Reggeli Sajtófigyelő, 2002. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-11-14
első fordulós választási eredmények ismeretében azonban az MSZPnek nagy szüksége volt a nemzetileg elkötelezett „közép” szavazataira is. S e versenynek a baloldalra történő átbillenéséhez kellett a kedvezménytörvény megszavazása, a nemzeti elkötelezettség megjelenítése. Enélkül ma az MSZP nem volna kormányon. A magyar társadalom ugyan is Janusarcú a határainkon túl élő magyarok ügyében: az „életünket és vérünket, de zabunkat nem” magatartás jellemzi. Nemzeti szolidaritásának erős anyagi, munkavállalási korlátai vannak, ugyanakkor nemcsak a jobboldali szavazóbázis érzékeny, fogékony a h atáron túliak, kiemelten is az erdélyi magyarság jogainak megsértése iránt. Miért támogatta az MSZP a státustörvényt? 1.Az MSZP nemzetközi érvelésében az volt a fő szempont, hogy a magyar – szlovák és a magyar – román kétoldalú alapszerződések kisebbségi rende lkezéseit, illetve a kisebbségvédelmi egyezményeket az érintett államok csak részlegesen teljesítették. Ezt a felfogást később megerősítette a Velencei Bizottság ajánlása is. Az Orbánkormány érthető módon nem hivatkozhatott a magyar – szlovák és a magyar – ro mán alapszerződésre, hiszen azokat korábban hazaárulásnak bélyegezte. 2.Az MSZP vezetői kormányzati pozícióban, 1994 és 1998 között több alkalommal ígéretet tettek: megoldást keresnek arra, hogy a magyar – magyar párbeszéd folyamatos maradjon az EUcsatlakoz ással kapcsolatos új körülmények közepette is. 3.A kedvezménytörvény végszavazásakor az MSZP képviselőcsoportjának igenlő voksolásánál döntő súllyal esett latba, hogy az e célból szervezett konzultációkon a határainkon túli magyar szervezet vezetői kérték a magyar szocialisták parlamenti támogatását. Az MSZP tapasztalta: a határainkon túli magyarság szinte „elvárta” a nemzeti egyetértést a törvény megalkotásában, így a szocialisták támogatását is. 4.Az MSZP képviselőcsoportjának döntésében a törvény potenci ális előnyei, pozitív hozadékai váltak meghatározó súlyúvá. A magyar szocialisták azért tudják ma is vállalni a kedvezménytörvényt (bár annak ellentmondásait mindvégig, még a végszavazás idején is bemutatták), mert a jogszabály elfogadhatóbbá tétele érdeké ben meghatározó kérdésekben tudták érvényesíteni az akaratukat. Ismerve a Fidesz – különösen a volt külügyi államtitkár – arroganciáját, a tárgyalástól való merev elzárkózását, ez nem volt kis dolog. Orbán Viktor 1999 októberében még például kizárólag a ma gyarországi jogállásról beszélt. Az MSZP határozott felvetésére került a törvénybe a szülőföldön való megélhetést segítő támogatások sora. Ezt még a határon túli jobboldali vezetők is támogatták. A jogalany meghatározásának kérdésében az MSZP ragaszkodott a szabad identitásválasztás elvéhez. Enélkül a törvény védhetetlen lett volna mind hazai emberjogi és kisebbségi, mind nemzetközi politikai szempontból. Magyarország csak így kerülhette el az etnicitás vádját. A szocialisták – Vojnik Mária képviselő asszon y kezdeményezésére – elhárították azokat a csapdákat is, amelyek hátrányos helyzetbe hozták volna a magyarországi munkavállalókat, például a társadalombiztosítás terén. 5.A kedvezménytörvény kidolgozását csak Magyarország NATOtagsága, az alapszerződések á ltal megteremtett légkör tette lehetővé, és az a nemzetközi megítélésünk, hogy Magyarország a térség stabilizáló tényezője. Súlyos viszontagságok Az Orbán – Nastase egyetértési nyilatkozat, a törvény nemzetközi hányattatásai utólag is igazolták a szocialis ták többször megfogalmazott fenntartásait, kritikai észrevételeit. Nyilvánvaló volt, hogy egy kedvezménytörvénnyel nem lehetséges Trianon összes, sőt még lényegi problémáit sem orvosolni, miként azt az Orbánkormány hangoztatta. Nyilvánvaló tény, hogy a Ká rpátmedencei magyar közösségek nem szakadhatnak ki az ottani többségi társadalom közegéből. A határainkon túl élő magyarok sorsa nagyobb mértékben függ az adott ország körülményeitől, mint Magyarország támogatásától, lehetőségeitől. E tekintetben a Fidesz azt a káros illúziót táplálta, mintha Budapest önmagában képes lenne tartósan szavatolni a határainkon túl élők jogait a szomszéd országok politikai elitjének együttműködése nélkül is. Elsősorban nem maga a kedvezménytörvény tartalma váltotta ki a heves reakciókat a román és a szlovák politikai elit részéről, hanem annak időben és megfelelő módon való egyeztetésének az elmaradása, a megsértett nemzeti önérzet. Szlovák és román részről joggal nehezteltek azért, hogy az Orbánkormány lekezelő módon nem tájé koztatta őket a készülő törvény valódi tartalmáról. A törvényt kísérő retorika pedig egyenesen provokáló volt. Nyilvánvaló, hogy még jó magyar diplomáciai előkészítés után is maradtak volna szomszédsági fenntartások, hiszen a román és a szlovák politikai e lit máig nem adta fel az ottani magyarság
