mozgalom zászlaja e félelmeket önti formába a kék alapon sárga csillagokból kialakított körben ábrázolt sarló és kalapáccsal. Lettországban és Litvániában sem ritka grafiti az EU=USSR. Evald Mikkel, a Tartu Egyetem professzora egy előadásában tényekkel is bizonyította, hogy miként váltak egyre eurokétkedőbbé az észt polgárok, és miként vezetett ez az addig a kérdésben teljesen egységes politikai elit megosztottságához is olyan egyértelműen euroszkeptikus sze rvezetek megjelenéséhez, mint például az Észtország Jövője Párt. A puha euroellenesség is megjelent a Reformpárt, a Centrumpárt és a Szociáldemokrata Munkáspárt retorikájában. Szlovéniában, mely egy gyors háborút követően csak 1991ben nyerte el független ségét Jugoszláviától, az emberek attól tartanak, hogy az EUban kis lélekszámuk miatt ismét csak egy jelentéktelen állam lesznek a döntéshozatalban.
