Reggeli Sajtófigyelő, 2002. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-12-03
E urópában azonban a gyűlölködés, a kontrollálatlan nemzeti indulatok számára ugyanúgy nincs már hely, mint ahogyan a jobb társaságokban a legádázabb ellenfelek is gondosan eltitkolják esetleges ellenszenvüket, s eltérő véleményüket csak konkrét ügyek kapcsá n, racionális érvekbe csomagolva fogalmazzák meg. Az európai környezet mindinkább bennünket is arra kényszerít, hogy megpróbáljunk kultúremberek gyanánt viselkedni. A román televízió 1es csatornáján a nemzeti ünnepről sugárzott tévéközvetítés képeit a st údióból idén egy valódi kultúrember, Constantin C. Giurescu történész kommentálta. S nem véletlenül jutott maga is arra a következtetésre: "Itt az ideje hogy végre mi, románok is megtanuljunk civilizáltan viselkedni.” S nem csak mondotta, maga is megpróbá lt így cselekedni. Az általunk oly sokszor hivatkozott Gyulafehérvári Nyilatkozatot idézte: a kisebbségek nyelvhasználati jogát, az állam intézményeiben való arányos képviseletet, a területi autonómia ígéretét. S az idei nemzeti ünnepen a román hatalom – ’89 óta először – hazai magyar politikusokat is kitüntetett. (Miközben a szélsőségesen nacionalista Nagyrománia Párt politikusai – idén már – lemaradtak a listáról.) Budapesten Medgyessy Péter jelent meg Nastase miniszterelnök fogadásán. Egyikük sem tagad ta meg az érzelmeit (ezekkel sajnos még hosszú évtizedeken át együtt kell élnünk), csak éppen nem ezekre, hanem az együvé tartozás, a szolidaritás, a kölcsönös megbecsülés érzéseire helyezték a hangsúlyt, s közben talán arra is kísérletet tettek, hogy a má sik fejével gondolkodva, a másik szívével érezve elképzeljék, milyen is lenne, ha helyet kellene cserélniük. Ezt hívják úgy, hogy empátia, s ez az, ami nélkül a kulturált együttélés s vele az egyesült Európa is puszta óhaj maradna. Márpedig számunkra, kis ebbségek számára létkérdés, hogy ne maradhasson az. Talán ezért is érezhettem úgy, hogy azok, akik Budapesten (bizonnyal jó szándékoktól is vezettetve) úgymond értünk tüntettek, mégis inkább ellenünk hangolták azokat, akik még maguk sem értek meg az empát iára, s akik a magyar kisebbség román államba való asszimilációmentes integrációját értetlenségükkel vagy ellenszenvükkel továbbra is csak akadályozhatják: a környező államok közvéleményét, a nyugati átlagembert, a magyar közvélemény tájékozatlanabb részét . A Giurescukat, a Nyugat kultúrembereit és a tényleges helyzetet ismerő magyarországi polgárokat szerencsére nem sikerülhetett, hiszen ők az ellenvéleménnyel szemben is toleránsak (nem csupán önnön nézeteikkel), s azt is tudják, hogy a botrány maga is rés ze a normalitásnak. Nem csak lehet, de kell tanulni belőle is, mert azt jelzi, hogy még mindig akadnak kérdések, amelyek – minden felet többékevésbé megnyugtató – megoldása várat magára. A részigazság is igazság, amelynek hazugságait csak valós elemeinek elismerésével és nem szőröstülbőröstül történő tagadásával lehet hatástalanítani. Indulatokkal meg végképpen nem! vissza Folytatódik a bővítési szópárbaj az unió és a tagjelöltek között Magyar Hírlap 2002. december 3. S zerző: Rockenbauer Nóra Tovább folyik a jelölt országok puhítása a hétfőn kezdődő miniszteri szintű csatlakozási tárgyalási forduló előtt. A bővítési biztos komoly és nyugtalanító problémának nevezte, hogy Magyarország még nem zárta le a versenyfejezetet. Szóvivője pedig arra figyelmeztetett, hogy akár éveket is csúszhat azon országok csatlakozása, amelyek decemberben nem tudják befejezni a tárgyalásokat. Tovább élesedik a szócsata a jelöltek és a tagállamok között, miközben az unió soros elnöki tiszté t ellátó dán miniszterelnök kollégáit látogatja sorra, hogy rávegye őket: fogadják el a bővítés költségeire vonatkozó dán kompromisszumos javaslatot. A tagállamok egy része ugyanis túl bőkezűnek tartja azt. Egyelőre a jelöltek sem kívánnak engedni, és hang osan követelnek több
