Reggeli Sajtófigyelő, 2002. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-12-19
Rasmussen tömör zárszava volt egyébként a koppenhágai csúcstalálkozó egyetlen történelmi emelkedettségű pillanata. Európa egyesítésének felhőtlen megünneplésére pedig amúgy is méltóbb helyszínül szolgál majd az athéni Akropolisz, ahol 2003. április 16án aláírják a csatlakozási szerződést, mint a Bella Center nevet viselő, csúnyácska koppenhágai konferenciaközpont. Jövő tavaszig valószínűleg elhalványulnak majd a bővítési pénzek körüli múlt csütörtökpénteki - egyesek szerint rosszízűen kicsinyes, mások szerint csupán a politikai pszichodráma kellékének számító - keserves viták emlékei is. A nap hőse vitán felül a dán miniszterelnök volt: az elmúlt hónapok során rendre kristálytiszta eg yértelműséggel fogalmazó Rasmussen határozottsága, realitásérzéke, közvetítői és szervezői képessége nélkül a 25 ország képviselői közötti monstre tárgyalás könnyen káoszba fulladhatott volna. Rasmussennek jelentős szerepe volt abban is, hogy a 10 tagjelöl t valamivel több uniós forráshoz jut tagsága első három évében, mint amenynyit még két hónappal korábban is szánt volna rájuk az EU, bár így is valamivel kevesebbet kapnak, mint amekkora összegben négy évvel ezelőtt reménykedhetett a tárgyalásokat az első, 1998as hullámban megkezdő hat tagjelölt. Amikor a tizenötök 1999 márciusában Berlinben megszabták a 20002006os évek közösségi költségvetési kereteit, öszszesen 42,6 milliárd eurót szántak a bővítés 20042006 közötti kiadásaira. A szűkmarkúnak tűnő elő irányzat változatlan maradt, amikor ugyanazon év végén az EU további hat országgal is megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat. Igaz, az utóbbiak közül a két legnagyobb és legszegényebb - Románia és Bulgária - csak az új költségvetési periódus első évében, 2 007ben számíthat a belépésre. Az európai gazdaság növekedési ütemének lassulásával párhuzamosan az utóbbi években nyilvánvalóvá vált: a tizenötök - és közülük is az uniós költségvetésből súlyához képest is aránytalanul nagy részt vállaló Németország - in kább megspórolni akarnak a bővítési kiadásokból, mintsem növelni őket. A hajlíthatatlanságot érzékelve az Európai Bizottság (EB) valamivel az úgynevezett "berlini plafon" alatti összeget, 20042006 között 41,3 milliárd eurós bővítési kiadást javasolt idén januárban, az EU állam- és kormányfői pedig ezt is 39,3 milliárd euróra csökkentették októberi brüsszeli csúcstalálkozójukon. A tagjelöltek, kivált Lengyelország elégedetlenségét érzékelve a dán elnökség december elején áthidaló javaslatot készített, amely mindent összevéve 40,4 milliárd eurót tartalmazott az első 3 évre. Az utolsó hetekben Rasmussen ezt a summát "nyelette le" az asztal két oldalán ülőkkel. A koppenhágai csúcs előtti napokban a tagjelöltek korábban igen harcias kormányzati "kommunikációja" érzékelhetően megváltozott: Varsótól Ljubljanáig, Vilniustól Budapestig az volt a lakosságnak címzett, félre nem érthető üzenet: "Nem lesz több pénz." Még az is kétséges volt egészen csütörtök estig, hogy ennyi is lesze: az Európai Központi Bank aznapi i gazgatótanácsi ülésén mérsékelte az eurózóna jövő évi gazdasági növekedési előrejelzését a korábbi 2 százalék fölöttiről 1 százalékot alig meghaladóra, s köztudottá vált, hogy Németország költségvetési hiánya az idei év után jövőre is meghaladja majd a GDP 3 százalékát, ami az unióban büntetéssel jár. Az EU fő befizető országai azonban már néhány nappal a csúcstalálkozó előtt elkezdtek "keze alá dolgozni" a dán elnökségnek: Hollandia és Svédország például jelezte, hogy megbékélt a kompromisszumos javaslatta l, NagyBritannia pedig egy ügyes taktikai lépéssel a múlt hétre időzítette azt a számos lengyel szívét megmelengető bejelentést, hogy 2004től megnyitja munkaerőpiacát az új tagországok polgárai előtt, míg például Németország ezt csak 7 évvel későbbre vál lalja. Már csak Gerhard Schröder német kancellár egyetértését kellett kieszközölni ahhoz, hogy csütörtöki koppenhágai vacsorájukon a tagállamok vezetői végül kollektívan is rábólintsanak a dán javaslatra. Az ezt bejelentő örömhírt azonban nem véletlenül kö rítette éjféli sajtótájékoztatóján a dán kormányfő azzal a nem titkoltan Varsónak szóló üzenettel, hogy "szomorú volna, ha egy tagjelölt ország ezt nem fogadná el". "Nincs több pénz" - szögezte le Rasmussen. A tagjelölteknek végül csak sikerült összességé ben 400 millió euró emelést kiküzdeniük a másnapi többfordulós, lázas tárgyalási menetben, amivel 1 százalékkal, 40,8 milliárd euróra emelkedett a 10 tagjelölt első három évére elkülönített uniós támogatási keret. A többletből Lengyelország 108 millió, Mag yarország pedig 56 millió eurót kap. Az áttörésnek nemigen nevezhető fordulat Leszek Miller lengyel kormányfő nevéhez fűződik, aki péntek délután különmegbeszélésre vonult félre Schröderrel, s emlékeztette őt
